Az év legjobb paranoiathrillere Lengyelországból érkezett meg a Netflixre

A lengyel Hüakinthoszban melegekre vadászó sorozatgyilkos után nyomoz egy fiatal rendőr. Megtörtént események alapján.

Mint oly sok minden, a melegség is a „hanyatló nyugat” ópiumának számított a szocializmus idején. A keleti blokk egyetlen országában sem díjazta a hatalom a másság különféle megnyilvánulásait, a szexuális kisebbségek képviselőinek így aztán titkolózniuk és bujkálniuk kellett.

A nyilvános lebukás még ma is véget vethet egy politikus vagy közszereplő karrierjének,

úgyhogy nem is kell hozzá túl élénk fantázia, hogy elképzeljük, micsoda zsarolási potenciált jelentett a kommunista titkosszolgálatok számára a meleg célszemély féltve őrzött titka.

Ezt a témát járja körbe Piotr Domalewski megtörtént események által inspirált filmje, A lengyel Hüakinthosz is, amely az 1980-as évek közepén játszódik. Főszereplője a fiatal, idealista rendőr, Robert, akinek egy rejtélyes gyilkossági ügyben kell nyomoznia. Holtan találják egy parkban a gazdag és befolyásos Adam Gregorczykot, a házában pedig egy melegorgiáról készített VHS-kazettára bukkannak. A nyomozók a varsói melegközösség titkos találkahelyein kezdenek el kutakodni, Robert pedig egy spontán ötlettől vezérelve beépül közéjük, kihasználva, hogy kölcsönösen szimpatikusak egymásnak Arekkal, egy egyetemista sráccal.

Forrás: Netflix

Erről a történetről csak annak nem ugrik be a Portyán, aki nem látta William Friedkin 1980-ban bemutatott, erősen alulértékelt krimi-thrillerrét. Abban az Al Pacino által alakított zsaru a New York-i homoszexuális közösségbe épül be, hogy megtalálja a melegeket rettegésben tartó sorozatgyilkost, és hasonlóan A lengyel Hüakinthosz főszereplőjéhez, ő is titkolja a kettős életét a barátnője előtt.

Lehetne tehát akár plágiumot is kiáltani, de nem lenne fair, mert ha a sztori ismerős is, a lengyel közeg teljesen más, és egy pillanatig sem érezhetjük úgy, hogy nem egy autentikus lengyel történetet látunk a 80-as évekből. A műfaji elemek persze nem idegenek, Robert is a saját szakállára kezd el nyomozni, amikor letiltják az ügyről, mint a hollywoodi kollégák,őt azonban nem a hősködés vágya vezérli, hanem a saját személyes drámája és igazságérzete.

Forrás: Netflix

Piotr Domalewski rendező, aki a nagyon más műfajú, szintén a Netflixen látható Sexify vígjátéksorozat egyik kreátora, szerencsére pontosan érzi, hogyan kell a fajsúlyos témát a szélesebb közönség számára is fogyasztható formában tálalni. Nincsenek hosszan kitartott jelenetek, a cselekmény pont a legjobb tempóban pörög, és ugyan akciókban nem bővelkedik a film (a fegyverek azért előkerülnek), a nyomozás folyamata nagyon is izgalmas, pláne mert az újabb és újabb információkról a néző is Roberttel egy időben szerez tudomást. A háttérben pedig pont úgy rajzolódnak ki az összeesküvés szálai, mint a 70-es évek klasszikus paranoiathrillereiben, csak itt nem a demokratikusan megválasztott kormány él vissza a hatalmával, hanem a kommunista rezsim vegzálja a saját állampolgárait rutinszerűen. (A Jácint-művelet valóban létezett, a hatalom regisztrációba vette a melegeket, papíron a HIV és a prostitúció elleni harc jegyében, de az igazi cél a zsarolás volt.)

Forrás: Netflix

A lengyel Hüakinthoszt emellett nézni is jó, merthogy

kellemesen borongós, noiros hangulata van,

David Fincher filmjeihez hasonló színkezeléssel és árnyékolással. A 80-as évek Varsója is hitelesnek tűnik, szinte érezni a szocializmus fojtogató levegőjét, amelyben nem csak melegnek, de lelkiismeretes rendőrnek sem igazán jó lenni, a saját, elfojtott vágyaival szembesülő, identitásválságba kerülő rendőrnek pedig pláne nem.

A Robertet alakító Tomasz Zietek tökéletes választás volt a szerepre, a fiatalos vagányság és az érzékenység egyszerre van meg a karakterében, a kezdeti naiv hittől és kötelességtudatól a fokozatos elbizonytalanodásig az arcára van írva minden. Tökéletesen át tudjuk érezni azt a csapdahelyzetet, amiben vergődik, és ez által magáról a rendszerről is kapunk egy pontos belső képet.

Valami ilyesmit várhattunk volna a nemrég mozikba kerül magyar Eltörölni Frankottól is, amelyben szintén a kommunista hatalom üldözi egy szubkultúra tagjait a 80-as években, de amíg Fabricius Gábor egy kevésbé nézőbarát, szerzői megközelítés mellett döntött, addig

A lengyel Hüakinthosz a közönség szívét célozza.