Holtan találtak rá Gene Hackmanre és feleségére

A kétszeres Oscar-díjas Gene Hackmant és Betsy Arakawa zongoraművészt, valamint kutyájukat szerda délután holtan találták a Santa Fe-i otthonukban.

Tovább

1. Bonnie és Clyde (1967)

A legendás gengszterrománc volt a fiatal Hackman nagy mozis áttörése: Clyde bátyját, Buck Barrow-t játszotta a filmben, aki csatlakozik öccse és barátnője bűnbandájához. Hackman bőven tett azért, hogy megjegyezzék a nevét: Buck testvérével való konfliktusait, és viharos házasságát is hatásosan, emlékezetesen mutatta be a klasszikus filmben. Meg is kapta érte élete első Oscar-jelölését.

2. Francia kapcsolat (1971)

William Friedkin krimije történelmi jelentőségű vérfrissítés volt a műfaj számára, Hackman pedig több mint méltó módon játszotta el benne Jimmy “Popeye” Doyle szerepét. A kemény zsaru módszereivel nem mindig értünk egyet, a színész viszont magnetikus és veszettül nézhető a szerepben: eléri, hogy fenntartásainkat félretéve szurkoljunk neki. Hackman össze is szedte a filmmel első Oscarját és Golden Globe-ját, teljesen megérdemelten.

3. Magánbeszélgetés (1974)

1974-ben Hackman pedig a második Globe-jelölését begyűjtötte Harry Caul szerepében, aki Francis Ford Coppola klasszikusában egy olyan beszélgetést hallgat le rutin kémmunkája során, amely később egy vérfagyasztó gyilkossághoz vezet. Holott ebben az évben Coppola MÁSIK remekműve, A keresztapa 2 volt inkább reflektorfényben, a Magánbeszélgetés szintén megkerülhetetlen klasszikussá, és a Hackman-életmű meghatározó darabjává vált.

4. Az ifjú Frankenstein (1974)

Ahogy listánkból kitűnik, Hackman a hetvenes évek első felében iszonyat jókat játszott iszonyatosan komoly filmekben. De mivel szorgalmas zseni volt, még arra is jutott ideje, hogy bohóckodjon egy jót Mel Brooks azóta klasszikussá vált komédiájában is. Mindössze egy jelenetben tűnik fel a színész, de az túl vicces és emlékezetes ahhoz, hogy kihagyjuk Az ifjú Frankensteint erről a listáról.

5. A döntés éjszakája (1975)

Szinte tényleg nevetséges, hogy ebben az időszakban Gene Hackman ilyen sok, ilyen nagy hatású szerepet játszott el. 1975-ben a Bonnie és Clyde rendezőjével, Arthur Pennel készítette el A döntés éjszakája című neo-noárt: ebben olyan menőn és átélhetően játszotta el a kúl, ám meghasonlott magánnyomozót, hogy még azt is elfeledtette a nézővel, mennyire klisés is ez a karaktertípus.

Gene Hackman élete képekben

95 éves korában elhunyt Gene Hackman, kétszeres Oscar-díjas színészlegenda. Több mint száz filmben játszott, a legnagyobbak közé tartozott.

Tovább

6. Superman (1978)

Gene Hackman minden szuperhősfilmek ősatyjában, az 1978-as Supermanban, és jobb-rosszabb folytatásaiban is eljátszotta a legendás főgonoszt, Lex Luthort. Alakítása még pár évtizeden keresztül komoly hatással volt arra, hogyan jelenítenek meg képregényes főgonoszokat a filmvásznon. Ennek lettek jobb és rosszabb eredményei, Hackman eredeti szerepe viszont nemcsak megkerülhetetlen, hanem amúgy is remek.

7. A legjobb dobás (1986)

A legjobb dobás valószínűleg nem emelkedne ki Hackman nélkül a hasonszőrű sportfilmek tömegéből. Ám a középiskolai kosáredző, Norman Dale karakterét olyan emlékezetesen hozta a színész, hogy általa szintet tudott lépni David Anspaugh ismerős klisékből építkező alkotása. A színész A döntés éjszakájához hasonlóan tölti meg élettel és egyéniséggel az unásig ismert karaktertípust a főszerepben. Persze nem árt az sem, hogy rajta kívül még Dennis Hopper és a fiatal Ethan Hawke is remekel a filmben.

8. Lángoló Mississipi (1988)

A Lángoló Mississipi volt talán Hackman egyetlen filmje, amelyhez botrányok is kötődtek: a valós gyilkosságokat feldolgozó film bemutatója után több áldozat rokona is nyilvánosan felszólalt a pontatlanságok miatt. Az ő alakítására viszont egyetlen panasz sem érkezett: a polgárjogi aktivisták halálának ügyében nyomozó FBI-ügynök szerepéért negyedik Oscar- és hatodik Globe-jelölését kapta meg. A színészlegenda mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni Willem Dafoe, Frances McDormand és Brad Dourif alakításai mellett sem.

9. Nincs bocsánat (1992)

Hackman az Első Szuperhősfilm után az Utolsó Westernben is főgonoszt alakított - természetesen teljesen máshogy. Papíron nem feltétlenül várná el bárkitől az ember, hogy így remekeljen egy pitiáner, kisvárosi sheriff szerepében, még akkor sem, ha Clint Eastwood a rendező. Hackman viszont olyan veszettül izgalmas, fenyegető, mégis emberi volt a szerepben, hogy jól megérdemelten meg is kapta második Oscar-díját érte.

10. Tenenbaum, a háziátok (2001)

Hackman egyik utolsó alakítását Wes Anderson korai, meghatározó filmjében nyújtotta: a keserédes vígjátékban a címszereplő családapát alakítja, aki idős korában megpróbálja összekovácsolni sodródó famíliáját, miközben alig-alig veszi észre, hogy az ő az első számú ok, amiért ilyen elcseszettül érzi magát az összes Tenenbaum. A végén azonban mindenki megtalál valami békére hasonlító dolgot, Royal Tenenbaum temetésén pedig már ellentéteiket félretéve búcsúznak a bogaras, tökéletlen, de szerethető apától, miközben Van Morrison Everyone-ja szól. Nem is kerülhetne illőbb jelenet listánk végére, mint ez: