Rendezők, akik utálják a saját filmjeiket

Rendezőként büszke lennél a Batman és Robinra? Joel Schumachernek sem dagad a keble. Sajnos a stúdiók előszeretettel barmolnak szét filmeket, a rendezők pedig legszívesebben elbújnának egy kő alá.

Josh Trank - Fantasztikus Négyes

A Fox kamu szuperhősfilmje - napnál világosabb, hogy csak azért forgatták le, hogy megtarthassák a felhasználási jogokat - alapvetően már félreértelmezte Stan Lee képregénysorozatát. A Fantasztikus Négyes ugyanis a családról szól, és nyilván az évtizedek alatt olykor hangoltak a tónuson, de egy alapvetően vidám, színes kalandtörténet különös dimenziókkal, csodás masinákkal és izgalmas űroperával. Érthetetlen hát, kinek az agyából pattant elő a film éjnél is sötétebb hangulata.

Josh Trank a 2012-es a nagyon alacsony költségvetésű, a found footage technikát szellemesen alkalmazó szuperhősfilmjével, Az erő krónikájával debütált, és olyan sikeres lett, hogy az új hollywoodi trendeknek megfelelően meg is kínálták egy mainstream stúdiófilmmel. A Fantasztikus Négyesnél azonban minden félrement és Trank is kiálhatatlan seggfejként viselkedett, így a producerek gyakorlatilag elzavarták a forgatásról, és nem engedték, hogy megvágja a saját filmjét. A bemutató után Trank Twitteren írta meg, hogy semmi köze a filmhez - volt egy remek elképzelése a Fantasztikus Négyesről, de az borzalom, amit a közönség láthatott, köszönőviszonyban sincs azzal. Később törölte a tweetet, és úgy tett, mintha soha nem posztolta volna ki sommás véleményét.

 

Joel Schumacher — Batman és Robin

Noha perverz módon szórakoztató, de Schumacher második Batmanje mégis annyira túltolta a giccset és a hülyeséget, hogy a pocakos Batman Robinja valószínűleg egy "szentséges csalamádé" felkiáltással elalélt volna a gyönyörűségtől. Az alkotók azóta sem győznek bocsánatot kérni, hogy közreműködtek ebben a merényletben, és a rendező is őszintén szégyellte magát, amikor megtette a film bemutatójának húsz éves évfordulóján. "Úgy érzem, tartozom ezzel a rajongóknak." Szegény Schumacher.

 

David Fincher - A végső megoldás: Halál

Az Alien sorozat harmadik része alapvetően nehezen akart megszületni, hiszen már a forgatókönyvvel is rengeteget vajúdtak - William Gibson cyberpunkja ment a kukába, ahogy A navigátor és a Csodás álmok jönnek rendezőjének, Vincent Wardnak a fából készült űrállomásos elképzelése is, amiben a xenomorf középkori körülmények között élő szerzeteseket mészárolt volna. Gyakorlatilag kész forgatókönyv nélkül kezdődött a forgatás, és az addig csak videóklipeket rendező David Fincher jóformán semmiben sem dönthetett önállóan, így a kész filmet sem vághatta meg. Az alternatív változatból nagyjából megtudhatjuk, saccra milyen lett volna az ő verzója, de annyira gyűlöli a filmet, hogy nem közreműködött annak összerakásában. Azért tegyük hozzá, hogy az Alien 3 - minden logikátlansága ellenére - akkor a legjobb, ha összeszerkesztjük a két változatot.

 

David Lynch - Dűne

Lynch Dűnéje alapvetően nem rossz. Feledjük el az utolsó, összecsapott fél órát, az eredeti regény szellemiségével teljesen szembemenő, idióta lezárást és az erőltetett belső narrációt, és a játékidő nagy részében egy zseniális rendező különös, sajátos hangulatú vízióját láthatjuk - Lynch Dűnéjét és nem Frank Herbert Dűnéjét, de ez mit sem von le az értékéből. Már a forgatókönyvvel is sokat vacakoltak, még a forgatás alatt is, de az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a stúdió nem engedte, hogy a film bő két óránál hosszabb legyen - ez pedig a regény komplexitásának ismeretében durva csonkítást jelent. A Dűnének készült egy bővített, tévébe szánt változata is, elég béna megoldásokkal - pl. az elején hosszasan, rajzokkal illusztrálva mutatják be az ismert világegyetem hatalmi viszonyrendszerét -, de ebben Lynch már nem volt hajlandó részt venni, ahogy a későbbiekben sem érezte szükségét, hogy a felvett nyersanyagból megpróbálja összevágni azt a Dűnét, amit szeretett volna megcsinálni. A tévéverzió Alan Smithee neve alatt debütált - akkor használják ezt az álnevet, amikor egy alkotó olyannyira elhatárolódik a művétől, hogy még a nevét sem adja hozzá.

 

Tony Kaye - Amerikai história X

Kaye szenvedélyesen gyűlöli a filmjét. Miután a forgatás végeztével bemutatta a gyártóknak a film első, nyers vágását, azok le voltak nyűgözve, de mégis, jóval közönségbarátabb végeredményt szerettek volna. Edward Norton pedig ennek a szellemiségében gyakorlatilag átvette az irányítást, végül Kaye-t be sem engedték a vágószobába, Norton elképzelései szerint véglegesítették a filmet. Jóval hosszabb lett, mint eredetileg lett volna, és természetesen Norton is sokkal több jelenetet kapott. Kaye végül odáig ment, hogy le akarta vetetni a nevét a stáblistáról, és csaknem negyven "hirdetést" helyezett el különböző lapokban, amelyek mind arról szóltak, hogy ez az Amerikai história X nem az ő filmje, a stúdió - és Norton - tönkretették a munkáját.

(Forrás: Looper)

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu