Mindfuck filmek, a teljesség igénye nélkül

2001. január 19-én mutatták be a Donnie Darkót a Sundance fesztiválon. Ennek kapcsán összeszedtünk öt jó filmet, amitől elzsibbad az agyad.

Noha 2001. október 23-án mutatták be az amerikai mozikban, a Donnie Darkót már jóval korábban láthatták a kevesek, méghozzá január 19-én, azaz éppen 20 éve. Richard Kelly író-rendező nagyon ráfaragott: a filmet egyből a tévébe akarták küldeni, de Kelly kikönyörögte, hogy moziban is vetítsék. Christopher Nolan állt ki mellette, így a Donnie Darko felkerült a mozik műsorára, bár csak kevés helyen játszották. Az sem tett jót, hogy alig másfél hónappal a szeptember 11-i terrortámadás után mutatták végül be, így anyagilag csúnyán meg is bukott.

Már-már törvényszerű, hogy pályafutását nehézségekkel, olykor egyenesen kudarccal indító alkotás idővel kultstátuszra tegyen szert. Kelly nosztalgikus, a Stephen King-regények világát, a kamaszkor nehézségeivel és időutazással ötvöző filmjét lehetetlenség besorolni, bármihez is hasonlítani, és nem is kell, hiszen páratlan és egyedi, amit akkor is látni kell, ha olykor nem értjük. 

De ha nincs is hozzá hasonló, mit nézzünk, ha netán valami kiadós mindfuckra vágyunk?

Számtalan remek filmet találhatunk – az alábbi lista teljesen önkényesen lett összeválogatva, a teljesség igénye nélkül.

 

A doboz

Maradjunk is Kelly-nél. Harmadik, ezidáig sajnos utolsó filmje (pedig ez is 12 éves) egy fiatal házaspárról szól, akik egy szép napon egy dobozt találnak a küszöbön. Másnap megjelenik egy rejtélyes, összemarcangolt arcú öregúr, és egy bizarr ajánlatot tesz nekik: ha megnyomják a dobozban található gombot, kapnak egymillió dollárt, de valaki, akit nem ismernek, meghal. Az alábbi előzetes megtévesztő, mert nem holmi thrillerről van szó: ember legyen a talpán, aki megérti mi a fenéről akar szólni Richard Matheson novellájának elég szabad feldolgozása. Idegen lények, idő- és űrutazás, és ki tudja még, micsoda. Ha a Donnie Darko bizarr részleteit megszorozzuk legalább százzal, akkor talán alulról súroljuk A doboz furcsaságait. A szó hagyományos értelmében talán nem jó film, de aki kitartó, azt egy idő után garantáltan berántja a film, és hosszú ideig nem tudja majd kiverni a fejéből. És hogy mit látunk? Nem fontos. Értsd, ahogy akarod.

 

Mulholland Drive 

David Lynch filmográfiájának szinte egészét szépen felsorolhatnánk, de most álljon itt a Mulholland Drive. A két, Hollywood sötét bugyrai közt érvényesülni próbáló színésznő története eredetileg sorozatnak indult, majd miután a pilot után nem rendelték be, Lynch kiegészítette, és nagyfilmet csinált belőle – és tekintve, hogy mennyire sötét és gonosz képet fest az Álomgyárról, meglepő, hogy rendezőként Oscarra is jelölték érte. Maga a film a "szokásos", már aki ismeri a rendező életművét: egyszerre félelmetes és iszonyúan vicces, sajátos hangulat, remek zenék, és egy szerepcsere, ami a feje tetejére állítja az addig látottakat. Megoldásokat lehet keresgélni, de tulajdonképpen fölösleges, mert Lynch filmjeit igazából érezni kell.

 

12 majom

Terry Gilliam egyik legjobb filmje baljós, zaklatott, időugrándozásokkal teli nyomozás egy, az emberiséget kipusztító vírus után. A filmvégi csattanó nélkül is simán mindfuck lenne az egész, tekintve Gilliam sajátos stílusát, a dramaturgiát, a hangulatot és a színészi játékot. Bruce Willis végig olyan, mint egy rakás szar, de ez megy neki a legjobban, szóval akár azt is mondhatjuk, hogy remek alakítást nyújt, viszont Brad Pittről nagyjából itt derült ki, hogy nem csak egy szőke szépfiú, hanem marha jó színész is.

 

Játsz/ma

A béna magyar cím David Fincher harmadik, a Hetedik utáni filmjét takarja. Bár az életmű több darabját is megnevezhetnénk, ezt, a Michael Douglas főszereplésével készült thrillert(?) méltatlanul keveset emlegetik. Douglas egy gazdag bankárt játszik, akinek unalmas és kiszámítható az élete, ezért hirtelen felbukkanó öccse (Sean Penn) befizeti egy titokzatos játékra. Előbb csak apróságok változnak meg a bankár körül, majd egyre durvább dolgok történnek, és egy idő után már azt sem tudni, hogy mi a valós és mi a nem, és egyáltalán: mi a fene egyáltalán a játék?

 

Dark City

Tehetsége alapján Alex Proyas sokkal jobb sorsot érdemelt volna: A hollóval kezdte nagyjátékfilmes pályafutását, míg legutóbbi filmje az Egyiptom istenei volt... A Dark City szintén a "mi a valóság" témát boncolgatja, ám igazi ereje a komor, noiros hangulatában, elképesztő látványában és merész ötleteiben rejlik. A sötét város alatt tanyázó kopasz figurák bizonyos időközönként új személyiséget, új életet adnak a lakóknak, még az épületeket is átrendezik. A legzseniálisabb jelenetben tekeredő és mozgó épületeken megy a bunyó. Mozgó épületeken! 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu