Mit hoz a november a mozikba?

Két nagyszabású szuperhősfilmet is kapunk a hónapban, lesz több fontos magyar film, horror, életrajzi film és animáció, szóval rágyúrhatunk az ünnepekre, talán túlságosan is

Kezdjük a hónapot magyar filmmel: a Kondor Vilmos regényéből készült Budapest Noir hazai viszonylatban hatalmas költségvetésből készült. Igaz, kellett is a pénz a múlt század 30-es éveinek közepén játszódó történet korhű díszleteihez, jeleneteihez, az eredmény pedig teljesen korrekt, bár a könyv rajongói szerint hagy maga után kívánnivalót – de, mint tudjuk, a könyv mindig jobb. Az Emlékszem rád nagyon hatásos, de picit elmaszatolt izlandi horror, ami két, végül persze egybefonódó szálon fut, és elveszett gyerekekről szól, és persze a Szörnyen boldog család című animációs filmnek is köze van a horrorhoz, csak másként. Itt egy család tagjai valóban azzá a szörnnyé változnak, aminek Halloweenkor beöltöztek. A nagy film persze a Thor: Ragnarök a Marveltől, ahol a kalapácsát és birodalmát vesztett viking istenség a legjobb barátjával, Hulkkal kénytelen megküzdenie, de persze ennél sokkal több történik majd a Taika Waititi új-zélandi rendezőzseni által készített munkában.

A cím ne tévesszen meg senkit, nem Tarantino véres westernje kerül újra a mozikba, a Django a világ legjobb gitárosa, a francia cigány származású Django Reinhardt II. világháborús viszontagságos éveit meséli el, a címszereplő feleségét pedig Palya Bea játssza. Szintén francia életrajzi film a Rodin - Az alkotó, amely a nagy szobrász nőügyeire koncentrál. 

A Rossz anyák karácsonya a tavalyi nagysikerű, harsány Rossz anyák folytatása ünnepi környezetben, ahol az anyukák újra vedelhetnek és káromkodhatnak. Ennél ígéretesebb a Rögtönzött szerelem, amelyben egy pakisztáni származású fiú kómába esett szerelme szüleivel igyekszik megbarátkozni, ami így, leírva egyáltalán nem vicces, de a kritikusok imádták. Hasonlóan morbid a Vakrandim az élettel című német vígjáték, a Gyilkosság az Orient expresszen történetét pedig aligha kell ismertetni, de Kenneth Branagh verziója, amelyben ő maga játssza Hercule Poirot-t, nagyon látványosnak ígérkezik, és még az is lehet, hogy Johnny Depp annyi túlspilázott szerep után újra nézhető lesz benne,

Gyilkossag

A 120 dobbanás percenként című francia dráma azt az időszakot idézi meg, amikor Európa először szembesült az AIDS veszélyével, szereplői pedig jó szándékú fiatalok, akik erre a veszélyre akarják figyelmeztetni a francia társadalmat – csak nem tudják, hogyan álljanak neki. Szintén francia a Madame című vígjáték és a Lumiére! dokumentumfilm, amely a filmművészet megteremtőinek, a Lumiére-fivéreknek állít emléket. A Boldog halálnapot! időhurkos amerikai thriller – vagy inkább horror? -, amelyben egy csinos, de beképzelt lánynak kell rájönnie, ki gyilkolja meg őt minden nap, a Megtorlás pedig kegyetlen western erős idegzetűeknek, feminista felhangokkal. És aztán jön Az Igazság Ligája, amelyben a DC bebizonyíthatja, hogy ők is tudnak fain filmet csinálni, és itt Batman és Wonder Woman mellé felsorakozik Aquaman, Cyborg és Flash is. A kérdés, melyik irányba megy el a film, a Wonder Woman remek receptjét használják sok humorral, vagy az éjsötét Batman Superman nyomdokaiban haladnak. Az előbbit preferálnánk!

A Bosszúvágy a régi klasszikus Charles Bronson-féle igazságosztó mese remake-je az életunt Bruce Willis főszereplésével, de mivel a filmet az enyhén – á, csak viccelek, teljesen – szadista Eli Roth rendezte, rendes vérfürdőre számíthatunk mániákus gonosztevőkkel. A polihisztor Politzer Péter több szálon futó, mégis csak 77 perces fekete-fehér munkája a Férfikor, amiben szerepet kapott az azóta elhunyt, sokat látott fotós, Szipál Márton is szerepet kapott. Azt hitték játék, de a Szabadulószoba című amerikai horror szereplői későn veszik észre, hogy igazi halálcsapdába sétáltak bele, és még fizettek is érte. A hónap legeredetibb koncepcióját a Hét nővér mondhatja magáénak, Tommy Wirkola, a Náci zombik révén befutott norvég rendező munkája, ahol Noomi Rapace hét szerepet is játszik, hét ikertestvért egy jövőbeli diktatúrában, ahol a túlnépesedés miatt tilos egynél több gyereket nevelni.

het nover

A Volt egyszer egy Szíria című belga-francia-libanoni dráma a polgárháború kezdeteit mutatja be egyetlen lakásból nézve, tanulságos, kemény darab. A hónap animációs filmje kétségkívül a Coco lesz, amelyben egy kisfiú a holtak világában találja magát, és mivel a gyártó a Pixar, a minőség garantált – ráadásul előtte vetítik le az Olaf's Frozen Adventure című Jégvarázs kisfilmet. Aki látta, már hanyatt eset Antal Nimród bűndrámájától, A Viszkistől, és persze lehet azon rugózni, hogy egy valódi bűnöző a film hőse, csak felesleges, és azt mondják, a civilben csendes, udvarias főszereplő, Szalay Bence tényleg átalakul Ambrus Attilává, az akciójelenetek pedig baromi izgalmasak.

Pont az utolsó hét hozza novemberben a legkevesebb izgalmat: Nanni Moretti személyes hangvételű, de olasz filmhez képest visszafogott munkája az Anyám mozija egy anya-fia kapcsolatot mutat be, ahol mindketten alkotók, A Harmadnaposok 2. természetesen a Másnaposok széria ausztrál koppintásának folytatása, míg a Kutyák balkáni társadalmi parabola elnyomottakról és elnyomókról. Hogy a Mikulás karácsonyra miről szól, az előttünk is rejtély, de családi film, akárcsak a Paddington 2, amely mindenki kedvenc marmeládimádó kismedvéjének újabb kalandjait mutatja be – ezúttal egy ritka könyv miatt keveredik bajba.