Kritika: 12 katona - Újabb fényes amerikai győzelem!

  • Vízer Balázs

Afganisztánt egy tucatnyi tökös amerikai katona hódította meg! Ezt egy amerikai filmből tudhatjuk meg, ahol azért elismerik, hogy volt ott egy szövetséges afgán hadsereg is. Kritika.

Íme egy gyors fejtágító a kritika előtt, pár dolog, ami részben a filmben is elhangzik és pár dolog, ami nem. Az 1990-es évek második felére egy szélsőséges vallási nézeteket valló mozgalom harcosai, a tálibok foglalták el Afganisztán legnagyobb részét. Gyors hódításukat elsősorban Pakisztánnak köszönhették, ott képezték ki és fegyverezték fel őket, útjukat a hírhedt pakisztáni titkosszolgálat egyengette. Csupán az északi területeken tartotta magát több tadzsik vagy üzbég helyi nagyúr, akik között létrejött az ún. Északi Szövetség. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az Egyesült Államok egyik első célpontja lett az al-Kaidával együttműködő tálib kormány, az Északi Szövetség pedig megkapott minden segítséget, lőszert és különlegesen kiképzett katonákat, akik elsősorban az amerikai légicsapásokat irányították. És majd' elfelejtettem, ahogy a filmből is kifelejtették, amerikai, indiai, török és iráni nyomásra Pakisztán szépen kisasszézott a tálibok mögül, akik gyors és látványos vereséget szenvedtek.

Ezt a vereséget a 12 katona című film szerint természetesen 12 tökös, elhivatott és talpig hazafi amerikaitól szenvedte el az istentelen fránya terrorhadsereg. Pedig mindennel fel voltak szerelve a tankoktól a Sztálin orgonáig, míg telivér jenki hőseink lovon vágtattak a csatába, ami hősiesen hangzik, míg meg nem látja a kedves néző a filmben, hogy a butuska tálibok és al-kaidás cimboráik úgy használják a tankokat, hogy szépen rájuk kuporognak, és onnan tüzelnek ütött-kopott AK-47-eseikkel. Mert biztos nem olvasták el a használati útmutatót, vagy ha el is akarták olvasni, az cirill betűkkel volt kinyomtatva. És nagyjából ezen a szinten mozog az elsőfilmes rendező, Nicolai Fuglsig munkája, ami akár izgalmas háborús film is lehetett volna, amihez meg is voltak az alapok. Az Északi Szövetséggel együttműködő katonák története tényleg nagyszerű alapanyag, mert, ha nem is nyerték meg egymaguk a háborút, rengeteg kalandot éltek át, és a film legalább kísérletet tesz arra, hogy bevonja a játékba az amerikaiak helyi szövetségesét, Dosztum tábornokot – akit a Homelandből ismert sokarcú iráni színész, Navid Negahban alakít remekül.

És amikor egy kis szünet van, nem támadnak az amerikaiak lóháton öt percenként a tálibokra, akkor a film majdnem működik is, ha hőseink nem akarnák mindig mindenkinek megmondani, mit gondoljanak a világról, mi helyénvaló és mi nem. Nem tartozom azok közé, akik még a Ryan közlegény megmentését is amerikai propagandafilmnek tartják, ami marhaság, de itt bizony egyfolytában azt kell hallgatnunk, milyen nagyszerű ország az USA, milyen bátrak és csodálatosak a katonái. Ami már csak azért is billeg – még azoknál is, akik nem tudják, hogy azóta sincsen béke Afganisztánban -, mert az összes nagyszerű amerikai erényt megcsillogtató igazi hőst, a kommandósok vezetőjét pont az ausztrál Chris Hemsworth játssza. És Hemsworth főleg akkor jó, ha nem veszi magát komolyan, ez a szerep pedig olyan komoly, mint a vakbélgyulladás.

Persze, azért viccelgetnek a srácok, mert ez nem csak Amerika nagyságáról, hanem a férfibarátságról is szól, de a kettő majdnem ugyanaz, mert Amerika a legférfiasabb ország – Amerika és a film szerint. Ezt hivatott megerősíteni az egyébként zseniális Michael Shannon jelenléte, aki a parancsnokhelyettes, de nincs sok dolga, és ezért poénkodik egyfolytában Michael Pena, aki az elmúlt években egy amerikai filmből sem maradhatott ki. A többiek felcserélhető karakterek, és mind úgy néznek ki, mintha már láttuk volna őket A túlélő című Mark Walhberg filmben, a csaták pedig tisztára olyanok, mint a Rambo 3-ban, bár van olyan jelenet is, amit egyértelműen Andrzej Wajda nagy klasszikusából, A légióból ollóztak ki. Az pedig külön vicces, hogy a tálibok megátalkodott vezére pont úgy néz ki, mint a gonosz Dzsaffar A bagdadi tolvajból.

Értékelés: 5/10