Régi kollégák, ha összefutnak - 24 óra a halálig

Ki ne unná az „a profi bérgyilkos egykori munkáltatói ellen fordul” kezdetű faék egyszerűségű akciófilmeket, de ez a darab az átlag felett teljesít, részben Ethan Hawke-nek köszönhetően.

Ezt is megéltük, Ethan Hawke lett a szegény ember Jason Stathamje! Pedig maga Statham is Bruce Willis olcsó verziójaként kezdte, de Hawke azért egészen másként kezdte a pályáját. Hogy mást ne mondjak, 4 Oscar-jelölése is van, és abból kettő forgatókönyvíróként, azt meg már nem is magyarázom, hogy Uma Thurman volt a csaja. Most mégis ott tartunk, hogy egy nem túl okos filmben egy nem túl okos volt zsoldost alakít, aki szembefordul munkáltatóival, tisztára úgy, ahogy egy másik színészóriás, Dolph Lundgren szokott.

Na jó, Lundgrennel kicsit túloztunk, de itt egy másik, jóval helytállóbb hasonlat: Hawke új szerepe kísértetiesen emlékeztet Sean Penn tavalyelőtti munkájára, a Gunmanre. Ahol szintén Afrikában szaródtak el a dolgok, fegyverforgató hősünk szintén egy kétes hírű vállalatnak dolgozik, és szintén egy nő miatt fordul szembe a céggel. Az a film borzasztó volt, ez azonban egy-két fokkal jobb, pedig még kevésbé hihető a sztori. Miután a történet ellövi a B-kategóriás filmek két alapvető toposzát, a „na jó, elvállalok egy utolsó melót” és az „én ezt a tanút nem tudom lelőni, mert egy csinos nő”, hősünk holtan rogy össze egy golyótól találva. A következő jelenetben azonban újra él, és miután fontos infót árul el főnökének, közlik vele a rossz hírt: bár újraélesztették egy titkos eljárással, egy beleépített „hiba” miatt mindössze 24 órája van hátra – amire a cím is diszkréten utal.

Ha nem lenne elég a szóbeli figyelmeztetés, hősünk alkarjába egy visszaszámlálót is beépítettek, amit valószínűleg Justin Timberlake hagyott el a Lopott idő című filmjében, és ez diktálja a film tempóját. No meg Ethan Hawke izgága arcjátéka, akinek egy kínai Interpol ügynöknővel (a nem különösebben vonzó Qing Xu) kell összedolgoznia, hogy a film a Távol-Keleten is népszerű legyen. A kissé bugyuta történet ellenére a 24 óra a halálig meglepően szórakoztató és izgalmas akciófilm, kezdve a nyitójelenettől, amikor helyi fegyveresek rajtaütnek az Interpol konvoján a dél-afrikai gettó közepén zajló összecsapáson át a végső leszámolásig. Persze vannak részek, amik rossz értelemben véve videójátékosra sikerültek, és persze most is elsütik a soha ki nem fogyó fegyver trükköt, de nekem speciel mindez kellemes meglepetés volt.

 

Merthogy a zsoldos/bérgyilkos egykori munkáltatói ellen fordul zsánerben mindig hiteltelen az, hogy azok, akik egykor barátok, de legalábbis ismerősök és kollégák voltak, képesek mindezt egy másodperc alatt elfelejteni és egymás ellen fordulni. Itt ez egy kicsit másként van, itt tényleg létezik valamiféle kollegialitás, a szereplők többször is említik a közös múltat és létezik a kölcsönös megbecsülés és tisztelet, ami persze adott esetben nem állítja meg hőseinket egy kis gyilkolászásban. És emeljük ki gyorsan Paul Andersont a megfáradt, mindig morcos, de vérprofi zsoldosvezér szerepében, aki egyszerre a főhős régi bajtársa és legfőbb ellenfele, és sikerül megoldania, hogy ez a kettősség ne legyen hiteltelen és valószínűtlen. Azt viszont sosem magyarázzák el rendesen, hogy főhősünk, ez a kedves családapa és hő férj hogy mesélte el otthon, hogy ő bizony emberek megöléséből él.

Értékelés: 6/10

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu