A bírót alakító Frank Langella teljesen kiakadt a viccen, ám végül Aaron Sorkin rendező benne hagyta a filmben ezeket a jeleneteket.
Elég komoly témáról szól Aaron Sorkin legújabb filmje, A chicagói 7-ek tárgyalása: arról az 1968-ban Chicagóban megtartott, békés tüntetésnek induló vietnami háború elleni tiltakozásról, ami végül erőszakos összecsapásba torkollott a helyi rendőrséggel. A tüntetést szervező hét embert, azaz a címbéli chicagói heteket perbe fogták összeesküvés és uszítás miatt – őket olyan ismert színészek alakítják a filmváltozatban, mint Sacha Baron Cohen, Eddie Redmayne és Jeremy Strong (de szerepel a filmben Yahya Abdul-Mateen II, Joseph Gordon-Levitt és Michael Keaton is).
Jeremy Strong egy mindenkit megbotránkoztató hippit alakít a történetben, és a method acting híveként szerepben maradt akkor is, amikor épp nem rá fókuszált a kamera, hanem a tárgyalótermi jelenet többi szereplőjére. A Vulture magazinnak adott interjújában a színész elmesélte, hogyan vetemedett az alábbi kópéságra a forgatás alatt:
Sok-sok-sok hónapon keresztül ültünk a tárgyalóteremben. Hosszú tárgyalás volt, és a tárgyalások unalmasak, a vádlottak viszont megtalálták a módját, hogy elszórakoztassák magukat. Számomra az volt az egyik módja annak, hogy elszórakoztassam magam, hogy Hoffman bíró idegeire megyek, aki Jerry, Abbie, Bobby és a többi vádlott ellenében képviselt mindent, ami megvetendő és gyűlöletes a bigott és tekintélyelvű amerikai kormányban. Szóval elrejtettem egy fingógépet a bírói széken úgy, hogy a bíró [akit Frank Langella alakított] ne találja meg. Ki-be kapcsolgattam a közeli felvételek előtt, és ez nagyon feldühítette, teljesen vörös lett az arca. Ezeket a felvételeket végül felhasználtuk a filmben. Nagyszerű dolog volt, mert valódi, kézzelfogható feszültséget teremtettem a tárgyalóteremben. Néha bajba is kerültem miatta Aaronnál és a producereknél, de valahogy úgy éreztem, hogy… hé, ha én vagyok Jerry Rubin, és nem egy megvetett figura vagyok a bíróság szemében, akkor nem végzem jól a munkámat!
