Kutyaparádé - Hideg ráz ki a beszélő állatoktól!

  • Vízer Balázs

Ki hallott már ilyet, egy rendőrkutya és egy rendőrember együtt nyomoz! Ja, már hallottam, azt is, amikor egy rendőr beépül egy szépségversenybe, és rájön, hogy az milyen fincsi dolog!

Hollywoodban tudják, milyen munkára kit hívjanak. Ha gigászi költségvetésű kalandfilm készül, akkor Spielberget hívják, ha robbantós akció, akkor Michael Bay-t, ha egészen új világot kell teremteni, akkor James Cameront, és ha beszélős kutyás vígjátékot, akkor Raja Gosnellt. Gosnell szorgalmas ember, aki tudja, mire képes, mire nem, és azt is tudja, nem osztogatnak mindenkinek Oscart. Karrierjét sofőrként kezdte a Lion's Gate Filmnél, majd felküzdötte magát vágóasszisztensnek, majd vágó lett belőle, elsősorban Chris Columbusnak dolgozva, miközben rövidfilmeket csinált, hogy kitanulja azt a szakmát is. Első nagyjátékfilmje a Reszkessetek, betörők! harmadik része volt, legnagyobb sikere pedig a Gagyi mami, de aztán rátalált arra a műfajra, ami igazán kézre áll neki, a beszélő kutyás filmekre. Ilyen volt a Gazdátlanul Mexikóban vagy a Scooby-Doo - A nagy csapat – és persze ilyen a Kutyaparádé, és elképzelhető, hogy ezt tartja eddigi főművének.

A 6-os korhatárkarika eleve garantálja, hogy nem túl bonyolult a történet, de hogy minden még egyszerűbben hangozzon, a Beépített szépség és az Egyik kopó, másik eb – az utóbbival még kicsit viccelődnek is. Vagyis egy kutya és nyomozó, akik először nem jönnek ki jól egymással, beépülnek egy kutyaszépségversenybe, hogy leleplezzenek egy bűnözőt. Miért is? Mert elraboltak egy cukimuki bébipandát és egy sor más ritka állatot. És ki az eb? A New York-i rendőrség egyik betanított rottweilere – a jelek szerint arrafelé minden zsarunak legalább egy kutyája van -, aki magabiztos és határozott, igazi alfahím. És a zsaru? Ő az FBI-nak dolgozik, kicsit puhányabb, de rendes pasi, csak nem sokat tud a kutyákról. És igen, a kemény zsarueb lassan rájön, hogy a kutyaszépségversenyen indulás is kemény munka, és igen, az emberzsaru is lassan felismeri, milyen fontos egy kutya barátsága - ő egyébként az Ítéle: Családból ismert Will Arnett, aki sokkal viccesebb is tud lenni.

Vagy valami ilyesmi, mert egy olyan filmről, ahol beszélő kutyák vannak, nem igazán lehet kritikát írni – kivéve persze Wes Andersontól a Kutyák szigetét, vagy ha egyszer kijön egy egészestés The Family Guy mozi! Mert a dolog annyira bugyuta már az első másodperctől, ahogy az állatok mozgatják a szájukat – persze nem mozgatják, olcsó számítógépes grafika -, ahogy minden szereplő két vagy négy lábon járó sztereotípia, ahogy a történet tök lényegtelenné válik egy ponton túl, és ahogy minden olyan, mint a Reszkessetek, betörők olcsó, elkoptatott verziója. Ami nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy Raja Gosnell rendezte annak a filmnek a harmadik részét.       

A kutyabarátok persze valamennyire élvezhetik a dolgot, hiszen rengeteg fajtát láthatunk, igaz, rendszerint csak egy villanásra. És a jó hír, hogy van köztük egy laza komondor is. Akinek egyébként az eredeti hangja Shaquille O'Neal, de ez tök mindegy, mert a film szinkronizált, így elveszik többek között Alan Cumming vagy Stanley Tucci tehetsége is.

Értékelés: 4/10