Mosolygós zombi - Kiéhezettek kritika

  • Vízer Balázs / PORT.hu

Mennyire lehet félelmetes egy örökké éhes kislány és milyen jövő vár az emberiségre ott, ahol egy élőhalott simán lefut minket? A film ennél jóval komolyabb kérdések egész sorát veti fel.

Kinek ajánljuk? Akiknek bejött a 28 nappal később és akik szerint egy horror simán túlmutathat saját műfaján – vagy csak imádják ez intelligens riogatást.

Tudom, nem lehet minden élőhalottak zombinak hívni, lehet trükközni a fertőzöttek, sétálók vagy jelen esetben a kiéhezettek kifejezéssel, a lényeg ugyanaz. Emberi mivoltukat veszített fajtársaink akarnak minket felzabálni. Már megint. És amikor már azt hittük, hogy ebből a műfajból kiszívtak minden vért, felzabáltak minden gondolkodó agyat, jön egy skót pasas, bizonyos Colm McCarthy (Birmingham bandája), aki eddig jobbára csak tévés melókat nyomott, és csak úgy letesz az asztalra egy filmet, ami zseniális mind a saját műfajában, mint egy jóval szélesebb értelmezésben. Ez volna a magyar fordításban csak Kiéhezettekre sikerült The Girl With All the Gifts, vagyis a Minden tehetséggel megáldott lány.

A kérdéses kislány egy angliai katonai bázison él valamikor a közeljövőben a 4-es számú cellában, a neve Melanie. Reggelente két katona lép a szobájába, akármilyen kedves is velük, nem szólnak hozzá, hanem egy tolókocsihoz szíjazzák és betolják egy tanterembe, ahol hozzá hasonló gyerekek ülnek és hallgatják a tanárnőt. A tanárnő tudja, hogy mindegy, mit tanít a gyerekeknek, a lényeg az, hogy az agyuk stimulálva legyen, a kicsik ugyanis nem teljesen emberiek, második generációs fertőzöttek egy zombiapokalipszis közepén, és talán ők rejtik a megoldást a gyógymódhoz. Képesek beszélni, gondolkodni és érezni, de ha megérzik az emberi hús szagát, ugyanúgy megvesznek, mint az odakint kóborló társaik – a kutatókat és a katonákat egy blokkoló krém védi, így szagtalanok maradnak. A bázist azonban lerohanják a kinti éhezők, Melanie, a tanárnő, a kutatást vezető orvos és néhány katona pedig elmenekül, és az elhagyatott országon át egy biztonságos helyre igyekeznek.

A Kiéhezettek felépítését tanítani lehetne. Lassan indul a történet a bázison, olyan, mint egy kissé kifacsart iskolai sztori, majd beüt a zombitámadás, minden a feje tetejére áll, és a filmből hirtelen egy különös road movie lesz, majd megérkezünk valahová, és minden új értelmet nyer, miközben végig ugyanazon logika mentén halad. Pedig McCarthy sokszor hozott anyagból dolgozik. Eleve M.R. Carey regényéből forgatott, a villámgyors fertőzöttjeit Danny Boyle 2002-es 28 nappal későbbjéből kölcsönözte, a történet és a látványvilág más elemeit pedig Gareth Edwards Monsters című fantasztikus alkotásából vette – Edwards-szal konzultált is az ügyben -, mégis egy teljesen eredeti, hátborzongatóan izgalmas és az elejétől a végéig elgondolkodtató alkotásról beszélünk. Merthogy Kiéhezettek van stílusa, egészen különleges hangulata és egy tökéletesen felépített saját világa, pedig egyáltalán nem drága műről van szó

Persze vannak sztárok, a kedves tanárnőt Gemma Arterton, a hidegszívű orvost Glenn Close, a kemény őrmestert pedig a minsdig nagyszerű Paddy Considine játssza, az igazi csillag azonban a fertőzött kislányt alakító Sennia Nanua, aki egyszerűen csodálatos. Hihetetlen melegség van a tekintetében, ott van benne az intelligencia és a játékosság, de elhisszük neki, hogy ha úgy alakul a helyzet, simán elharapja a nyakunkat. Olyan, mint egy pitbull kölyök – csak szebb -, és a hasonlót már csak azért is helytálló, mert a játékidő jelentős részében szájkosarat hord. Mindenki csak hozzá képest van jelen – és ez nem csak az ő játékának és kisugárzásának, hanem a történet felépítésének is köszönhető. És ebben a történetben sokkal, de sokkal több van egy zombifilmnél: benne van a társadalom szétesése, egy új jövő kezdete – más kérdés, hogy az milyen -, és egy gyerek önmagára találása. Egy kis horror, egy kis sci-fi, sok-sok dráma és okosság. Csakhogy az okos filmekkel az a baj, hogy természetüknél fogva rendszerint elég gonoszak is egyben.

A moziból kifelé jövet persze elgondolkodhat az ember és keresheti a hibákat, valószínűleg talál is párat – miért védi például csak pár drótkerítés a szigorúan őrzött bázist? -, de mikor volt utoljára, hogy a moziból kifelé jövet hosszasan elgondolkodtál a filmen, kedves néző? A Kiéhezettek a műfaj és az év egyik legjobb filmje!

Értékelés: 9/10