Repültünk, Mari

Elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, de elsősorban mindenki Marija. Hiányához nagyon nehéz lesz hozzászokni. 85 éves volt.

Még főiskolai hallgatóként szerepelt az 1956-os Körhintában, amivel Cannes-ban is hatalmas sikert aratott – nyugodtan kijelenthetjük, hogy Törőcsik Mari azóta csak emelkedett. Hiába nem fogadta el a kritika színpadon (ma már hihetetlen, de) tíz éven át, közben a vásznon eljátszhatta a Vasvirág és a Gyalog a mennyországba Veráját, Édes Annát, az Elveszett paradicsom Miráját, lehetett a felejthetetlen Kölyök, játszott a Párbeszédben vagy a Csend és kiáltásban – és a halhatatlan szerepeknek persze azután sem lett vége, hogy színházban is elkezdett sikert sikerre halmozni.

Egy 2015-ös tévés interjúban a színésznő úgy fogalmazott, hogy sokakkal ellentétben ő meg tudott öregedni, ennek köszönheti, hogy annyira szeretik a fiatalok. Mi ennél tovább mennénk: Törőcsik Mari sosem öregedett meg. Ahogy sosem volt femme fatale sem, az az imádni való kölyök maradt mindvégig, akit a már említett Kölyökben hozott. És az sem igaz, hogy csak a fiatalok szeretnék, hiszen őt túlzás nélkül mindenki szereti. „Sok van, mi csodálatos. De

ilyen csoda, mint Törőcsik Mari, kevés van. Ritka, nagyon ritka varázslat, ajándék, csoda”

– fogalmazott egy rajongója a sok közül a lentebb látható videó hozzászólásai között.


A legjobb példa azonban arra az országos szeretethullámra, ami felé irányult, 2008-ban történt, amikor súlyos betegen került kórházba, ahol a klinikai halál állapotába került.

„Amíg az intenzíven feküdtem, két hónapig nem lehetett rólam nyilatkozni, de olyan telefon- és üzenetözön áradt felém, amiből rájöttem, hihetetlen, hogy ennyire szeretnek. Ennél többet az ember nem kaphat az életben”

– vallotta meg egy 2015-ös interjúban.

Törőcsik többször megjárta Cannes-t (még díjat is nyert a Dérynével a világ legfontosabb filmfesztiválján), saját bevallása szerint Jean Cocteau járult elébe kezet csókolni a páholyához. Mégsem volt soha díva sem – megmaradt közvetlennek, keresetlennek, kedvesnek szinte mindenkihez (évekig közvetített Zsámbéki Gábor és Schwajda György között, mert hiába utálták egymást, ő mindkettejüket szerette, ahogy egyszerre tekintette barátjának Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát is).

Forrás: MTVA

 

Saját magáról mindig őszintén és önkritikusan beszélt, nem volt hajlandó szobrot állíttatni magának, sőt végrendeletében azt is letiltotta, hogy emlékszobát rendezzenek be a tiszteletére egy Király utcai palotában. Ezzel szemben többször is nagy kedvvel mesélgette azt a történetet, amikor még kezdőként igazgatója és rendezője, Major Tamás szinte lerángatta a színpadról próba közben, azt kiabálva,

„Törőcsik, maga nem tud semmit!”

Másokról viszont mindig a legnagyobb tisztelettel beszélt, még akkor is, amikor ő maga már élő legendává vált: sokszor hallhattuk tőle, hogy a legnagyobbak közt nőtt fel, de az sem volt ritka, hogy nála fiatalabb pályatársait nevezte zseninek.

Habár családjáról nem szívesen mesélt, köztudott volt Bodrogi Gyulához, majd Maár Gyulához (második és harmadik férjéhez) fűződő mély szerelme. Utóbbi annyira meghatározta egész életét, hogy többször elmondta, miután a férfi elment: rettenetesen hiányzik neki, és ő az egyetlen ember, akin sosem tudott továbblépni – ahogy Maár Törőcsik klinikai halálakor nyilatkozta azt, hogy

a színésznő nem halhat meg, neki kell előbb elmenni, mert nélküle megszűnne létezni

(így is történt: a rendező 2013-ban távozott). A nem annyira közismert, de nyilvánosságot kapott családi eseményekből tudható az is, hogy a színésznőnek aranyszíve volt. Maár Gyulával együtt közös gyermekük, Teréz mellé a vietnámi háború után örökbe fogadott egy vietnámi kisfiút, Sont, mivel annyira megérintette egy, a Vietnámban árván maradt gyerekekről szóló tévéműsor.


De a művészt a családalapítás sem tartotta sokáig távol a színjátszástól. Ahogy arról a Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve című kötetben vallott, 1972 októberében lépett utoljára a színpadra, 1973 márciusában megszülte lányát, Terézt, majd ugyanabban az évben ősszel már ismét játszott. És nem csak a színpadon, a vásznon is végigjátszotta a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes éveket – olyan filmjeivel, mint a Szerelem vagy a Déryné, hol van? a magyar filmművészet mellett az egyetemes filmtörténelembe is bevonult.

Törőcsik később, idősebb korában sem pihent. Súlyos betegsége után is mindig volt miért visszatérnie: legyen az Az egy nyári éj mosolya Trevor Nunn, az Éjjeli menedékhely Viktor Rizsakov vagy a Brand Zsótér Sándor kedvéért. Utolsó éveiben is ott láthatta a közönség, ahol a pályát kezdte: a Nemzetiben (utolsó színpadi munkája a Galilei élete volt 2016-ban). Hangjával azonban 2018 nyarán megjelent a Sztalker Csoport Míg fekszem kiterítve című előadásában is. Ahogy filmezett szinte a legvégsőkig. 2014-ben a Swingben játszott nagyot, 2017-ben benne volt Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fényében, tavaly pedig egy felvillanás erejéig szerepelt a Psycho bemutatásának hatvanadik évfordulóját ünneplő rövidfilmben.

„A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon”

vélte Törőcsik Mari. Igazán nem szeretnénk vitatkozni vele, de mi úgy gondoljuk: nem történt más, csak most már olyan magasra emelkedett, hogy többé nem látjuk.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu