Kritika: Paterson - Árad a rengeteg nyugodtság

  • Vízer Balázs

Adam Driver két Star Wars-film és egy Martin Scorsese-rendezés között Jim Jarmusch végtelenül higgadt és bölcs alteregóját alakítja, és persze buszt vezet és jó sok ikret lát.

Kinek ajánljuk? Jim Jarmusch és/vagy Adam Driver rajongóinak, illetve a titokban verseket író buszvezetőknek.

Volt idő, amikor igazán eseményszámba ment, ha egy új Jim Jarmusch film jelent meg, és ez ugyan jó régen volt, de azért még most is felfigyelnek az őt ismerők, ha új munkával jelentkezik. A 2013-as vámpírmese, a Halhatatlan szeretők után azonban egy egészen más történettel állt elő, amiben mindennel megbékél a világon, hőse pedig egy kisvárosi buszsofőr, aki, egyebek közt, gyufákról ír szerelmes verseket.

Egy időben gyűjtöttem a gyufákat, főleg a régi, „leveles” fajtát, bolhapiacon vettem pár forintért amerikai, francia vagy éppen motelek, éttermek vagy légitársaságok gyufáit. Szépek, formásak, gyakran meglepően szép grafikával készültek, egy külön világot alkotnak, és megértem, miként képes Paterson, a végtelen nyugalmat árasztó fiatal buszsofőr ódát írni hozzájuk titkos füzetébe. Bár foglalkozása ellenére rendkívül művelt és ért is a költészethez, nincsenek művészi ambíciói, egyszerűen csak boldog, ha az érzéseiről írhat. Szereti a világot és legfőképp csinos, fiatal feleségét (az iráni származású Golshifteh Farahani), szereti, aki odahaza a lakástextileken és süteményeken éli ki saját, igencsak túlbuzgó művészi énjét.

Paterson

Van egy kutyájuk, akinek nincsenek különösebb érzései, nem is örül, ha gazdái hazaérnek, viszont az esti sétáltatás a helyi bárban ér véget, ahol Paterson meghallgatja mások sirámait. Ennyi a történet, ami egy hét hét napját mutatja, be, amelyeken a felsoroltakon túl nem sok minden történik. A buszvezető elcsípi néha az utasok beszélgetéseit, néha a bárban mondanak vagy csinálnak ezt meg azt, de nem sokat. Paterson pedig, akiről még annyit lehet tudni az éjjeliszekrényen álló fotója alapján, hogy a tengerészgyalogságnál szolgált, mindenkit bölcsen meghallgat, bár ő alig beszél, szavait inkább a versesfüzetének tartogatja.

Paterson

Nekem rossz napom volt, amikor láttam, majdnem elaludtam ennyi eseménytelenségen, de mindenki más imádta, és nyilván nem véletlenül. Úgy képzelem, hogy Jim Jarmusch így szeretne nyugdíjba menni, egy kisvárosban, ahol mindenkit ismer, ahol nincsenek rossz emberek, és ami mégsem egy porfészek. A címbéli Paterson egy valóban létező, New Jersey állambeli, veretes irodalmi hagyományokkal rendelkező kisváros és a szerény buszsofőr neve is egyben, és ez a kettősség határozza meg a filmet. Hősünk, aki nap mint nap ugyanazt az útvonalat járja, sok mindent duplán lát, mindenhol ikrek tűnnek fel, sok minden ismétlődik és mindenki párban jár. Erre persze rá kell szépen hangolódni, mert Jarmusch humora olyan leheletfinom, hogy néha észre sem lehet venni, hogy viccel, és számos utalás nyilván elveszik a magyar közönség számára.

Az viszont egyértelmű, hogy Adam Driver játéka parádés. Lehet, hogy Kylo Renként nem volt mindenki számára meggyőző, de aki korábban is ismerte, az eddig is tudta, hogy generációjának egyik legizgalmasabb és legtehetségesebb színésze. Más aligha hozta volna ennyi türelemmel és bölcsességgel ezt a alakot, akiben igazából olyan rengeteg izgalmas dolog nincsen. Csak rengeteg nyugodtság. Adhatna másoknak is belőle! És nehéz róla elhinni, de tényleg a tengerészgyalogságnál szolgált, az a fotó a szekrényen igazi.

Értékelés: 7/10

 

Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!