Együtt nosztalgiázott A bárányok hallgatnak két sztárja. Jodie Foster és Sir Anthony Hopkins elárultak jó pár érdekességet a kultikus thriller forgatásáról.
Majdnem 30 évvel ezelőtt, 1991. február 14-én mutatták be minden idők egyik legjobb sorozatgyilkosos thrillerét, A bárányok hallgatnakot. A film óriási sikert aratott, világszerte 270 millió dollárt termelt, a következő évben pedig mind az 5 fő kategóriában (film, rendezés, színész, színésznő, forgatókönyv) begyűjtötte az Oscar-díjat, ami korábban csak A száll a kakukk fészkére és az Ez történt egy éjszaka című filmeknek sikerült.
A Varietynek most sikerült egy közös videóchat erejéig leültetni a film két sztárját, Jodie Fostert és Sir Anthony Hopkinst, akik aktuális bemutatóik mellett (The Mauritanian; The Father) A bárányok hallgatnak forgatását is felidézték. Ezek a kulisszatitkok derültek ki a beszélgetésből:
1. Hopkins gyereksztorinak hitte
Hopkins 1989-ben az M. Butterfly című darabban játszott Londonban, amikor ügynöke elküldte neki A bárányok hallgatnak forgatókönyvét. A színész valamiért (talán a cím miatt) azt gondolta, hogy egy gyerekeknek szóló történetről van szó, de mindössze 10 oldal elolvasása után telefont ragadott, és felhívta az ügynökét azzal, hogy „ez a legjobb forgatókönyv, amit valaha olvastam.” Hopkins elárulta azt is, hogy elképesztően szerencsésnek érezte magát, de az első olvasópróbán szinte félt Fostert megszólítani. „Arra gondoltam, hogy ez a nő épp most nyert egy Oscart!”
2. Ezért olyan félelmetes Hannibal hangja
Hopkins tudta, hogyan kellene a karakterének kinéznie, és a kosztümöst meg is kérte, hogy a narancssárga egyenrabruha helyett varrjanak neki egy tökéletesen illeszkedő uniformist. A kannibál doktor jellegzetes hangját pedig már az első olvasópróbán kikísérletezte, később viszont Chris Newman hangkeverő még rá is erősített arra a különös fémes hangzásra, amire Foster is élénken emlékszik az első próbáról.
3. Clarice beszédstílusa is különleges
Foster is a hangból indult ki, amikor megformálta Clarice-t. A nyomozónő lassan és remegő hangon beszél, a mondataiban pedig nem használ rövidítéseket, mert műveltebbnek akar tűnni. Foster a karakter lényegének megértéséhez a film elején látható liftjelenetet hozza példaként, amikor a férfi ügynökök a nő fölé tornyosulnak. A színésznő szerint Clarice csendessége arra vezethető vissza, hogy szinte szégyelli, amiért kisebb és gyengébb, mint a kollégái, de pont azért válhat belőle hős, mert ő meg tudja érteni az áldozatokat, akik hasonló helyzetben érzik magukat.
4. Hopkins karakterben maradt
A filmet Philadelphiában forgatták, és ugyan a legikonikusabb pillanatok Hannibal és Clarice börtönbéli találkozásaihoz fűződnek, a két színész keveset szerepel együtt a vásznon. Hopkins akkor csatlakozott a stábhoz, amikor Foster jelenetei közül már többet is felvettek, köztük az említett liftes részt. A színész felkészülés gyanánt megnézte ezeket a musztereket, hogy jobban tudjon Fosterre reagálni. A helyszínen annyira beleélte magát a szerepbe, hogy leordította a cellájába betévedő egyik stábtag fejét. A két főszereplő első találkozásakor pedig Hopkins azzal fordult Jonathan Demme rendezőhöz, hogy szeretne a cella ajtajához állni, mert úgy jobban érzi majd a folyosó felől érkező nő szagát. Demme jelezte hogy bizarrnak tartja Hopkins viselkedését, amit a színész természetesen bóknak vett.
5. Hannibal cellája tényleg para volt
„Nagyon hátborzongató díszlet volt” – meséli Foster. A különféle bűnözőkkel teli cellák sötétségbe burkolództak, amivel tökéletes kontrasztban volt Lecter fénycsövekkel bevilágított cellája.
6. Hannibal eredete
A karakter megalkotásához Hopkins két inspirációs forrást használt. Az egyik a 2001 – Űrodüsszeia mesterséges intelligenciája, Hal 9000. A színész szerint Lecter is olyan, mint egy gép, „úgy úszik be a képbe, mint egy csendes cápa.”
A másik előkép Hopkins egykori tanára a londoni Royal Academy of Dramatic Art drámaiskolában, bizonyos Christopher Fettes, akinek „olyan éles hangja volt, hogy darabokra vágott vele mindenkit.”
7. Meghatározó karrierállomás
„Mindkettőnk életét megváltoztató kaland volt ez a film”, mondja Foster, és ezzel Hopkins is egyetért. A színésznő a beszélgetés végén azt is megkérdezi a színészlegendától, hogy a mai napig odamennek-e még az emberek hozzá a filmből vett különféle idézetekkel, például azzal, hogy „Parancsol egy kellemes Chiantit?”
„Ó igen, odajönnek”, feleli Hopkins.
via: Variety
