„Rengeteget számít, hogy jössz meg” - Szabó Simon interjú

Ma már nehéz egy magyar vígjátékot Szabó Simon nélkül elképzelni, aki most is hozta a formáját, mind a filmben, mind az interjún, és mindenre lelkesen válaszolt.

Láttad már a kész filmet?

Igen, egy nappal előttetek láttam, a hangstúdióban volt egy VIP vetítés, Mészáros Béla, Elek Feri  meg én néztük meg így hárman, akik nem tudtunk elmenni a sajtóvetítésre. Én veletek szerettem volna nézni, mert mindig baromi kíváncsi vagyok a sajtó reakcióra így egyből, de mennem kellett egy másik interjúra.

Mennyire szoktad meg, hogy önmagadat nézed a vásznon?

Ez nagyon fura. Megmondom őszintén, nem szeretem magamat nézni, mert mindig keresem, hogy mit nem csináltam jól, vagy mit kellett volna másként csinálni. Ha már sokadszorra nézem meg ugyanazt a filmet, amiben benne vagyok, akkor már nagyjából el tudok magamtól vonatkoztatni. Ha nagyon jó a film és magával ragad, akkor nem nagyon érdekel, hogy mit csinálok benne, de olyan kevés van.

Amikor leülsz nézni, akkor általában te sem tudod, hogy neked pontosan mennyi játékidő jutott…

Nem tudhatod, mert egyrészről nem kronológiában forgatunk, hanem időrendben össze-vissza, a helyszínek szerint, másrészt nem látod a vágás során, mit hagytak bent és mit nem esetleg. Mindig van egy kis izgatottság, hogy még nem jövök, na, már én jövök, és most ott vagyok! Igazából mozizás szempontjából a legjobb reakció az volt, amikor január végén kijött a Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk, és abban volt az első viszonylag komoly szinkronszerepem, a főgonosz jobbkezének, egy tetovált, baseballsapkás figurának (Nicky Jam – a szerk.) a hangját adtam, akinek egyébként tök vékony hangja van, és amikor megszólaltam, egyből felröhögött az egész mozi, mert szerintem rögtön megismerték, hogy az én vagyok. Az egy nagyon jó belépő volt, és egy ilyen filmnél rengeteget számít, hogy jössz meg. Vannak ilyen szempontból nagyon hálás szerepek, például a Megdönteni Hajnal Tímeát esetében is azonnal egy jó nagy bunkó paraszt beszólással lépek be, és azt a közönség szeretni szokta.

Itt minden szereplőről tudni, civilben kicsoda: Mészáros Béla építész, Elek Ferenc állatorvos, Petrik Andrea állatvédő, Inotay Ákos sikertelen színész, de a te karakteredről ezt nem tudni. Mit lehet róla elmondani?

Ő egy örök bohém figura, aki hol Vinsznél (ez Jászberényi Gábor karaktere – a szerk.) lakott, hol amott, hol a Duna-parton lehet rátalálni. Egy kicsit kattant alak. Van egy jelenet, ahol sikerül felgyújtania magát, és ez is Vince lakásában történik, ők annyira együtt mozogtak fiatal koruk óta, ő a legjobb barátja.

Nagyon jó inged volt a filmben! Hazavihetted?

Igen, olyan volt, mint egy indián szőnyegminta, és a jelmeztervező valamilyen turiban találta, és azt gondolta, hogy ez tök jó lenne Jetnek. Egyébként nagyon szerettem a ruháimat a filmben, de mostanában nem szoktam semmit hazavinni. A Kölcsönlakás forgatásáról vittem haza három alsónadrágot: volt egy pálmafás, egy banános és valami rózsaszín, azokat imádtam. Ha meg akarom lepni a feleségem, vagy ha válóokot keresek, akkor felveszem őket. Van egy klasszikus darabom otthon: a legelső színdarabból hoztam el, amiben játszottam, egy bőrkesztyű, de olyan már, mint a cserzett bőr, annyit volt rajtam, olyan sokszor izzadt bele a kezem, van, ahol már szét is van szakadva.

Mennyire szereted, ha egy szerep nagyon fizikai, ha sok a rohangálás, bunyó és minden?

Én nagyon szeretem, és nagyon nagy súlya volt ennek, hogy elvállalom ezt a filmet, hogy megvalósítás szempontjából iszonyú izgalmas dolgok voltak benne. Amikor olvasod a forgatókönyvben, hogy Jet felugrik valamire, lecsúszik rajta, verekszik a testőrrel, nekem ezek vonzó dolgok, imádom csinálni őket. Abba lehet belefásulni, amikor az megy, hogy jó, akkor álljatok ide, párbeszéd, felvesszük, most álljatok oda – ez a szappanopera kategória borzalmasan kimeríti a színészt, és azt nem is bírom. A film eleve egy látványműfaj, azért találták ki, hogy mozgókép, lehet, hogy nem is beszélnek éppen benne, de ami történik, az elmagyarázza a jelenetet. Itt tudom igazán elengedni magam, de ha nagyon szigorú akarok lenni, olyan nagyon komoly produkcióban mikor szerepeltem a színházon kívül, semmikor. Talán a Jancsó Miki bácsi utolsó filmjében, az Oda az igazság!-ban volt olyan szerepem, ami nem volt kifejezetten vígjátéki szerep, de a Miki bácsit ismerve lehet tudni, hogy az laza forgatási hangulatot jelentett.

