A Sikoly után a Péntek 13-hoz írt szerelmes levelet a Netflix

És milyen jól tette! Megnéztük a streaming platform új horrortrilógiájának középső részét, A félelem utcája 2. rész: 1978-at – és egyáltalán nem bántuk meg!

Alig ocsúdtunk fel A félelem utcája 1. rész: 1994 vérfürdője okozta sokkból, máris itt a folytatása, A félelem utcája 2. rész: 1978, ami azt meséli el, hogyan vált a címbéli évben egy baltás sorozatgyilkos áldozatává egy amerikai kisváros tóparti ifjúsági táborának gyerekserege, a rájuk vigyázó, bulizós fiatalokkal együtt. Ha a Netflix új trilógiájának első részére azt írtuk itt a PORT.hun, hogy visszahozta a '90-es évek tinihorrorjainak jellegzetes hangulatát, akkor a folytatást is könnyű lenne elintézni egy olyan hangzatos címmel, mit ez:

Ütős lett a szegény ember Péntek 13-ja!

Leigh Janiak összefüggő horrortrilógiájának második felvonása ugyanis elég sok ponton felidézi a Kristály-tó melletti táborban történt gyilkosságokat, amelyeket kezdetben még nem is a hokimaszkos Jason Voorhees követett el, hanem a dühös anyukája, Mrs. Voorhees (aki bosszúból kezdett el gyilkolni az 1980-as Péntek 13.-ban, amiért anno a táborvezetőknek folyton csak a szexen járt az eszük, és nem vigyáztak a fiára, így a kis Jason belefulladt a tóba). A félelem utcája 1. rész: 1994 olyannyira előképének tekinti a kultikus Péntek 13.-filmeket, hogy nemcsak a tóparti tábort, mint helyszínt vette át, de a főszereplő lányt itt is Alice-nak hívják, és a maszkos gyilkosnak ezúttal is egy zsák takarja az arcát (akárcsak Jasonnek, aki csak a harmadik részben veszi fel az ikonikus hokikapus maszkot). A jól bevált horrorklisék sokadszor való felmelegítése azonban nemcsak hogy nem háborította fel a slasher filmek rajongóit, a végeredmény nagyon bejött az embereknek. A félelem utcája 2. rész: 1978 jelen sorok írásakor ötödik helyen áll a Netflix lokális fogyasztói szokásokat figyelő, naponta frissülő nézettségi TOP10-ében, ahol egyébként még az első rész is ott díszeleg a listán:

Forrás: Netflix

 

A félelem utcája 2. rész: 1978 tényleg nem árul zsákba macskát: 1978-ban folytatja az 1994-es shadyside-i gyilkosságok krónikáját. No persze ezt nem valamiféle időutazás teszi lehetővé – azt majd a harmadik, 1666-ban játszódó részben lövik el a készítők! Itt inkább a „mesél a múlt, és kiderülnek a sötét titok”-típusú dramaturgiai csavart használták: az első film fiatal főhősei, a minden lében kanál Deena és Josh (Kiana Madeira és Benjamin Flores Jr.), a magukkal vonszolt, démoni erők által megszállt barátnőjüket, Samathát (Olivia Scott Welch) is magukkal vonszolva betörnek egy magányosan éldegélő, különc nőhöz. Akiről csakhamar kiderül, hogy anno tinédzserként egy nyári táborozás alkalmával a testvérével együtt volt szemtanúja a shadyside-i boszorkány mesterkedése nyomán kirobbant gyilkosságsorozatnak – így most ő az, aki a fiatal főhősöknek elmeséli az akkor történteket, a régről őrizgetett fotóit, újságkivágásait és naplóbejegyzésit előtúrva. Ezzel vissza is ugrunk 1978-ba.

A hippikorszakba való alámerülés talán még jobban is sikerült a Netflixnek, mint a '90-es évek nosztalgia: a táborvezetők abszolút magukénak érzik a szeretkezz, ne háborúzz jelmondatot, ráadásul a könnyű drogokat sem vetik meg, minden második jelenetben felcsendül a kazettás magnókból és walkmanekből a korszak egy-egy ismert popslágere (ezeket a cikk végén külön ki is gyűjtöttük a retrórajongók kedvéért!), a fiatal táborlakók pedig megkapó könnyedséggel parádéznak azokban a színes göncökben, amelyek akkor voltak divatban, amikor ők még meg sem születtek. Szinte az egész film egy könnyed nosztalgiafröccs, sok-sok geek kikacsintással, többek között Stephen King '70-es évekbeli bestsellereire, a karrierjét beindító 1974-es Carrie-től kezdve a '77-es A ragyogásig. A Carrie-ből a különc lány szekálását és annak bosszúállását vették át a készítők, A ragyogást pedig egy az egyben megidézik azokban a jelenetekben, amikor a boszorkány gonosz mágiája miatt ámokfutásba kezdő táborvezető baltával csapja szét az ajtókat – és a fejeket is!

A visszaemlékezés testvérpárját alakító Emily Rudd és Sadie Sink magabiztosan viszik el a hátukon a teljes filmet. Első sorban annak köszönhetően, hogy a két színésznő a fiatal kora ellenére is a tévésorozatok tapasztalt veteránjának számít. Sink ráadásul ugye a rendezőnő férjének kultikus Netflix-sorozatából, a szintén a nosztalgikus hangulatra építő Stranger Thingsből igazolt át a két évad közötti szünetben ehhez a projekthez, és itt is viharos érzelmektől dúló-fúló, különc tinilányt alakít, akárcsak ott – ha nem utálja meg a kaszabolós zsánert, és nem fél a beskatulyázástól, könnyen megeshet, hogy még sok további hasonló, retrólázat meglovagoló produkcióban viszont fogjuk őt látni!

A Péntek 13. és a horror zsáner más nagy klasszikusai előtt tisztelgő történetet inkább nem is spoilereznénk el, főleg mert hogy előttünk van még a trilógia mindent lezáró nagy fináléja, az 1666-os boszorkányper idején játszódó harmadik fejezet. Semmiképp sem szabad elmennünk viszont amellett, mennyire zseniális hangulatfestő zenéket válogattak össze a készítők a filmhez, tökéletesen felidézve a '70-es éveket. A félelem utcája 2. rész: 1978-ban többek között az alábbi nóták csendülnek fel két véres belezés között:

Kiknek ajánljuk? A Péntek 13. franchise és a táborozós horrorfilmek rajongóinak. No és persze mindenkinek, aki bármennyiszer képes újranézni Jason Voorhees és a Sikoly-álarcos gyilkos mészárlásait.

Értékelés: 7/10

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu