Kismagyar túlközelmúlt

  • Vízer Balázs

Cserhalmi, Ónodi, Csákányi, Kulka, Törőcsik, Hegedűs D. vagy Koncz, persze most a Gábor, nem a Zsuzsa, ennyi nagy név fért bele a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kamondi Zoltán utolsó filmjébe.

Kamondi Zoltán 55 évesen hunyt el váratlanul, szívelégtelenségben idén márciusban, és nem élhette meg utolsó filmje, Halj már meg! bemutatását, és persze alig akad olyan cikk, ami ne említené meg a cím és az élet közötti összefüggés keserű iróniáját. A majdnem hogy váratlanul érkező, egy poszterrel és előzetessel beharangozott film meglepő módon a hazai színjátszás középgenerációjának jelentős részét vonultatja fel, régi nagy kedvenceket egy csavaros és helyenként kissé szürreális történetben, amelynek a hőse egy halott mozdonyvezető.

Pócs Gábor (Cserhalmi György) ugyanis hatalmas kalamajkát okoz elhunytával. Kedves felesége, immáron özvegy Pócsné (Kováts Adél) ekkor tudja meg ugyanis, hogy férjének másik családja is volt a nála sokkal kihívóbb és felszabadultabb Marcsi (Ónodi Eszter) oldalán, aki egy lányt is szült neki, aki immár lázadó tini. És az is kiderül, hogy a szép belvárosi lakás nem a mozdonyvezetői fizetésből. A valaha volt élsportoló kézilabdás Pócs  aki egy félresikerült emigrációs kísérlet törte ketté a pályáját, új, kevésbé legális karriert épített ki, amikor masinisztaként műtárgyakat csempészett Nyugatra. És most sokan szeretnék tudni, hol is vannak a legutóbbi szállítmány műtárgyai...

A szatirikus komédia forgatókönyve Márton László Ez csak egy hétköznapi látogatás című novellájából készült, és egészen a nyolcvanas évek elejéig vezeti vissza a történetet. Érdekes módon Kamondi nem fiatal szereplőkkel játszatja el főhőseit, a így Cserhalmi György és Kováts Adél is fiatal önmagát alakítja, persze nem túl fiatalon, a sztori számos bizarr fordulatához még egy furcsa jelentésréteget adva hozzá, akárcsak Csákányi Eszter a hithű kommunista anyós szerepében, akit szintén nem élő karakterként ismerünk meg, hanem a képkeretből kibeszélő emlékképként.

És ez csak egy példa a megannyi furcsaságra, amit Kamondi a magyar túlközelmúltból visszahozott, ahogy az olyan remek karakterszínészek is visszatértek, mint Koncz Gábor vagy Hegedűs D. Géza . Tudom, régen senki sem merte volna őket így hívni, de változik a világ, és pont erről szól a Halj már meg!.