Az egész olyan, mint egy kommandós témájú tévésorozat kicsit túl hosszúra nyúlt epizódja, ami egyben karriertanácsadás is az egyenruhához amúgy is vonzódó fiatalok számára.
Pár hete került a mozikba különösebb visszhang nélkül a német-francia koprodukcióban, angol főszereplőkkel készült Renegátok című kommandósfilm, és már akkor hosszan, talán feleslegesen is hosszan elgondolkodtam azon, minek csinálnak ilyet. Mármint olyan akciófilmet, amiben kevés az akció, az sem túl látványos, nincsenek jól kidolgozott karakterek, se párbeszédek, egyebet meg nem kapunk, csak egy kis kincskeresést. A Dominic Cooper címszereplésével készült Stratton annyiban más, hogy nincs náci arany, csak egy dörzsölt ex-szovjet kém. Aki gonosz, mi más lenne.
Pedig papíron minden jól hangzott. A rendező Simon West mögött olyan filmek állnak, mint a Con Air és a Lara Croft: Tomb Raider, a forgatókönyvet a saját regénye alapján író Duncan Falconer maga is évekig a Special Boat Services, a SAS haditengerészeti megfelelőjének tisztje volt, és saját tapasztalatait is papírra vetette. Falconer szolgált a Falkland-háború alatt, és hírszerző volt Észak-Írországban, szóval volt mit leírnia, gondolhatnánk. Aztán ott van a főszereplő Dominic Cooper, aki nemrég az egyik jelenleg futó legizgalmasabb tévésorozatban, a Preacherben bizonyította, milyen izgalmas színész. Na, most kapott egy semennyire sem izgalmas szerepet.
Azt már a Stratton előzetesénél tudni lehetett, hogy itt nem pályáznak Oscar-díjra, és az sem ígért túl sokat, hogy minden jelenetfotó tök egyformára sikerült, pedig ezekkel adják el a filmet. Aztán jön a nyitás, a brit John Stratton és amerikai társa – miért van neki egy Navy Seal társa? - Iránban hatol be egy biológiai tömegpusztító fegyvert kifejlesztő laborba, ám csapdába sétálnak, az amerikai meghal, Stratton dühös lesz. Biztos, ami biztos, kell még néhány hasonlóan kevéssé látványos, nem túl drága akciójelenet, hogy hősünk és társai, köztük egy új amerikai megtudják, hogy a rajtaütésért egy halottnak hitt ex-KGB ügynök felel, a cégnél pedig van egy áruló, aki súg neki. Ehhez persze el kell menni Oroszországba – vagy Csecsenföldre, nem világos -, majd Rómába.
Hőseink úgy rohangálnak fel és alá, hogy közben semmi különös nem történik velük. Meghal néhány rosszarcú, mert vagy hőseink végeznek velük, vagy az orosz, akinek az eredeti verzióban a lehető legpocsékabb orosz akcentusa van, hiszen a német Thomas Kretschmann játssza, akit mostanában gyakran láthattunk negatív főhősként. Van valami drón is, vicces kis szerkezet, ami halálos veszélyt jelent egész London számára, de nehéz elhinni, hogy ez bárkire is fenyegetést jelentene, pláne akkor, amikor egy jellegzetes londoni emeletes busz is képbe kerül. Mindez inkább úgy működik, mint egy közepesen sikeres tévésorozat egyik akciódúsabb epizódja.
Látszik, kevés pénzből, kevés lelkesedéssel és energiával, de gyorsan készült, és mire meglett, a stáb már valami egész mást forgatott ugyanazon a helyszínen, mert ugye kell a pénz, és mindenki ebből él. Gyorsan mindenki el is felejti majd, kivéve talán a Stratton főnökét alakító Connie Nielsent, őt ugyanis a földbe döngölték a kritikusok, és teljesen jogosan. Merev, kiszámítható és rém ciki, pedig egy veterán színésznőről van szó, olyan klasszikusokkal a háta mögött, mint a Gladiátor. Dominic Cooper mentségére pedig hozzá kell tennünk, hogy félig-meddig szívességből ugrott be, mivel az eredetileg felkért Henry Cavill egy héttel a forgatás megkezdése előtt vette a kabátját, mondván, most már látja, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. És nem is sült, de akiben eddig is mocorgott a vágy, hogy tengerészeti kommandós legyen, az talán végre jelentkezni fog - és akkor talán volt haszna ennek a filmnek.
Értékelés: 5/10
