Kritika: Rampage - Tombolás – Annyira rossz, hogy jó!

Pontosabban nem is rossz, csak gagyi, nem is próbál jó lenni, csak nagy meg hangos, és lehetetlen komolyan venni. Különben borzasztó lenne az óriásgorilla és kigyúrt haverja meséje.

„Szeresd a kart!” – mondja fojtószorításba zárt, lassan eszméletét vesztő ellenfelének Dwayne Johnson, ami kicsit olyan, mintha megpuszilná saját befeszített bicepszét, és ez annyira komolytalan, hogy vicces. A Szikla néven is ismert expankrátor, aki pár év szorgos munkával és rengeteg karizmával komoly hollywoodi tényezővé nőtte ki magát – itt sem csak főszereplő, hanem producer is egyben – egy főemlőskutatót és egyben állatkerti gondozót játszik, aki azért olyan kigyúrt, és azért ért a fegyverekhez meg a helikopterekhez, mert egykor az ENSZ vadorzás elleni kommandójában szolgált. És hirtelen toppanjunk meg, hogy hol? Az ENSZ-nek a mijében? Ja, hogy ilyen nincsen, de jó lenne, ha lenne, és Johnson biztos ott szolgálna, de ne is törődjünk az ilyesmivel!

Szóval a Szikla gorillákkal foglalkozik, közülük is egy George nevű albínó hím a kedvence és jó barátja, akivel jelelve még beszélgetni is tud. Aztán az azonos nevű ezer éves Midway Games videojáték-sorozat alapján készült Rampage - Tombolás bevezető képsoraiban látható, az űrben játszódó félresikerült titkos genetikai kísérlet eredményeként egy kapszula csapódik a főemlősök kifutójába, amitől George nem csak óriásira nő, de rendkívül agresszív is lesz. Ki is tör az állatkertből, majd a kísérletet elvégző cég székhelye, Chicago felé indul, ugyanis egy rádiójel vonzza oda, mert a gonoszok meg akarják szerezni, és vele tart egy eltorzult gigafarkas és egy borzalmas gigakrokodil. Ám kigyúrt főemlőskutatónk nem hagyja annyiban a dolgot, és vele tart egy fiatal és csinos genetikai kutatócsaj (Naomie Harris), aki annak idején részt vett a szer kifejlesztésében, és segít nekik egy különleges kormányügynökség vicces embere (Jeffrey Dean Morgan, ki más?) is. Mert biztos van ellenszer a gigaságra!

Szóval van egy izomagy tudós, egy csinibaba tudós, egy poénügynök és három városzúzó, golyórezisztens óriásmutáns, akiket még egy alacsony költségvetésű japán szörnyfilmből is kivágtak volna. Ebből kell dolgozni, és Brad Peyton (Törésvonal), akinek ez a harmadik közös munkája Johnsonnal, nem riadt vissza a feladattól, mer olcsó és buta megoldásokhoz folyamodni, miközben gyakran kikacsint ránk, mondván, tudom, hogy ez gagyi, de nem gáz, ne izguljunk. És ha így nézzük, de csakis, ha így nézzük, akkor tényleg nem gáz, csak szórakoztatás, nem a legdrágább és legszínvonalasabb – az óriásgorillát még jól rakták össze, a másik két lény übergagyi -, nem is való mindenkinek, de mondjuk tinisrácoknak elmegy, mert ők is ezt csinálták még pár éve a homokozóban a mások által épített homokvárral.

Merthogy ez olyan fél városokat szétverős, szétlövős, felrobbantós film, ami érdekes módon nem is különösebben véres, sőt, néha kifejezetten vicces. És ez pontosan Dwayne Johnsonnak való. Nem mondom, hogy nem tud jobbat, de ez megy neki a legjobban. Egyszer még tényleg lehet belőle amerikai elnök. És nem is lenne olyan nagy gáz.

Értékelés: 5/10