Aki teheti, nézze meg ezeket a filmeket: egytől-egyik klasszikusok és mesterművek.
Guillermo del Toro – Les yeux sans visage (Szemek arc nélkül)
Georges Franju 1960-as francia-olasz filmje még mai szemmel is felkavaró, a korabeli nézők valószínűleg iszonyodva nézték, ahogy a plasztikai sebész fiatal nőket rabol el, hogy arcukat lenyúzva pótolhassa saját lányának összeégett arcát. És igen, mutatják, ahogy az áldozatokat megfosztják az arcuktól. Ehhez párosul a lassú, komótos tempó, a rendkívül nyomasztó hangulat, a sebészorvos illő szenvtelen kegyetlenség, és a sajátos dramaturgia, ami Hitchcovk Pszichójához hasonló. Aki szereti a horrorfilmeket, feltétlenül nézze meg, különleges darab.
Quentin Tarantino – Meghallgatás
Filmográfiáját tekintve Takashi Miike a lehető legtávolabb áll a beskatulyázástól, ám az Imdb szerint eddig 103 (!!) filmet jegyző rendezőt mégis különösen kegyetlen jakuza- és horrorfilmjei után ismerik. Az ezredfordulón két mesterművel robban be a köztudatba: az Ichi the Killer című ultraerőszakos mangaadaptációval, és a Meghallgatással. Utóbbi lassan építkező pszichológiai horror, rendkívül feszült és nyomasztó, már-már kényelmetlen nézni, ahogy apránként kúszik be a bőrünk alá az iszonyat. Az utolsó tíz perc pedig maga a lidércnyomás. Aki látta, soha nem felejti.
Tim Burton – A vesszőből font ember
Az (egykor) fura filmeket jegyző rendezőnek mi más is lenne a kedvenc horrorja, mint a rettenetesen fura A vesszőből font ember. Burton egy fura musicalhez, majd különös álomhoz hasonlítja, és ez így is van: ugyan felszínesen a "különös, belterjes kultusz egy elszigetelt helyen" alzsánerhez tartozik, de inkább egy szürreális utazás, egy egészen a felkavaró, rémélomszerű befejezésig. Ínyenceknek való horror, és ha minden áron hasonlítani akarjuk valamihez, akkor a talán a Midsommar áll hozzá a legközelebb. Ja, és természetesen az 1973-as, brit eredetiről van szó, Christopher Lee főszereplésével, nem a Nicholas Cage-féle idióta remake-ről.
John Carpenter – Az ördögűző
Minden idők legfélelmetesebb filmjének tartják, méghozzá okkal, és Carpenter tökéletesen megindokolja, miért. Mikor először nézte, nyilván azért tartotta annak, mert mégis csak a legnagyobb gonosz, a sátán fenyegetését mutatja be, hihetetlenül erősen, de később, többszöri újranézés után arra jutott, hogy a film igazi brutalitása az, amit tabukat törve művelnek a kislánnyal. És valóban, ez adja Az ördögűző igazi iszonyatát.
Martin Scorsese – Az ártatlanok
Jack Clayton 1961-es horrorját gyakran a valaha készült legrémisztőbb filmek között emlegetik. Ma, az edzett néző számára valószínűleg már nem nyújt akkora borzongást, mint a maga idejében, deAz ártatlanok alapvetés a kísértetfilmek között, és többek között a Más világ története is sokat merített belőle (illetve Henry James a film alapjául szolgáló A csavar fordul egyet című regényéből). Scorsese mellett Guillermo Del Toro egyik kedvenc horrorja.
James Wan – Más világ
Az elmúlt évtized legsikeresebb mainstream horror-rendezőjére óriási hatással volt Alejandro Amenabar kísértetfilmje Gyönyörűen fényképezett, elegánsan régimódi, fortélyosan felépített, és a nagty csavar a végén letaglózza a nézőt.
Christopher Nolan– A nyolcadik utas: a Halál
Stanley Kubrick munkái Ridley Scott munkái voltak a legnagyobb hatással napjaink legfelkapottabb (és legtúlértékeltebb) rendezőjére. Gyerekként egészen elképesztette a Nyolcadik utas a halál és a Szárnyas fejvadász, mert magával ragadó világokat teremtettek meg.
Sam Raimi – Az élőhalottak éjszakája
"Soha nem féltem annyira egész életemben" – mesélte Raimi a Dan of Geeknek az élményt, amikor először látta George A. Romero klasszikus zombifilmjét. Persze, gyerek volt akkor. "Sikoltoztam és visítottam, könyörögtem a nővéremnek, hogy vigyen haza, és ő próbált elhallgattatni. Soha nem éreztem korábban olyan iszonyatot. Olyan valóságosnak éreztem, mint egy horror-dokumentumfilmet, mert moziban korábban soha nem láttam fekete-fehér filmet, ezért úgy nézett ki, mint egy dokumentumfilm. Semmi nem volt benne, ami Hollywoodot jellemezte – csak könyörtelenség és totális őrület, és ez nagyon felzaklatott."
Luca Guadagnino – A légy
A Suspiria kiváló remake-jének rendezője Cronenberg klasszikus testhorrorját időtlen mesterműnek tartja. Amellett, hogy A légy kegyetlen és felkavaró horror, egy csodálatos szerelmes film, és Guadagninot szerint a valódi ereje ebben rejlik: "A horror számomra az, amikor rádöbbensz, hogy Jeff Goldblum és Geena Davis karaktere kétségbeesetten szeretik egymást, de többé már nem lehetnek együtt. Az a legiszonyatosabb, hogy lehetetlen kettejük között a szerelem."
Jordan Peel – Tortúra
A komédiásból napjaink egyik legsikeresebb horrorfilm rendezőjévé avanzsált Peele a Stephen King regénye alapján készült Tortúrát nevezi meg kedvenceként. Kathy Bates okkal kapott Oscart, a kezdetben csak ellenszenves Annie Wilkes jelenetről jelenetre válik szörnyeteggé, méghozzá olyanná, akitől valóban lehet, sőt, kell is félni . A bizonyos kalapácsos jelenet maga a rémálom, pedig Rob Reiner rendező igencsak finomított a regénybeli megfelelőjén.