Itt mennyire lehetett improvizálni?

Azért lehetett. Lóth Balázs mindig azt mondta, hogy azért próbáljunk meg ragaszkodni a forgatókönyvhöz, mi pedig mondtuk, hogy jó, jó, próbálunk, de azért akad jó pár jelenet, amin érződik, hogy az ott helyben született meg.

Bánod, hogy nem hívnak művészfilmbe?

Szívesen játszanék valami komolyabbat, szeretnék mélyebbre menni valamibe, de hát bánni mit bánjon az ember: semmit. Semmit nem bánok, csak azért jó lenne. Vannak olyan dédelgetett terveim, hogy magamra írok drámai szerepet, de hát először szeretném megcsinálni azokat, amiket korábban elkezdtem. A Savaria Expressz egyelőre bennmarad a fiókban, és van egy új történet, amit forgatókönyvírásra adtunk be pályázatra jelen pillanatban, de erről babonából semmit sem vagyok hajlandó elárulni, és most szeptember elején jön ki az új kisjátékfilmünk, az Ember a tűzből, az egy meddőséggel, gyerekvállalással kapcsolatos problémát dolgoz fel egy bolti eladó és egy tűzoltó szemszögéből, egy 16 perces kisfilm. Ezenkívül reménykedünk és várunk, hogy tudjunk dolgozni.

Ha nincs hivatalos támogatás, akkor belevágnál közösségi finanszírozású dologba?

Belevágnék, igen. Közösségi finanszírozással ma már szép összegeket lehet összehozni, és ha valaki nem a nyaralójába akarja beletolni a pénzt, akkor kisebb összegből is ki lehet hozni egy filmet. A baj az, hogy nem tudok smúzolni, és bár nagyon sok barátom és haverom van, de képtelen vagyok pénzt szerezni. Ha ezzel próbálkozom, akkor a pénzes ismerőseimnek nagyjából a második kérdése az, hogy „És ez megtérül?”, mire azt mondom, hogy „Figyelj, k…rá nem”, mire nem adnak, mert azt mondják, hogy miért adjak neked 15 milliót, ha nem térül meg, akkor inkább elköltöm a gyerek iskoláztatására, és ezt meg lehet érteni. Nekem az a szerencsém, hogy színészként is tudok működni, és ezért nem őrülök bele abba, hogy nem tudok megcsinálni egy filmet. Tudok gyártani is, rendezni is, játszani is, tudok tévébe menni, akár sorozatba, mozifilmbe, doksiba, műsort vezetek, rendezvénybe hívnak, felolvasok gyerekeknek, és ez így jó, pláne függetlenként.

Rendező is vagy és színész is. Mennyire nézed a rendező munkáját, azt, hogy mit kezd a karaktereddel?

Próbálom nem idegesítően, de néha bele merem mondani, azt, amit gondolok, de nagyon figyelek arra, hogy ne érezze azt egy rendező se, hogy én próbálom rendezni magam, vagy bele akarok pofázni a dolgaiba. Inkább csak praktikus dolgokról van szó, vagy ha azt látom, hogy ha döntéskényszer van, és nem tudják, hogy mit lépjenek, akkor viszonylag erőteljesen leteszem valamelyik oldalra a voksom. Ez rendszerint nem is tudod kikerülni, de itt viszonylag biztonságban éreztem magam, hiszen dolgoztam már Balázzsal, tudtam, hogy nagyon erős elképzelései vannak, amibe én bele is ültem, meg azért az Elek Feri és Mészáros Béla tengelyen nem nehéz biztonságban érezned magad. Nagyjából belövöd magad kettejük közé, és akkor nem történhet semmi baj.

Vagy már annyira nagy név, hogy közvetlenül a szerepre hívjanak meg, vagy még mindig jársz szereplőválogatásokra?

Én nem nagyon járok castingra, és ha hívnak is válogatásra, akkor is vissza szoktam kérdezni, hogy tudjátok, kit hívtok? Ez nem filmre vonatkozik, hanem inkább reklámra vagy külföldi produkcióra, magyar filmre azért már közvetlenül hívnak. Nyilván olyan nagyon sokat nem szerepelek, de minden évben nagyjából van két mozifilm, és megtisztelő, hogy ezeknél rögtön rám gondolnak, és nem kell végigmenni a szereplőválogatáson. A többinél pedig megkérdezem, tudjátok, mély hangom van, hallod, kopasz vagyok és nagydarab, ilyen karaktert kerestek? Ha úgy kezdik, hogy „hát, igazából az ügyfél…”, akkor azt mondom, hogy akkor én inkább nem mennék, ha csak a mennyiségre mentek, hogy majd a sok közül majd sikerül valakit megtalálni, azt én nem várom ki. Ha tudjátok, hogy mondjuk Szabó Simon, Klem Viktor és Mészáros Béla közül akarnak választani, akkor elmegyek, mert akkor ők is tudják, mit akarnak, de linkre nem megyek el.

Egyébként szerencsés vagy, mert ilyen karaktert nem nagyon találnak még egyet…

Ezen aggódom mindig, ha néha ezen filózgatok, hogy ha kijön valaki ugyanilyen fizimiskával a főiskoláról, akkor mi lesz!!!

 

Fotó: Pesti Balhé Produkció

 

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu