Fingás, böfögés, kamatyolás, pisa, kaka, HAHAHAHGAGHA!!! Igen, ezek a filmek képesek minket ilyen lélekállapotba küldeni – amiért igazából hálásak is vagyunk ezekben a nehéz időkben.
1. Dumb és Dumber – Dilibogyók (1994)
A Világ Legbosszantóbb Hangját bemutató jelenetet visszanézve tényleg nem nehéz arra gondolni, hogy Jim Carrey és Jeff Daniels valahogy ugyanazzal az ízléssel és eszköztárral hozta össze a filmtörténet egyik legviccesebb pár percét, amiért velünk az oviban még a mindig nyugodt Teréz dadus is felemelte a hangját, hogy aztán a sarokba állítson. A Dumb és Dumber persze elejétől a végéig arra idomítja a nézőt, hogy még véletlenül se használja az agyát, és együtt tudjon érezni a főszereplőkkel, akikre a valóságban valószínűleg minden létező hatóságot ráhívna.
2. Torrente – a törvény két balkeze (1998)
Jótanács az élethez: érdemes nagy ívben elkerülni azokat a rajongókat, akik irónia nélkül tartják hatalmas arcnak Torrentét egy vicces nyomorult helyett, akit mindig jó kiröhögni. A spanyol sikersorozat főhőse azért lehetett ilyen sikeres hazánkban is – Csuja Imre zseniális szinkronmunkáján kívül –, mert egy picit mi is túl jól ismerjük a nagyszájú, mindenbe beleokoskodó, magát zseninek tartó szexista, rasszista, utolsó buta tahó karakterét. Úgy tűnik, a hatodik részben már elnök is lehet belőle, ami tökéletes látlelet világunk jelenlegi állapotáról.

A főszerepet játszó Santiago Segura szavainak valószínűleg nem fognak örülni a rajongók.
Tovább
3. Sátánka – Pokoli poronty (2000)
Hát igen, muszáj, hogy Adam Sandler is felkerüljön egy efféle listára. A Sátánka a maestro azon műve, amelynek a címe rendre elhangzik szerkesztőségünkben, ha a lusta pukivígjátékok királyáról beszélünk: imádjuk, gyűlöljük, hol dörgedelmesen nyilatkozunk róla, hol mi sem tudjuk hova tenni. Egy biztos: a Sandman korai agyzsibbasztásai közül ez az, ami joggal ragad meg az emlékezetünkben hosszabb távon is, és nemcsak Quentin Tarantino kevésbé érthető cameója miatt.
4. Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyárson (2000)
A Horrorra akadva és a folytatásai nem tartoznak se a legjobb horrorok, se a legjobb vígjátékok közé, azonban a gyerekes humorú, közönséges hülyülésre ma már fiatalkorunk egyik legmeghatározóbb bűnös élvezeteként emlékezünk vissza. Akár azt is elmondhatjuk: a Horrorra akadva legnagyobb fricskája az volt, hogy maga sem akart jobb lenni annál a számtalan ócska, klisés horrorfilmnél, amelyet parodizált. Azért olyan alpári az egész, mert ennél tényleg nem volt többre szüksége a sikerhez.
5. Eszement Freddy (2001)
„Ez a film nem közelít a hordó aljához. Ez a film nem a hordó alját jelenti. Ez a film nincs is lejjebb a hordó aljánál. Ez a film még azt sem érdemli meg, hogy a hordókkal egy mondatban említsük” – a legendás Roger Ebert így foglalta össze véleményét minden idők legnyíltabban bunkó, buta és – ahogy a cím is jelzi – eszement filmjéről. Az Eszement Freddy tényleg nagyjából ötpercenként vág a néző fejéhez valami olyasmit, aminek a szavakkal való körülírásáért is ki tudjuk tiltatni magunkat kultúrhelyekről. Az örök kárhozattól való félelmem miatt nem is részletezem, miféléket láthatunk ebben a filmben, és ajánlani is csak az elképesztően bátraknak merem a dolgot.
6. Feketék fehéren (2004)
A Wayans-tesók mélyvígjátéka nemcsak a fekete amerikai popkultúra sarokköve, hanem az „olyan rossz, hogy az már jó” típusú filmek modern alfája és omegája. A tipikusan basic fehér csajokként tetszelgő fekete titkosügynökök sztorija lehetett volna egy okos elemzés a genderről és a rasszról, ám helyette a legalpáribb poénokat, illetve Terry Crews elrejthetetlen szexuális karizmáját választották a készítők. A legrosszabb az az egészben, hogy egyszerűen nem lehet utálni.
7. Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (2006)
A listánkon szereplő filmek közül talán egyedül a Boratot lehet azzal vádolni, hogy igazából egy nagyon okos alkotás. Ami tényleg nagy szó egy olyan műről, amelybe még az a hírhedt meztelen birkózós jelenet is belefért, és amelynek főszereplője intenzívebben zsidózik, mint bujkáló náci tiszt egy KKK-emléktalálkozón. Sacha Baron Cohen történelmi jelentőségű teljesítménye, hogy rájött: így kell összemosni a szatírát a tahósággal úgy, hogy mindkettő a lehető legnagyobb fordulatszámon pörögjön.
8. Virsliparti (2016)
Érteeeeed, a hot dog virslije a fiú, a kiflije a lány, és amikor belerakják a virslit a kiflibe, az olyan, mint a szex :D :D :D Nagyjából ez a poén az alapja Seth Rogenék elképesztően pihent animációs filmjének, amely Plato barlangját és a Mátrixot is olyan húsba vágóan idézi meg, valamint megmutatja, milyen lehet, amikor az ember eltéved egy szupermarketben riasztó mennyiségű LSD-vel a szervezetében. A másfél órás hülyülés pedig olyan látványorgiával ér véget, amelyben egyaránt hangsúlyos a „látvány” és az „orgia” tagszó is.
9. Ugratások filmje (2021)
A rossz ízlés milleniál szakértője, Eric André talán sosem került olyan közel a mainstreamhez nagyon is specifikus humorérzékének megtartásával, mint az Ugratások filmjével. A nagyrészt kandi kamerával felvett, alpári utcai átejtéseket kerek sztorivá fűző filmben minden van, amitől az anyukád pironkodni fog, és még annál is több. Ha már azt hinnéd, hogy a gorillaszexnél nem lesz rosszabb, a stáblista alatt még egy Feketék fehéren homage-t is az arcodba kapsz, hogy az végképp leolvadjon.

Van, hogy nem Shakespeare-re vágyunk, hanem csak arra, hogy halálra röhöghessük magunkat másfél-két órányi vegytiszta hülyeségen. Ezek a filmek pedig okosan, tudatosan elégítik ki ezt az igényt.
Tovább