Könyvklub - avagy az alkony ötven árnyalata – 289 év

Ennyi a film női főszereplőink összéletkora, bár vagy hetvenet letagadhatnának, igaz, nem külön-külön, az összesen elnyert Oscar-díjak száma pedig 4, tehát patinás darabról van szó.

Természetesen nem élcelődni akarunk a színésznők korával, csak filmjük, a Könyvklub - avagy az alkony ötven árnyalata – eredetileg csak Könyvklub, a magyar forgalmazónak csak közvetlenül a bemutató előtt ugrott be egy vicces alcím, ami a történetre is utal – célközönségét segítünk belőni. Amit nem buli előtt vagy randi alatt fognak megnézni a fiatalok, sőt, meg sem nézik, az ideális néző ugyanis nyugdíjas vagy ahhoz közelítő, de a Könyvklub jó eséllyel igazából a tévében talál majd a megfelelő közönségre, lévén, hogy a nyugdíjasok nem sokat járnak moziba. Elszoktak tőle, mert a Marvel semmit sem mond nekik, meg drága is az, az átlagos nyugdíjhoz képest.

Merthogy ez egy nyugdíjasfilm, szépkorú asszonyokkal, hetvenes, sőt, nyolcvanas hölgyekkel, akik persze mind másként tekintenek az életre és arra, mit tartogat az a számukra. Egészen addig, amíg a könyvklubban, amelyet már harminc éve visznek közösen, terítékre nem kerül a népszerű erotikus regény, A szürke ötven árnyalata, a néző pedig nyilván arra gondol, jézusom, mit olvashattak eddig? Persze mindegyikükből előbújik a végzet asszonya, és rögtön azt szeretnék, ha egy jóképű, dúsgazdag fiatal férfi fenekelné el őket. Vagy legalább a férjük. Vagy egy régi szerelmük. Vagy akárki, akit csak nemrég ismertek meg valami gagyi randioldalon. De az élet persze nem így működik.

Az persze némileg zavaró, hogy pont egy olyan gagyi regény, mint A szürke ötven árnyalata szabja meg valakinek, sőt, többeknek is az élethez való általános hozzáállását, vágyait és egyebeket, de tekintsünk el mindettől, mert ez csak egy ürügy. Ürügy arra, hogy a csokorba szedett nagyszerű színésznők, és végre leírjuk a nevüket, Diane Keaton, Jane Fonda, Candice Bergen és Mary Steenburgen együtt játszanak, és igazán élvezzék ezt. És hát jól csinálják, minden rutinjukkal, tehetségükkel. A szakmában veterán, eddig producerkedő és forgatókönyvíró, de rendezőként kezdő Bill Holderman pedig mindenben kiszolgálja őket. Itt minden róluk szól, itt minden körülöttük forog, és ha valaki évtizedek óta Jane Fonda vagy Candice Bergen rajongó – szerintem Keatont lehet szeretni, de rajongani aligha lehet érte, Steenburger pedig kevésbé ismert -, akkor ezt akár jutalomjátéknak is tekinthetjük.

Aki viszont nem rajong ezekért a nagyságokért, annak aligha lesz különösebben izgalmas, ahogy ráizgulnak A szürke ötven árnyalatára és tinilányokként vihognak, de az jó eséllyel eleve nem erre a filmre vesznek jegyet. Még akkor sem, ha a „lányokhoz” hozzácsaptak pár hasonlóan ismert nevet, Andy Garciát, Craig T. Nelsont, Don Johnsont és Richard Dreyfusst is. Persze leszünk mi még nyugdíjasok, ha minden jól megy, és megnézzük a 80 éves Natalie Portmant és Uma Thurmant bohóckodni. Ha minden jól megy!