Kritika: Énekelj! - Vastag Csabánál biztos jobb

Mit tud a tarajos sül, a koca, a gorilla és a pici, de nagyképű egér a mikrofon mögött és milyen történetet lehet egy állatos tehetségkutató műsor köré kanyarítani? Hát aranyosat!

Kinek ajánljuk? Állatbarátoknak és azoknak, akik szeretik a tehetségkutató műsorokat, de nem veszik őket túl komolyan.

Most jöhetnek a közhelyek, hogy milyen hatással vannak ránk a tehetségkutató műsorok, miért jó, ha valaki a szokásos szakmai előmenetel helyett pár hét után lesz sztár és tényleg le lehet-e mérni valakinek az igazi kvalitásait úgy, hogy az közismert slágereket énekel el csillogó díszletek között. Lehetne erről vitatkozni, de minek, ezek a show-k már régóta részesei az életünknek, ha van tévé a nappalinkban, sőt, akár egy játékfilm kiindulási pontjaként is funkcionálhatnak, de az Énekelj! esetében ez inkább csak amolyan ürügy, hiszen a versenyben semmiféle szabályt nem tartanak be – jópár ziccert kihagyva ezzel.

Adott egy kissé simlis koala, aki egy patinás, nyakig eladósodott belvárosi színház igazgatója, és muszáj tennie valamit, különben a bank viszi az egész kócerájt. Ekkor jön a tehetségkutató ötlete, csakhogy a szórólapra egy nyomdai hibának köszönhetően a rendelkezésre álló alig ezer dollár helyett 100 000 kerül, így nem csoda, hogy tömött sorok állnak az épület előtt a meghallgatás napján. A konkrét versenybe végül öten kerülnek be, egy Frank Sinatra imitátor egér, akit a csillogás és a pénz vonz, egy fiatal gorilla, aki szakítana bűnöző családja foglalkozásával, egy rocker tarajos sül, egy anyakoca, aki, amellett, hogy 25 malacot nevel, szeretné megmutatni a világnak, mit tud, és egy lámpalázas tini elefánt.

Természetesen mindegyiknek megvan a maga története, akárcsak a koalának, és Garth Jennings (Rémbó fia, Galaxis útikalauz stopposoknak) rendező, aki rendhagyó módon nem az animációs filmek világából érkezett, pont ezekre a sztorikra koncentrál a verseny helyett. Az már eleve furcsa volt, hogy a válogatásnál kimaradt az ilyen műsorok legszórakoztatóbb része, a nyilvánvalóan tehetségtelen, mégis szórakoztató jelentkezők felvonultatása, ahogy maga a verseny is teljesen strukturálatlan, hiszen nincs elődöntő, kieső, akármi, sőt, zsűri sincsen, szóval aki frissen jött le az X-Faktorról és keresi az új adagját, az talán csalódni fog. A rendező itt nem akarja, hogy egy bizonyos versenyzőnek drukkoljunk és másoknak viszont ne, de ez nem is feltétlen baj.

Nem mintha olyan őrületesen jól kitalált karakterekről lenne szó. A koala elmegy, kicsit olyan Dustin Hoffmanos, bár nekem a Medvetesók genyó koalája, Nom Nom jobban bejön, a koca vicces, a gorilla srác olyan semmilyen, a tarajos sül mellélövés – pedig Scarlett Johansson rekedtes hangján énekel! -, az egér ellenszenves, az elefánt jócskán elrajzolt, együtt valahogy mégis helyesek, bár a legviccesebb így is egy mellékszereplő, az üvegszemű, szenilis, vén kaméleon. Igaz, kaméleonnal aligha lehet hibázni, ezt már a Rango óta tudjuk, de akkor mégis, mitől működik az Énekelj!, amiben olyan eszméletlenül jó számok sem hangzanak el?

A válasz valószínűleg a film egész szövete, az egész, állatok lakta város – nem az első az idei filmes kínálatban! -, a ritmus, ami azért mégis valahogy rátalál a zenei alaptémára, és a figurák egymáshoz képest való mozgatása, vagyis a történetmesélése. Ez ugyan inkább apró epizódokból épül fel, a szerencsejátékos egér kalandjaiból az orosz medvemaffiával, a koala meneküléséből az adósai elől, a gorillabanda melléfogásaiból és másokból, de összességében nagyon könnyed és szerethető. Viszont egyszeri élmény, szépen el van varrva a szálak és talán nincs is sokkal több ezekben a karakterekben – akik még így is izgalmasabbak a legtöbb valódi tehetségkutatós sztárnál -, szóval ne várjunk folytatást, és nem lesznek Énekelj! mintás pizsamák a H&M-ben vagy iskolatáskák a kínai boltban. Ami szintén nem feltétlenül baj.   

Értékelés: 7/10