Talpig fegyverben - Dögölj meg, kisember!

  • Vízer Balázs

Apró termetű hősünk rászolgált arra, hogy megleckéztessék, de a tenyeréhez szegezett pisztolyok még innen nézve is túlzásnak tűnnek. Innen szép nyerni, de még vécére menni is, ám Daniel Radcliffe-nek mindkettő sikerül!

Pár éve, egész pontosan 2015-ben jött ki egy Hardcore Henry című orosz gyártású, de angol anyanyelvű főszereplőkkel - Sharlto Copley, Tim Roth és Haley Bennett -, fillérekből készült film, ami elég nagyot tudott szólni, mert tudott csavarni az akciófilm műfaján. Önfeledt erőszakorgiát hozott nekünk bravúros akciójelenetekkel, amit egy percre sem kellett komolyan venni, hiszen egy lövöldözős videójáték esztétikájával, moralitásával és gyermetegségével operált, és pontosan ezt teszi az új-zélandi rendező, Jason Lei Howden (Halál metál) is, és ő is nagyon jól csinálja.

Miles (Daniel Radcliffe) nem egy akcióhős, nagyon nem az. Tök átlagos gyerek, sőt, inkább a lúzer kategória felé hajlik, meg erősen kocka is – lásd a polcain sorakozó játékgyűjteményt -, akit az emberek észre sem vesznek, akinek legfeljebb néhány munkahelyi haverja van, és aki beköveti a volt csaját az Instán. És aki mindenhol kommentel, ha kell, ha nem – nyilván főleg a Star Wars filmek kapcsán, de azt most nem látjuk -, és ebből lesz a baj. Van ugyanis egy online banda, a SKIZM, aki városi gladiátorjátékokat közvetít élőben, illegálisan, de hatalmas nézettséggel, és nekik szól be a mi kis Milesszünk. Aztán arra ébred, hogy mindkét tenyeréhez pisztolyt szögeztek, és az egy dolog, hogy így még rendesen hugyozni sem tud, de meg kell ölnie a játék történetének legjobbját, Nixet (Samara Weaving). Ami persze nézőpont kérdése, mert azt is mondhatjuk, meg kell úsznia, hogy ez a Nix nevű eszelős tyúk őt ölje meg. És megkezdődik az akadályfutás, mi pedig azt is láthatjuk, hogyan drukkol hősünknek - vagy inkább ellene - a nagyérdemű.

Merthogy a Talpig fegyverben egyrészt tényleg olyan, mint egy videojáték, másrészt van érkezése arra is, hogy lejátssza azt, mi van, ha egy FPS játékba olyasvalaki keveredik, aki még az életében nem sütött el pisztolyt, akinek vegánként kell túlélnie a csatornában, és a csontodba fúrt szögekkel tényleg kihívás még egy brunyálás is, nemhogy a nadrágot felhúzni utána. És valami őrült logikával pont azért lehet nyertes ebben a játékban, mint kívülálló, mert sosem azt csinálja, amit a profik csinálnának. Jason Lei Howden hatalmas élvezettel szívatja hősét, löki a leglehetetlenebb helyzetekbe, és Miles van olyan balfék, hogy mindezt egyszerre nézzük kárörvendően és aggódva, ami azért szép mutatvány. Ehhez jön Daniel Radcliffe, akinek pont olyan az arca, hogy nem tudod eldönteni, vicces vagy béna, és akinek tényleg annyira nem áll a kezére a stukker, hogy logikus ötlet volt odaszögezni azt.

Egyébként le a kalappal Radcliffe előtt, hogy Harry Potter utáni életét nem a régi siker fényében sütkérezve tölti, hanem sorra kockázatos szerepeket vállal be, ami menő dolog. Mellette Samara Weaving (Aki bújt) ugyan csak egy megelevenedett képregényfigura, aki időnként olyan, mintha egy pár évvel ezelőtti Gorillaz képből lépett volna ki, de ehhez a filmhez pont ilyen hősnő kellett. Bár roppant egyszerű darabról van szó, itt minden üt, az akció, a karakterek, a sokszor meglepő dumák, csak furcsa módon a zene nem. Merthogy tök jó számokat húztak be a filmhez, amik különös módon egyáltalán nem szólnak jól – de azt is megkockáztatom, hogy ez az adott mozi bűne.

Értékelés: 8/10