A Nagy Katalin - A kezdetek nem elsősorban történelmi drámasorozat, hiszen a történelmi tényekhez nem is ragaszkodnak, hanem udvari cicaharcok és cselszövések sorozata, de annak szórakoztató.
Élt egyszer egy kedves, csinos fiatal lány, aki Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbs néven született, az utókor mégis Katalinként emlékszik rá. Bár elszegényedett porosz nemesi családba született, nem más kérte meg a kezét, mint a legendás Nagy Péter cár unokája, szintén Péter, a felvilágosult, sokat olvasott lány pedig komolyan készült feladatára: még odahaza megtanult oroszul, és szülei tiltakozása ellenére áttért a pravoszláv hitre, és innentől az egész egy tündérmese lehetett volna. Csakhogy Péter cárevics egy idióta volt, talán kissé szellemi fogyatékos, visszataszító figura, az orosz udvar pedig elmaradottnak és romlottnak bizonyult, de a mi Katalinunk a saját kezébe vette a sorsát.
Nagy Katalin cárnő valóban kalandos életéről megannyi regény, színdarab, film és tévésorozat készült, legutóbb tavaly futott Helen Mirren címszereplésével az HBO gyártásában a Nagy Katalin széria az uralkodónő kései éveiről, amikor már kegyencei/kedvencei határozták meg politikáját. Most szintén az HBO-n futó – de tudtommal eredetileg a HULU rendelte meg – Nagy Katalin - A kezdetek Katalin Oroszországba érkezésének története, amit stílszerűen A kedvenc című, hasonló témájú és hangvételű sikerfilm írója, Tony McNamara jegyez forgatókönyvíróként és showrunnerként, és akárcsak Yorgos Lanthimos filmje, ez is kifejezetten modern mese. Vagy, ahogy a készítők figyelmeztetnek minket, időnként valóságot is tartalmaz. Az országba egyes egyedül érkező hősnőnk például itt a már cárként uralkodó Péterhez megy feleségül, aki itt Nagy Péter fia, nem unokája, de a nagyja stimmel, beleértve az összes udvari intrikát.
Katalinnak (Elle Fanning) nem tart sokáig, mire rájön, hogy Péter (Nicholas Hoult), aki itt egy kiszámíthatatlan, arrogáns, ugyanakkor rendkívül gyermeteg partiarc, nem uralkodásra termett, ő pedig csak arra kell neki, hogy gyermekeket szüljön neki, miközben ő kedvére húz meg mindenkit, akit csak akar, beleértve legjobb barátja és bizalmasa feleségét. A boldogtalan lány úgy dönt, boldognak tetteti magát, és így vagy úgy, de eltávolítja az útból Pétert, aki szegény van olyan ostoba, hogy még szeretőt is szerez neki, mert az olyan hülyén veszi ki magát, ha a nála sokkal okosabb cárnő mindig savanyú képet vág, hogy ahogy ő fogalmat: „Vicces vagy. A magad fura, bánatos módján”. Katalinnak pedig a maga oldalára kell állítania az egyházat, a hadsereget, a politikusok egy részét és persze az udvarhölgyeket – ez a rész nem maradhatott ki, mert az udvarhölgyek cicaharca McNamara specialitása.
És ez a cicaharc kicsit felesleges, illetve túl sok időt visz el, amikor egy birodalom sorsa a tét, és ez még akkor is igaz, ha Nagy Katalin - A kezdetek deklaráltan nem veszi komolyan magát. Igaz, az a karakter, amelyet felépít és elénk tár, nagyjából cicaharcra is való, nem egy birodalom élére: egy naiv, sértődékeny, hiú és a felvilágosodás tanait ismerő, de a valósággal köszönőviszonyban sem lévő kiscsajt látunk. Aki, miközben arról beszél, hogy jobbá akarja tenni Oroszországot, a lábát sem tette ki a palotából, és egy élő orosz paraszttal sem találkozott, de még azt sem érti, hogy milyen a szolgálók élete. Ez a fajta vélt vagy valós nyegleség és naivitás amúgy is benne van Elle Fanning lényében és játékában, és nem teljesen világos, hogy a tíz részes sorozat készítői valóban rokonszenvesnek a fiatal cárnővel vagy inkább bizarr érdeklődéssel követik felemelkedését. Merthogy itt nem történelem készül, hanem csak egy újabb udvari csetepaté.
Furcsa módon a gyermekien együgyű, hol jóindulatú, hol zsarnokian kegyetlen Péter minden idiotizmusa és vulgársága ellenére sokkal kézzelfoghatóbb karakter lett – emberibb pillanatai is vannak, hiszen folyamatos kudarccal kell szembesülnie. Ez emberibbé teszi, mint a hatalmat frissen megízlelő Katalint, amiben persze az is benne van, hogy Nicholas Hoult valamivel szerethetőbbé formálta teljesen ütődött és minden gátlástól mentes karakterét, mint a kisebbik Fanning testvér. viszont mindkettejük párbeszédei fantasztikusan vannak megírva, ahogy a mellékszereplők is remekül vannak kitalálva, mert ez egy nagyon okos sorozat - csak az a baj, hogy tudja is magáról, hogy okos, és sokszor leginkább önmagának akar tetszeni,
