Tékasztorik 2 – Fillérekből is készülhet jó közönségfilm

Az emberek a közönségfilmhez rendszerint a nagy neveket és a vaskos költségvetést társítják, pedig mindkettő elhagyható, ha olyan stáb jön össze, aki tényleg szereti a közönséget.

A megboldogult Andy Vajna és az alatta működő Filmalap egyik legfontosabb a magyar közönségfilm „felépítése” volt, mármint az, hogy magyar filmre üljenek be milliószámra a magyar nézők és szeressék is azt. Költöttek is erre nagyon szépen. Több mint szépen, és eredmény néha igazolta az elképzelést, néha meg nem. Igen, rád gondolok, Pappa pia (2017) a nagyjából másfél milliárdos költségvetéseddel, odahányt, eltáncikált sztoriddal, és persze nagy nevekkel, akik letudták, amit kellett, aztán mentek a pénztárhoz. Közönségfilmet máshogy is lehet csinálni, és ehhez remek példa a Tékasztorik 2 .

Vagy az első Tékasztorik film, amely Bihari Viktória blogja alapján készült, és bár tényleg fillérekből csinálták, bekerült az adott év tíz legnézettebb magyar filmjébe – mert szerethető és szórakoztató volt a szerelemre vágyó nagyszájú molett videotékás meséje, ami nem vette komolyan magát. Most pedig itt a folytatás, immár konkrét téka nélkül – bár az önmagát játszó, saját nevén futó, saját magát különösebb görcs nélkül adó Bihari Viki üzemeltet valamilyen felhőbe lementett, online tékát, de csak mellékesen. Viki ugyanis elment reklámcéghez kreatívnak, és még mindig keresi első rész végén megtalált szerelmet, mert Feri néven futó Elek Ferenc megcsalta, hogy rohadna meg. De kinek kell az Elek Feri, ha hősnőnk életébe kétszer is besétál Kamarás Iván, mint érdeklődő csúcsférfi, és mint új középvezető a cégnél, ahol amúgy nyilván nem veszik túl komolyan a munkát, mert mindenki Vikije onnan blogol és tékázik.

Egy Kamarás Ivánhoz pedig formába kell rázódni, Viki ügybuzgó kolléganője (Czupi Kála) neki is lát – vagy látna, ha Viki hagyná - a munkának, miközben képbe kerül egy fiatal, ambiciózus rendező (Martin Csaba), akinek hősnőnk megfilmesítésre ajánlja a blogját. És, hogy kicsit megkavarodjunk, ezalatt Viki a fantáziája többfelé is megindul, Megindul filmes vonalon, szerelmes vonalon és munkahelyi vonalon, amiből egy irtó nagy katyvasz is lehetett volna, és egy kicsit lett is – de ebben semmi zavaró nincsen. A szereplőként már emlegetett Czupi Kála és Martin Csaba rendezőpáros – Martin a forgatókönyvet is jegyzi, és ők ketten még egy rakás szerepkört bevállaltak – ugyanis végig képes kézben tartani mindent, beleértve az átkos termékmegjelenítést is.

Onnantól kezdve ugyanis, hogy az amúgy meglepően jól kinéző és szóló film már nem csak Viki szerelmi életéről, hanem a filmen belüli film (esetleges) elkészüléséről szól, bejön minden, amit egy Filmalapon kívüli rendezőnek/producernek és általában filmesnek meg kell tennie, hogy elkészíthesse azt, amit akar. Hogy a legnyakatekertebb, vagy éppen legpimaszabb módon tegye be a szponzor tetszőleges termékét az adott jelenetbe, sőt, az adott jelenetet a TERMÉK köré építse fel, úgy, hogy abban semmi zavaró ne legyen, sőt, és ez még csak az eleje. Csakhogy a Tékasztorik 2 készítői nem panaszkodnak, nem rinyálnak, csak megmutatják, hogy megy ez, és közben baromi jól érzik magukat. Lehet, hogy közben mellesleg kidolgozzák a belüket is, de jól érzik magukat. Másfél milliárd utánuk dobott forint nélkül is

És nem mondom azt, hogy minden jelenet szorosan illeszkedik a másikkal, hogy mindennek van értelme, hogy nincs néha üresjárat, viszont egyszer sem éreztem amatörizmust, erőlködést vagy rossz ízlést. Jó, van egy énekes betét Varga Viktorral, amin kicsit elkerekedtem, de arra jutottam, hogy ez egy bevállalós dolog. Van azonban egy jelenet, ahol Vikit felszedik, majd elrabolják a bárból, ahová barátnőivel érkezett, és bizony az van, hogy az elmúlt pár évben egy magyar vígjáték sem tudott ennyire eredeti helyzetet felvezetni, majd levezetni, pedig sokan próbálkoztak sok mindennel. És ami Kamarás Ivánt illeti, hát baromi jó ő is. Többet kéne vígjátékban játszania, és többet kéne felfuvalkodott seggfejeket játszania – nem azért mert kézre áll neki, hanem, mert jól csinálja. És meglepetés egy kisebb szerepben Pindroch Csaba is, aki végre nem azt csinálja, amit minden más rendező lát benne, a szerethető pipogya pacákot, Csuja Imre meg hozza, amit mindig hoz, és most is remek, de hát ő Csuja Imre,

Értékelés: 7/10