Napra pontosan 13 évvel ezelőtt, 2008. február 24-én rendezték meg a Los Angeles-i Kodak Theatre-ben a 80. Oscar-díjátadó ceremóniát, ahol Daniel Day-Lewis a Vérző olajban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplő kategória díját.

Daniel Day-Lewis a 2008-as Oscar-díját Helen Mirrentől vette át, akivel spontán előadtak egy vicces jelenetet, mintha Mirren II. Erzsébet királynőként lovaggá ütné a színészt. Mivel mindketten britek, így alighanem nyugodtan poénkodhattak ilyesmivel, ezzel is fityiszt mutatva kicsit Hollywoodnak, ahol Nagy-Britannia sztárjai legalább olyan sikeresek (ha nem sokkal sikeresebbek!), mint amerikai kollégáik. Akkor erre a gesztusra azt mondta a sztár, hogy alighanem most állt legközelebb ahhoz, hogy lovaggá üssék – nem lett igaza, 2014 nyarán Knight Bachelor-rangot kapott a királynő hivatalos születésnapi ünnepségén, ugyanez év októberében pedig Vilmos herceg is lovaggá ütötte. A 2008-as köszönőbeszédében Daniel Day-Lewis leginkább a Vérző olaj rendezőjének, Paul Thomas Andersonnak hálálkodott, de megköszönte a díjat többek között a gyerekeinek, a nagyapjának, és az apjának, Cecil Day-Lewisnak, az ír és angol állampolgárságú, hivatásos udvari költőnek is.

Öt évvel később, 2013. február 24-én már a hollywoodi Dolby Theatre-ben rendezték meg a vörös szőnyeges Oscar-gálát. Ekkor is Daniel Day-Lawis kapta meg a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrocskát – ezúttal a Lincolnban nyújtott alakításáért. A sztár annyira meglepődött és meghatódott ezen, hogy az örömkönnyeit gyorsan elütötte egy viccel, miszerint Lincoln szerepét Spielberg valójában először a díjat átadó Meryl Streepnek szánta, ő maga pedig korábban Margaret Thatchert alakította volna A Vaslady-ben (természetesen Streep játszotta el a miniszterelnök asszonyt, és Oscar-díjat is kapott érte). Beszédében mély tiszteletét fejezte ki a kategória díj nélkül maradt többi jelöltje felé (Bradley Cooper, Denzel Washington, Hugh Jackman és Joaquin Phoenix), köszönetet mondott Steven Spielberg rendezőnek, Tony Kushner forgatókönyvírónak, Kathleen Kennedy producernek, a feleségének, Rebecca Millerrnek (aki a híres drámaíró Arthur Miller lánya, és maga is sikeres író, rendező és színész), valamint az anyukájának és Abraham Lincoln elnöknek.

Danel Day-Lewis nem mellesleg nyert egy harmadik Oscar-díjat is, ami igazából az első volt: 1990-ben kapta meg A bal lábam című film főszerepéért.

A 2017-es Fantomszál főszerepéért is Oscar-díjra jelölték, de ekkor már túl volt a bejelentésen, miszerint nem vállal több szerepet, visszavonul a filmezéstől. Bár már korábban is számtalan alkalommal kijelentette, hogy az épp aktuális filmje volt az utolsó, egy-egy olyan nagy rendező kedvéért, mint Spielberg vagy Scorsese, újra és újra kötélnek állt. Saját bevallása szerint azonban minden egyes új filmjénél emészteni kezdte magát, és mindig feltette magának a kérdést, hogy vajon tud-e megint olyan jó lenni, mint a korábbi filmjeiben. Több interjújában is beszélt arról, hogy ő csak magát a filmkészítést szereti. Azt, amikor viszonylag kis idő alatt lehet nagyot alkotni, és amint elmúlik ez az ihletett pillanat, onnantól neki már nyűggé válik minden, ami a hollywoodi sztárcsináló gépezet része. Nem igazán kedvelte sem a moziplakáthoz való pózolásokat, sem a promóciós körutakat, sem az interjúkat, sem a díjátadókat (utóbbira tökéletes példák a fenti részletek az Oscar-gálákról: a filmjeiben mindig lehengerlően erős karaktereket hozó sztár a mikrofon mögött állva lámpalázasan hebeg-habog, és legszívesebben már menekülne vissza a nézőtérre).

