Sikeres filmek, amelyek igazából pofátlan koppintások

  • Lakatos István

Úgy látszik, az ötlethiány, egy másik sztori sokszor gátlástalan lenyúlása nem akadály, hogy egy film sikeres legyen. Válogatásunkban nem a bevett kliséket néztük, hanem a szégyentelenül újrahasznosított ötleteket.

Megvan A függetlenség napjának a vége, amikor a Jeff Goldblum és Will Smith karakterei egy űrhajóban belógnak az óriási földönkívüli anyahajóba, hogy egy vírussal megfertőzzék annak számítógépét és felrobbantsák az egész kócerájt? A Baljós árnyak kis módosítással pofátlanul lenyúlta az egész ötletet. Persze nem ritkák az ilyen típusú újrahasznosítások, némelyik működik, némelyik nem, de van, hogy csak sima ötlettelenség, forgatókönyvírói lustaság áll a háttérben, vagy olyan biztonságos, a nosztalgia mindenhatóságát kiszolgáló, pénzsóvár hozzáállás, mint például az Alien: Covenant, amiben ugye Ridley Scott gátlástalanul lemásolta az első három Alien-film legemlékezetesebb jeleneteit, hogy - kevés sikerrel - kiszolgálja a rajongókat.

Az egyértelmű nyúlások jó része az olcsó, ZS-kategóriás filmek közül kerül ki, a '80-as években az olaszok gyakorlatilag egy külön iparágat csináltak a rip-offok gyártásából. A másik fajtája a jelenségnek a mockbuster, ami aztán tényleg az aktuális sikerfilmet másolja gátlástalanul, bevallottan megtévesztő céllal, hátha a jóember megörül, hogy jé, most adják a moziban és már kapható DVD-n! A mockbustergyártás zászlóshajója, az Asylum olyan filléres gyöngyszemeket adott a világnak, mint a Transmorphers (Transformers), I am Omega (I am Legend - Legenda vagyok), Almighty Thor (Thor), Alien Origin (Prometheus), Atlantic Rim (Pacific Rim - Tűzgyűrű). Aki kíváncsi a teljes listára, böngéssze a stúdió wikipedia cikkét, tanulságos és fenemód szórakoztató.

De lássunk néhány "igazi" filmet, amik elég derekasan koppintottak.

 

Halloween/Péntek 13.

John Carpenter 1978-as klasszikusa amellett, hogy a már-már arcpirítóan szerény, mindössze 325 ezer dolláros költségvetésével 45 milliós bevételt termelt világszerte (azaz 144-szeresen behozta az árát), (másodmagával) megteremtette a horror egyik alműfaját is. A slashernek már voltak korábban is előfutárai, de a Péntek 13. egyértelműen a Halloween sikerét lovagolta meg. A recept is hasonló: egy csendes gyilkos leleményes kegyetlenséggel gyilkolja le a hormonoktól fűtött, bulizni vágyó fiatalokat. 

Jóllehet "koppintás", de a Péntek 13. a saját jogán vált kultfilmmé és horrortörténeti alapkővé, különösen, hogy Sean S. Cunningham filmjében ugye még nem is Jason Voorhees ritkítja a jónépet, hanem az anyja, egy pulóveres nénike. (Ha Drew Barrymore tudta volna, nem koncolták volna fel a Sikoly első jelenetében.) Maga Jason csak a folytatásban bukkant fel először, és csak az utána következő részekben, fokozatosan kapta meg a legendás kellékeit - akkor viszont már egyértelmű Michael Myers hatása.

 

Kutyám, Jerry Lee/Egyik kopó, másik eb

1989-ben James Belushi és Tom Hanks is nyomozókat játszottak, akik egy kutyát kapnak maguk mellé, de a hátuk közepére sem kívánják. Persze a film végére mindketten összehaverkodnak az egyébként derék négylábúval, majd az ebet lövés éri - Jerry Lee túléli, de az Egyik kopó, másik eb Hooch-a elpusztul. A két film bemutatója között mindössze három hónap telt el, így talán csak különös véletlen a rendkívül hasonló történet, fene se tudja.

 

Battle Royale/Éhezők viadala

Rajongók vérre menő vitáinak egyik alaptémája, hogy az Éhezők viadala koppintotta-e a japánok kultikus Battle Royale-ját - de akár azt is mondhatnánk, hogy mindkettő a Legyek urát másolja - ami persze nem igaz, nevezzük inkább "ötletforrásnak". Az viszont igen, hogy Suzanne Collins középszerű regénytrilógiája nem túl eredeti sztorielemeket vegyít, és valószínűleg nem ő volt az első, aki a disztópikus YA-k legelcsépeltebb kliséiből építette fel saját kis univerzumát. Mindenesetre a koppintásnak is nevezhető Éhezők viadalát boldog-boldogtalan koppintotta, több elfuserált filmet és még több vacak regény(trilógiá)t szülve.

 

Az elveszett frigyláda fosztogatói/Salamon király kincse

Indiana Jones 1981-es, diadalmas debütálása után négy évvel bukkant fel a vásznon Richard Chamberlain megformálásban H. Rider Haggard klasszikus ponyvahőse, Alan Quatermain. Noha a kalandor kincskereséseit már korábban is megfilmesítették, és Indy egyik fő ihletforrása volt, nyilvánvaló, hogy az 1985-ös Salamon király kincse a Frigyláda-hajszolás farvizén próbált bankot robbantani.

A kopizást az Indiana Jones stílusában készült plakát is bizonyítja és Jerry Goldsmith John Williamséhez hasonló, ám kitűnő zenéje. (Goldsmith fene se tudja, miért egy csomó vacak filmhez is komponált kísérőzenét, és örökös másodikként Williams mögött kullogott, pedig zseniális score-okat jegyzett - gondoljunk csak az Alienre, az Ómenre, a Poltergeistre, a Star Trekre, a Rambóra vagy a Kínai negyedre.)

A Salamon királyhoz két évvel később egy folytatás is készült, Az elveszett aranyváros fosztogatói (ez a magyar cím!!!), de minek.

 

Hátsó ablak/Disturbia

Alfred Hitchcock egyik legzseniálisabb filmje az 1954-es Hátsó ablak, amiben James Stewart törött lábú fotográfusa ágyhoz kötve, a szobájából nyomoz ki egy (feltételezett) gyilkosságot. A 2007-es Disturbia ugyanezt az alapötletet használja, csak ott Shia LeBeoufnek egy egész ház a mozgástere. A házi őrizetben lévő srác unalomból kezdi figyelni a szomszédokat, köztük egy gyanús fickót, akiről kiderül, hogy bizony gaz sorozatgyilkos.

 

Csillagok háborúja/Az ébredő Erő

A Star Wars-rajongók egy része elvetemült, totális elmebeteg, elég csak Az utolsó Jedik vérszomjas utálkozóira gondolni. Abban azonban nagyjából mindenki egyetért, még ha nagylelkűen szemet is huny fölötte, hogy Az ébredő Erő pofátlanul megismételte a Csillagok háborúja sztoriját sivatagbolygóstól, Halálcsillagostól, legkisebb szabólegényestől.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu