Kritika: Hupikék törpikék – Az elveszett falu - Ne menjetek az erdőbe!

Az Aprajafalvából kimerészkedő törpök egy olyan területre tévednek, amely egy teljesen más filmből lehet ismerős, és ami nem biztos, hogy jó, mi pedig visszasírjuk a régi, analóg animációt.

Kinek ajánljuk: Törpfanatikusoknak és olyan gyerekeknek, akik jól bírják a hangos, harsány akciót!

A Hupikék törpikék az én gyerekkorom része is volt, nem állítom, hogy imádtam őket, inkább csak úgy ott voltak, megszoktam őket. Talán azért nem hagytak túl mély nyomot bennem, mert igazán nincs is egyéniségük, csak tulajdonságuk, az is csak egy és azt rendszerint már a nevükben hordozzák, mint Törpojáca, Dulifuli, meg a többiek. A rájuk vadászó Hókuszpók egy fokkal érdekesebbnek, színesebbnek tűnt, talán mert belőle csak egy volt, nem több tucatnyi, és még macskája is volt, igaz, akkor még nem teljesen tudatosult bennem, miféle tervei is vannak a törpökkel.

Az új egészestés törpfilm is a tulajdonságokból indul ki, pontosabban a tényből, hogy Törpillának nincs meghatározó, névbe foglalt tulajdonsága. Emlékeztetőül, Aprajafalva egyetlen nőstény példányát maga Hókuszpók teremtette egy kupac agyagból azzal a céllal, hogy megossza a törpöket, de a szintén varázserővel bíró Törpapa átváltoztatta jóvá – sőt, még csinossá is tette. Ám Törpilla annyi idő után most valamiért nekiáll azon tanakodni, ki is ő, és miközben ezt teszi, a területüket lezáró tiltott kerítés tövében szeme találkozik valaki más szemével, és innen indulnak a gondok. Valahol, a Tilalmas erdőn túl – vagy pont abban – létezik egy másik törpfalu is, és a dologról Hókuszpók is értesül, aki még mindig saját teremtményeként gondol a törplányra. Törpilla, Törperős, Dulifuli és Okoska el is indulnak, hogy figyelmeztessék az ismeretleneket, nyomukban pedig ott a kétbalkezes varázsló, Sziamiaú és az új szerzemény, egy keselyű, ám amikor elérnek a Tilalmas erdőbe, hirtelen mindenki átpottyan egy másik filmbe – ha nem is szó szerint.

A South Park készítői még 2009-ben játszottak el a gondolattal – a Törpikékkel táncoló című epizódban -, hogy a Hupikék törpikék és az Avatar története nem is különbözik olyan sokban. Az persze egy jó vaskos vicc volt szokás szerint Cartman rovására. Itt nem viccről van szó, sőt, gyanítom, hogy a készítők maguk nem is tudatosan tértek rá James Cameron útjára, csak haladtak az árral. Logikus volt, hogy csak néhány törpre koncentráljanak – később csatlakozik Törpapa is, a többiek felejtősek -, és, hogy elhagyják a falut, ami már uncsi. Akkor irány az erdő, de legyen különleges, például foszforeszkáló lényekkel, lovakként viselkedő nyulakkal, az ágak között közlekedő harcosokkal és hasonlókkal. Jobban belegondolva, a készítők nagyon is tudták, hogy az Avatarból merítenek, de többet elárulni már masszív szpojlerezés lenne.

Az Avatar persze nem gyerekfilm, a Hupikék törpikék viszont az a maga 6-os korhatár karikájával, amit érdemes figyelembe venni. A rajzfilmsorozatot nem ismerő gyerekeknek maga Hókuszpók is félelmetes lehet, hiszen nem tudhatják, hogy a végén úgyis elszúr mindent, a Tilalmas erdő pedig egyenesen rémisztő. Tudom, mert az én ötévesem, aki simám végigült ennél jóval összetettebb filmeket is nem is egyszer, alig 20 percet bírt ki ebből. Igaz, őt az is zavarta, hogy viszonylag közel ültünk a vászonhoz és elég harsány volt minden. Így viszont nem kellett végignéznie szegény Törpilla tipródását, megalázását és gyötrelmeit, amelyek néha elérték egy Holokauszt-dráma magasságait.  Furcsa, hogy a film pont annak a korcsoportnak lehet ijesztő, akiknek szánták, a kicsivel nagyobbaknak a törpikék talán már unalmasak is, az újszerű animáció viszont a nosztalgiázni vágyó felnőtteket riaszthatja el. 

Értékelés: 6/10

Hupikék törpikék