Daniel-Day Lewis igazi művészlélek, aki tényleg csak azt szereti a filmkészítésben, hogy arra a kis időre valaki másnak az életét élheti. Annak idején állítólag azért kanyarodott a színészi pálya felé, mert már gyerekkorában rájött, hogy ha elkezdi viccesen utánozni a szomszédait, akkor ezen mindenki nevet, beleértve a helyi csibészeket is, így megúszhatja a verést. Később is kifejezetten imádott átlényegülni másokká, és a method acting lelkes híveként mindvégig csak a szerepre való felkészülés és maga a forgatás volt számára fontos, a film utóélete, vagy a sztársággal járó sok felhajtás és csillogás már jóval kevésbé. Nem egy furcsa szokása derült ki az interjúiból és a róla szóló újságcikkekből:

• Annak ellenére, hogy már fiatalon is kiváló sikereket könyvelhetett el a National Youth Theatre színpadán, beállt inkább bútorasztalos szakmát tanulni.
• Mivel A bal lábam című filmben mozgássérültet alakított, a forgatás időtartama alatt fel sem kelt a tolószékből a hitelesebb alakítás miatt.
• A lét elviselhetetlen könnyűsége kedvéért megtanult csehül, hogy minél meggyőzőbben tudja hozni a filmbéli cseh orvos karakterét.
• Egy 1989-es, londoni Hamlet színielőadás alkalmával annyira átlényegült a címszereplővé, hogy úgy érezte, tényleg a halott apja szellemével társalog (aki hasnyálmirigyrákban halt meg, amikor ő még csak 15 éves kamasz volt). Zokogásban tört ki, és lerohant a színpadról (Jeremy Northam fejezte be helyette a darabot), és azóta sem vállalt több színházi szereplést.
• Az utolsó mohikán forgatása előtt épített magának egy kenut, megtanulta a vadonban a nyomolvasást és a vadászatot, valamint a régi, kovás puskák használatát. Utóbbiba olyannyira belejött, hogy az egyik flintát mindenhova magával vitte – még a karácsonyi vacsorára is!
• 1993-ban került mozikba az igaz történeten alapuló Apám nevében, amelyben a sztár Gerry Conlont alakította, aki az apjával, Guiseppe Conlonnal együtt került fegyházba, miután az IRA bombamerényletet követett el 1974-ben a London melletti Guilfordban. Daniel Day-Lewis annyira azonosulni akart a szereppel, hogy önkéntes börtönlátogatások során igazi cellákba vonult be, a színészkollégáitól pedig azt kérte, hogy öntsék le hideg vízzel, és tényleg alázzák meg őt verbálisan, hogy hitelesebb lehessen az alakítása meggyötört fogolyként. A forgatás hatására '93-ban az írországi Wicklow megyébe költözött, és felvette az ír állampolgárságot.
• A bunyós című filmben egy börtönből frissen szabadult volt bokszolót és ex-IRA-tagot játszott. Előtte két évig Barry McGuigan korábbi ökölvívó-világbajnoktól vett leckéket. A filmet követően visszavonult egy időre Hollywoodtól, hogy régi szenvedélyének, az ácsmesterségnek hódolhasson.
• A '90-es évek végén az olaszországi Firenzébe költözött, ahol suszterként kezdett el dolgozni. Martin Scorsesének igen sokáig kellett győzködnie, hogy ezek után vállalja el a New York bandái főszerepét.
• A New York bandái forgatása alatt végig karakterben maradt: a szünetekben is New York-i akcentussal beszélt, Eminemet hallgatott, hogy felspannolja magát a dühkitöréses jeleneteihez, a közös étkezéseknél pedig látványosan egy ugyanolyan kést fent, mint amilyenekkel a filmbéli karaktere, Hentes Bill Cameron Diazt terrorizálta és DiCapriót szurkálta. A forgatás alatt tüdőgyulladást kapott, mert visszautasította egy melegebb kabát viselését, mivel az szerinte úgy már nem lett volna korhű.
• 2005-ben Daniel Day-Lewis a feleségével, Rebecca Miller rendezővel együtt forgatta le Jack és Rose balladája című drámát. A filmben ő alakította Jacket, Camilla Belle pedig Jack lányát, Rose-t, akik az Egyesült Államok keleti partján, egy szigeten élnek, egy valaha szebb napokat látott hippi kolónia területén. Hogy minél hitelesebb lehessen a szerepében, Daniel Day-Lewis a kanadai forgatás alatt nem a feleségével lakott együtt, hanem beköltözött egy tengerparti kalyibába a Prince Edward-szigeten, távol a stábtól és a családjától.