Sicario 2. - A zsoldos - Benicio Del Toro majdnem megment egy rossz folytatást

  • Vízer Balázs

A 2015-ös Sicario - A bérgyilkos az év egyik legjobb filmje volt, és a sztoriban, a környezetben tényleg megvolt a folytatás lehetősége, itt viszont egy jókora katyvaszt kapunk. Szerencsére jár hozzá Josh Brolin és Del Toro is!

A nagyszerű, szikár és a mexikói drogháborút egyrészt rendkívül hitelesen, másrészt gyomorszorítóan izgalmasan bemutató Sicario - A bérgyilkos (2015) bemutatója után alig egy hónappal jelentették be, hogy lesz a filmhez folytatás. Az is hamar kiderült, hogy Emily Blunt nem tér vissza a szociálisan érzékeny FBI ügynökként, és nem Denis Villeneuve rendezi az új részt, hanem a maffiafilmeken nevelkedett olasz Stefano Sollima, és visszatér Josh Brolin cinikus CIA-sként, illetve Benicio Del Toro a titokzatos kolumbiai bosszúálló, Alejandro szerepében. Ez akár még jó is lehet, gondoltuk, ott a jó téma, amiből még annyi mindent lehet kihozni, a remek színészek, a fantasztikus helyszínek, meg az első rész, amihez bármikor vissza lehet nyúlni. Ehhez képest valami olyasmit kaptunk, mint egy középszerű tévésorozat teljesen átlagos epizódja.

Merthogy folytatódik, sőt, eszkalálódik a drogháború, a mexikói-amerikai határon a kartellek közel-keleti terroristákat csempésznek át, hogy azok felrobbantsák magukat a helyi Tescóban, majd később teljesen elfelejtődjenek. Erre az amerikai kormány azt találja ki, hogy háborút robbant ki két kartell között, hadd öljék egymást – persze van még másik tucat hasonló szervezet, de ezt valahogy nem veszik számításba, ahogy azt sem, hogy az egyik kartell gyengülésével egy másik mindig erősödik. Szóval van egy eleve értelmetlen terv, és ennek értelmében CIA ügynökünk és Alejandro elrabolják egy bizonyos Carlos Reyes lányát, akiről, mármint Carlosról kiderül, végső soron ő felel a kolumbiai családjának kiirtásáért, pedig az első részből azt hittük, valaki más. Aztán az amerikai kormány szintén teljesen indokolatlanul lefújja az akciót, és ügynökünknek el kell varrnia a szálakat, és nagyjából tudjuk, ez mit jelent.     

A fenti ismertetőből nyilván kiderült, hány felesleges és túlbonyolított elemből tákolták össze a Sicario 2. - A zsoldost, aminek összerakására volt majdnem három év, szóval nem foghatjuk rá, hogy muszáj volt lezavarni, és akkor még egy icipicit sem spojlereztem. Egyszerűn érthetetlen, hogy egy ilyen stáb - a forgatókönyvíró megint az Oscar-jelölt Taylor Sheridan volt – hogyan tudott egy ennyire középszerű filmet összehozni. A tippem az, hogy egyszerűen azt gondolták, Brolin és Del Toro, no és a jó öreg festői mexikói táj elviszi majd a hátán az egészet, és majdnem igazuk lett. Josh Brolin, aki fiatalon még inkább egy közepes Nick Nolte utánzat volt, beérve nagyszerű karakterszínész lett, megvan a tekintélye, jelenlétének mindig súlya van, tökéletes érzéke van minden mondata megformálásához, minden mozdulata elindításához. A film első tíz-tizenöt percében egy üldözést, egy robbantást, egy terrortámadást és egy éjszakai kommandós akciót látunk, és mégis izgalmasabb az, amikor Brolin szandálos lábát mutatják hátulról – ő olyan jó, hogy a vádlijával lejátssza mindazt, ami addig történt.

És Brolin csak fele olyan jó, mint Del Toro, aki nem csak elképesztően jó színész, de van benne valami egészen hipnotikus, ami nem arról szól, hogy néz ki, hanem arról, hogy néz, hogyan beszél és mozog. Ő egy ilyen közepes filmbe is életet tud lehelni, és amikor az ő történetszálát nézzük – merthogy egy rajtaütés után egyedül marad a semmi közepén az elrabolt kartellbébivel (Isabela Moner) -, elkezdjük élvezni a dolgot. Pedig az a szál sincs különösebben kidolgozva, kínosan erőltetett véletleneken állnak és buknak benne el a dolgok, ám Del Toro személye önmagában is nézhetővé teszi. És persze nem csak rajta keresztül nyúlunk vissza az első részhez, Dariusz Wolski kamerája ugyanazokkal a képekkel és beállításokkal dolgozik, mint azt Roger Deakins tette, és végig ugyanaz a lüktető, fenyegető zene szól – és megint kapunk egy kis mexikóit.

Mert, ahogy azt az első részben tették, itt is kapunk egy echte helyi mellékszereplőt, aki nem rossz ember, mégis egy kartellben köt ki, és bűnössé válik. Ez a srác (Elijah Rodriguez), aki először csak drogot árul, majd embercsempész lesz, végül fegyvert kap, az eredeti címben szereplő soldado, vagyis közkatona - a zsoldos szó a magyar forgalmazó leleménye -, hogy láthassuk, hogyan működnek a dolgok arrafelé, és, hogy azt is lássuk, a filmeseknek mindaz a borzalom, ami ott történik, igenis SZÁMÍT. Amit hajlandó vagyok elhinni, de ha számít, akkor dolgozzanak jobban.

Értékelés: 6/10