Divat szidni a kritikusokat, pedig tök fölösleges: ők is emberek, és az övéké is csak egy vélemény, és lehet, hogy még az ízlésük is rossz, csakúgy, mint bárkinek, ízlésről pedig értelmetlen vitatkozni.
Hook
Steven Spielberg sajátos Pán Péter-folytatása ugyan tényleg nincs a legjobb filmjei között, ám jóval több erénye van, mint amit szokás neki tulajdonítani. Valóban túl művinek hat, a giccs sokszor mérhetetlenül eluralkodik rajta, és a színészek is hajlamosak a ripacskodásra, de a gyereklét csodája és a fantázia ragyogóan megjelenik a történetben, ahogy a felnőttléttől való félelem is, amikor is a társadalmi elvárások olyannyira gúzsba kötik az embert, hogy gyakorlatilag megölik a benne megbújó gyereket. És ne feledkezzünk meg a csodálatos látványról, a hatalmas díszletekről, no és John Williams fantasztikus muzsikájáról sem. Robin Williamst említeni szinte már nem is érdemes, hiszen ő Robin Williams, és ennyi elég is.
A nemzet aranya
Kevés igazi kalandfilm van mostanság, az a jóféle kincskeresős fajta. Benjamin Franklin Gates afféle modern Indiana Jonesként eredt az Egyesült Államok titkos történelmének rejtélyei után, kihasználva a divatos összeesküvés elméleteket, hiszen a szabadkőművesek említése olyan, mint jóféle cupák a kutyának. Többen is kifogásolták Nicolas Cage-et mint főszereplőt, sokak szerint nem illik hozzá a karakter. Illik, nem illik, mindenki döntse el maga, ami azonban feltétlenül jó a filmben: a nyomozás izgalma, a titkos jelek, és Sean Bean nem hal meg. A folytatás valamivel gyengébb lett, de még bőven szórakoztató, és örömmel fogadnánk a régóta ígérgetett harmadik részt, valamit még biztosan elrejtettek azok a fránya szabadkőművesek.
A végső megoldás: Halál
Fura film az Alien-sorozat harmadik darabja. Sokat írtunk már mi is a forgatás körüli zűrökről, a folytonos újraírásról, a rendező, David Fincher kispadra ültetéséről. Mindez meg is látszik a kész produkción: kapkod, történetszálak tűnnek el, újak bukkannak fel, továbbra sincs normális magyarázat arra, hogyan került az arctámadó Ripley-ék mentőkapszulájába, na és persze, már rögtön az elején nagy gonoszság, hogy megölték Hickst és Newtot. Az évekkel később kiadott bővített változat is úgy működik, hogy akkor kapunk egy igazán remek filmet, ha a két verzióból mintegy fejben összeválogatjuk magunknak. De ami a lényeg: az Alien 3. még ebben a kifacsart állapotban is magán viseli Fincher kézjegyét: a klausztrofóbiás, nyomasztó hangulat, a kiábrándultság, a fakó színek, a sivárság, a középkori kereszténység szimbolikája, no meg Elliott Goldenthal egyházi műveket megidéző, hátborzongató zenéje, ami képes a nézőt a földbe döngölni. Idézzük fel például Newt és Hicks temetését –már ez az egyetlen jelenet is mestermű.
A sejt
Alapvetően egy klasszikus sorozatgyilkos filmről van szó, amiből láttunk már ezret, de Tarsem Singh filmjében nem is az a lényeg: betekintést nyújt a fenevad elméjébe, ami egyszerre gyönyörű és iszonyatos. Nem való mindenkinek, ez kétségtelen, de ilyen pompás és bizarr látványvilággal (a fantasztikus jelmezeket Eiko Ishioka tervezte, aki Coppola Drakulájának kosztümjeit is) nemigen találkozni, és Tarsem már első nagyjátékfilmjével is odatette magát. A gyilkos szerepében Vincent D'Onofrio pedig sokadjára bebizonyítja, hogy nálánál félelmetesebben senki nem képes megidézni az emberben rejlő gonoszt.
A tűzben edzett férfi
Most komolyan: ki volt az a marha, aki lehúzta ezt a filmet? Pedig így történt. Mondván, hogy túl erőszakos. Ez nem vitás, ám Washington alakítása félelmetes, és Tony Scott filmje azért jóval többről szól, apákról és lányaikról, és különben is: hulljon a férgese.
