Rendezők, akik saját filmjük remake-jét csinálták meg

Meglepően sokan rendezték meg újra saját filmjüket, még olyan legendás rendezők is, mint Hitchcock vagy Michael Mann, és nem mindig csak a pénzért csinálták.

Alfred Hitchcock

A férfi, aki túl sokat tudott (1934) - Az ember, aki túl sokat tudott (1956)

Hitchcock 1956-ra már nagyon befutott és rendkívül termékeny rendezőnek számított Amerikában, és talán azért, mert annyira szerette az 1934-es eredetit, vagy azért, mert témahiányban szenvedett, de elővette a külföldi nyaraláson egy készülő merénylet titkára bukkanó házaspár történét. Az eredetiben a pár Svájcban utazgatott, itt Marokkóban, de a lényeg ugyanaz, Londonba kell utazniuk, hogy megakadályozzanak egy politikai gyilkosságot. A későbbi verzióból kimaradt, hogy az anyuka sportlövő, ami fontos szerepet kap, az első filmben pedig zseniális volt Peter Lorre mosolygó gonosza, de más hiányérzetünk aligha lehet: James Stewart és Doris Day kettőse pedig parádés.

George Sluizer

Nyom nélkül (1993) - Nyomtalanul (1988)

Tim Krabbé Az aranytojás című regényét egy újsághír alapján írta, amely egy fiatal francia lányról szólt, aki egy benzinkútnál nyom nélkül eltűnt – ebből rendezte meg George Sluizer a holland verziót, ami olyan jól sikerült, hogy maga Stanley Kubrick hívta fel, hogy gratuláljon neki. Ezek után kapta meg Sluizer a felkérést az amerikai remake-re, amihez az eredeti költségvetés tízszeresét kapta, ami még így sem volt óriási, ő pedig azzal a feltétellel mondott igent, hogy megmaradhat az eredeti, elég sötét befejezés. Csakhogy a szerződést aláíró producer menet közben kilépett a projektből, a stúdió pedig ragaszkodott a happy endhez, így Kiefer Sutherland túléli a megpróbáltatásokat - mondjuk Sandra Bullock nem. Ami a fiatal francia lányt illeti, ő másnap előkerült: kiderült, hogy rossz buszra szállt fel.

Ole Bornedal

Éjféli játszma (1994) - Éjjeliőr a hullaházban (1997)

Az eredeti film a még rettentően fiatal Nikolaj Coster-Waldau főszereplésével készült, az újrázásra a teljesen más karakterű Ewan McGregort szerződtették le, amitől az új verzió egy kicsit talán könnyedebb lett. A későbbi filmben, amelynek forgatókönyvébe még Steven Soderbergh is beledolgozott, több az erőszak, feszesebb a tempó, viszont rengeteg dolgot kivágtak, ami az eredetiben érdekessé tette a főhőst – McGregor utólag panaszkodott is, hogy ő nem erre szerződött. Egybehangzó vélemények szerint maga Harvey Weinstein volt a ludas, aki lassúnak találta a filmet, és egy csomó, számára érdektelen dolgot kivágatott belőle.

Michael Haneke

Furcsa játék (1997) - Funny Games U.S. (2007)

Íme az a ritka eset, amikor az eredeti és a remake gyakorlatilag ugyanaz a főszereplőket, a nyelvet és a helyszínt leszámítva. Haneke gyakorlatilag kockáról kockára készítette el az osztrák verzióból az amerikait, de olyan szinten, hogy a fő helyszínként szolgáló házait is az eredeti tervrajzok alapján építették meg – bár nem néz ki pont ugyanúgy, de ugyanazok a méretarányok. És persze ott vannak a főszereplők, hiszen az amerikai változathoz olyan sztárokat találtak, mint Naomi Watts és Tim Roth (aki állítólag nem merte megnézni a kész filmet) a férj és feleség szerepére, a szadista behatolókat pedig Michael Pitt és Brady Corbet alakítja, elég meggyőzően. A két verzió között az egyetlen, parányi különbség az, hogy a másodikban a feleség előbb vetkőzik le, de ennyi.

Takashi Shimizu

A harag (2002) - Átok (2004)

A 2000-es évek elején a japán horrorok kaszáltak, annyira, hogy az amerikaiak és akartak ilyet maguknak. Shimizu filmjének amerikai változatáért Sam Raimi felelt producerként, aki nagy J-horror rajongó, és az ő érdeme, hogy a feldolgozás szellemében annyira hű maradt az eredetihez, hogy ez is Tokióban játszódik, a szereplők egy része is japán, de persze kapunk  amerikai hősöket is, köztük Sarah Michelle Gellart, aki szociális munkásként kerül kapcsolatba egy elátkozott házzal. Ahol egykor valami szörnyűség történt, s most az új lakók fizetnek meg mindezért, mert a szellemek nem nyughatnak. Az új verzióban kevesebb a mellékszál és talán kevésbé lett ijesztő, de Shimizu mester itt is kitett magáért.

Danny Pang és Oxide Pang Chun

Bangkok Dangerous (1999) - Veszélyes Bangkok (2008)

A Pang testvérek már befutott, elsősorban horrorban utazó rendezők voltak, amikor elkészítették látványos akciófilmjüket, amelynek hőse egy süketnéma bérgyilkos volt. Erre figyelt fel Nicolas Cage , aki a produkciós cégén keresztül megvette a filmes jogokat, és felkérte Pangékat a rendezésre, és persze ő lett a főszereplő, és persze kért pár változtatást. Az ő bérgyilkosa már nem süketnéma, hanem a thai lány lett az, akibe beleszeret, ami tulajdonképpen praktikus megoldás, mert áthidalja a nyelvi nehézségeket, az egészet pedig jócskán leegyszerűsítették, hogy olyan Nic Cage-es legyen. Az is lett!

Michael Mann

Made in L.A. (1989) - Szemtől szemben (1995)

Talán igaz, talán nem, de Michael Mann egyszer azt nyilatkozta, hogy mindenképpen látni akarta nagyvásznon a saját korábbi tévéfilmjét, az 1989-es Made in L.A.-nek a remake-jét, de neki magának semmi kedve sem volt megrendezni. Walter Hillt (48 óra, Vörös zsaru, Az utolsó emberig, Vitathatatlan) akarta rávenni, hogy rendezze meg a filmet, de mivel ő nemet mondott, kénytelen volt saját maga magára vállalni a direktori szerepet. A különbség ég és föld, a fillérekből, fiatal, névtelen színészekkel forgatott eredetihez képest a kétszer hosszabb új film minden kategóriában nagyságrendekkel jobb, látványosabb, gazdagabb és rétegzettebb – pedig az alapsztori ugyanaz.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu