A brit tudósok megint alkottak: íme a recept, hogy lehet a legkönnyebben anyagilag jövedelmező filmet forgatni!
A kutatásban részt vevő tudósok összesen 6 ezer 147 film forgatókönyvét elemezték: a scriptekből kinyert adatokat átszűrték egy sor algoritmuson, és ily módon állapították meg, melyik az a cselekményelem, amely ha szerepelt a műben, az tutira sikeres volt a jegypénztáraknál.
A kutatócsoportot vezető professzor, a Birminghami Egyetem viselkedésökonómiai és adatelemzői tanszékén dolgozó Ganna Pogrebna szerint felfedezésük forradalmi dolog mind a producerek, mind a nézőközönség tagjai számára. „Amikor egy moziprodukcióról beszélünk, tudjuk, hogy abban emberek egy nagyon kis csoportja hozott a nézőkre vonatkozó döntést. Így azonban
a filmkészítők odafigyelhetnek arra, mit is szeretne látni valójában a közönség”
– nyilatkozta a tudós.
A kutatók hat csoportba sorolták a filmeket, az alapján, hogy milyen érzelmi ívet járnak be. Ez az út a film cselekményében lehet emocionálisan folyamatosan emelkedő (mint például A remény rabjaiban), folyamatosan zuhanó (mint a Psychóban), lehet az a séma, hogy egy zuhanást felemelkedés követ (A Keresztapa), de az is, hogy a felemelkedést követi a bukás (ezek az ún. „Ikarusz-filmek”, mint például A rakparton); vannak ezenkívül a Hamupipőke-sztorik (felemelkedés–bukás–megint felemelkedés), végül pedig az Oidipusz-történetek (bukás–felemelkedés–bukás, mint a Mindent anyámrólban).
A tudósok pedig arra jutottak, hogy a felsorolt sémák közül a legjövedelmezőbbek azok a filmek, amelyekben a bukást felemelkedés követi (azaz A Keresztapa-típusú filmek), de vannak persze eltérések műfajilag is. Az életrajzi műveknél például szeretik a nézők a folyamatos érzelmi emelkedést követő sémát, de más zsánerekben, például a thrillerekben vagy rejtélyfilmekben már kevésbé. A messze a legkevésbé sikeresnek azok a filmek bizonyultak, ahol a folyamatos zuhanás sémáját egy vígjátékban alkalmazták.
(via The Guardian)
