Mary Shelley – Frankenstein születése - Rossz házasság, jó regény

  • Vízer Balázs

Egy sápadt angol leányzó, bizonyos Mary Wollstonecraft Godwin regényt írt arról, hogyan lehet egy élettelen testet áram segítségével feltámasztani, de a Mary Shelley és a Frankenstein név biztosan többet mond.

Ahogy sokaknak, nekem is ott van könyvespolcon a Frankenstein Mary Shelley-től, ráadásul angolul, és ahogyan még többen, én sem tervezem, hogy a közeljövőben elolvasom. Most, a cikk elkezdése előtt belenéztem, elolvastam pár sort, de nem jött meg a kedvem, pedig tisztában vagyok vele, milyen jelentős műről van szó. Merthogy a Frankenstein nem csak azért fontos, mert rengetegen dolgozták fel, hanem azért, amilyen hatást gyakorolt ez a különös teremtéstörténet az irodalomra, a képzőművészetre és persze a filmre. És, bár erre kevesen szoktak emlékezni, azért is baromira fontos, mert egy 19 – más források szerint 18 - éves lány írta.

Mary Shelley, lánykori nevén Mary Wollstonecraft Godwin igazi művészcsaládba született. Édesapja rangos könyvesboltot vezetett, de kiadó is volt egyben, édesanyja, akit nem ismerhetett, mert születése után 10 nappal gyermekágyi lázban meghalt, felvilágosult gondolkodó és a női egyenjogúság egyik első harcosa volt, így a kis Marytől is sokat vártak. Édesapja arra viszont nem számított, hogy a lány pont azzal a felkapott fiatal költővel, Percy Bysshe Shelley-vel szökik meg otthonról, aki az ő protezsáltja volt, pedig Maryt megbabonázta a férfi forradalmi hevülete, szabad gondolkodása. Csakhogy a szabad gondolkodáshoz szabatos életmód is tartozott, így a pár, és Mary hozzájuk csapódott féltestvére, a kevésbé csinos, viszont nagyon harsány Claire hol a hitelezők elől menekült, hol különböző pikáns botrányokba keveredett, és ez nagyon megviselte az érzékeny lányt. Aztán jött az a bizonyos látogatás a híres-hírhedt Lord Byron svájci otthonában, és az a bizonyos viharos este, amikor Byron alkotói versenyre hívta ki társait – és megszületett a Frankenstein ötlete, majd hamarosan maga a regény is.

Haifaa Al-Mansour Szaúd-Arábia első női rendezője, aki most első angol nyelvű játékfilmjét készítette el, nyilvánvalóan az írónő sorsára, és nem magának a regénynek a születésére összpontosít – az utóbbival már foglalkozott Ken Russell az 1986-os Gótika, avagy a szellem éjszakájában. A Frankenstein által teremtett szörnyeteget így nem elsősorban mint a gótikus irodalom alapköveként, a felvilágosodás és a romantika eszméinek visszatükröződéseként kezeli, hanem egy elrontott házasság visszatükröződéseként látjuk – és mint egy szerzői jogvita tárgyaként. Merthogy – és ehhez nem biztos, hogy egy egész film kellett, hogy tudjuk – a XIX. század legelején nem volt könnyű nőnek és pláne írónőnek lenni. És nem volt könnyű egy csapodár seggfej élettársának lenni – az így ábrázolt Shelley történetünk elején még nős, csak később vette feleségül Maryt.

És a szintén író/költő férje árnyékából kilépő, majd a szerzőség jogáért küzdeni kényszerülő nő története erősen rímel a szintén mostanában bemutatott francia Colette-re, igaz, ott nagyjából száz évvel előbbre ugrunk, és van egy erős leszbikus szál is. A Mary Shelley – Frankenstein születése ennél valamivel színtelenebb szenvedéstörténet, amely kötelességtudóan végigveszi Mary fiatalkorának minden állomását és fontos mozzanatát, majd hosszan elidőzik a házasság buktatóin, és a Frankenstein születése ehhez képest csak kevés szerepet kap, és akkor is csakis ebben a kontextusban jelenik meg – és az irodalomtörténészek hosszan elvitatkoznának ezen, és azon is, hogy miért nem Mary neve alatt jelent meg a könyv – az eddigi közmegyegyezés szerint ez ugyanis a pár közös döntése volt, a borítón pedig azért volt feltüntetve csak a Shelley név, mert az akkor meglehetősen ismert volt. A közönség nagy része azonban garantáltan nem a klasszikus angol irodalom tudora lesz, és a történetnek ez a verziója is izgalmas, Elle Fanning törékeny alkatával, hófehér bőrével és riadt szemeivel nagyon is alkalmas egy ilyen sztorihoz. És a kisebbik Fanning lány, bár van benne valami icipicit irritáló, van olyan tehetséges, hogy hitelesen eljátssza ezt a szekérderéknyi szenvedést és visszautasítást, amelyből, legalábbis a film szerint, megszületett az egyik kedvenc szörnyetegünk.

És némi érdekesség a Trónok harca rajongók számára: a sorozattal befutott Maisie Williams Mary skót barátnőjét, a Stannist alakító Stephen Dillane pedig az apját alakítja.

Értékelés: 6/10