V I G Y Á Z A T ,  S P O I L E R V E S Z É L Y !

Már a második évadánál tart a Lucasfilm és a Disney közös élőszereplős Csillagok háborúja-tévésorozata, a Disney+ csatornán futó The Mandalorian – aminek sajnos Magyarországon egyelőre még az első évadát sem lehet megnézni legálisan. Idén már biztosan nem lesz elérhető itthon a népszerű streaming szolgáltatás (a pletykák szerint talán majd 2021 első felében...), viszont ez a széria van annyira fontos, hogy foglalkozzunk vele itt a Port.hu hasábjain is. Már csak azért is, mert a The Mandalorian emblematikus főszereplője, „Bébi Yoda” elementáris erejű mémáradatot generált a neten az első évad tavaly novemberi startja óta, így valószínűleg őt már azok is ismerik, akik egyetlen percet sem láttak eddig a sorozatból.

Bébi Yoda annak ellenére lett a The Mandalorian legfontosabb karaktere, hogy sem az igazi nevét nem tudni, sem azt, hogy milyen fajhoz tartozik (Yoda faja egyébként sosem volt konkrétan megnevezve a Star Wars-kánonban). A sorozat szereplői is csak úgy emlegetik őt, hogy „a gyermek” (The Child), Yodához pedig még egyetlen karakter sem hasonlított, holott azért páran, például az olyan idős birodalmi elöljárók, mint akit Werner Herzog is alakít, bizonyára tudatában vannak annak, hogy anno a Köztársaság legendás Jedi mestere is ugyanilyen pici volt és zöld, ráadásul többszáz évig élt. Gyaníthatóan pont ezért, vagyis a misztikus Erő és a hosszú élet titkának kifürkészése miatt akarta Herzog karaktere megkaparintani Bébi Yodát az első évadban. És ezért is vadászik a kis vakarcsra még mindig a sorozat karizmatikus főgonosza, a fénykard helyett sötétkardot forgató Gideon moff (Giancarlo Esposito), aki a második Halálcsillag szétlövése, a Császár és Darth Vader halála után minden jel szerint a Birodalom maradékának teljhatalmú ura lett.

Bébi Yoda nagy szerencséje, hogy a felkutatásával megbízott, marcona fejvadászba (akit Pedro Pascal alakít) szorult annyi emberség, hogy végül nem adta át őt a Birodalmiaknak, megszegve ezzel a fejvadász szakma íratlan törvényeit, ami miatt most kénytelen a kis vakarccsal az oldalzsákjában keresztbe-kasul menekülni a galaxisban.

Ennyi tehát dióhéjban az első évad sztorija.  A fő showrunnerek, Dave Filoni és Jon Favreau pont annyi kapaszkodót raktak bele a sorozatba Bébi Yodával, a Boba Fettre és Jango Fettre hasonlító fejvadásszal, no meg a halomra lőtt rohamosztagosokkal, hogy azok is jól szórakozhassanak a The Mandalorianon, akik a régi trilógiát vagy az előzményfilmeket látták utoljára Star Wars-témában. A fanatikus Csillagok háborúja-rajongók viszont minden második jelenetben kapnak valami rejtett utalást vagy összekacsintós tisztelgést – fekete öves fanoknak igazi Kánaán ez a széria, hiszen Star Wars-rajongók készítették Star Wars-rajongóknak! No de lássuk inkább, mit tartogat az új évad első két része!

1. epizód: The Marshal

Ezt a részt Jon Favreau rendezte, aki le sem tagadhatná a vonzalmát a western és a sci-fi műfajok összeházasítása iránt, hiszen ő jegyezte korábban a kasszáknál csúfosan megbukott Cowboyok és űrlényeket is. Ez alkalommal viszont tökéletesen megértette, mitől szerették annyira a rajongók az 1977-es Csillagok háborúját: többek között pont amiatt, mert Lucas poros-koszos-olajfoltos díszletek közt zajló űrmeséje jól kombinálta össze a Flash Gordon-típusú űrkalandok és John Wayne westernfilmjeinek hangulatát (olyannyira, hogy Lucas konkrétan le is másolt egy jelenetet az 1956-os Az üldözőkből). Favreau Lucas nyomdokaiba lépve szintén a régi westernfilmekhez nyúlt vissza a The Mandalorian forgatásakor: a hallgatag, marcona pisztolyhős alakjában, aki mindenáron megvédi a civilizációtól és törvénytől a távoli vidék kegyetlen banditáitól a pártfogásába vett, ártatlan gyermeket, nem nehéz felismerni az 1969-es A félszemű John Wayne-jét.

A westernfilmes áthallások ráadásul nemcsak, hogy jól állnak ennek a tévésorozatnak, de költségvetési oldalról is megkönnyítik az alkotók dolgát. A The Mandalorian ugyanis jellemzően mindig lepukkant űrhajóbelsőkben, félhomályos csehókban és kietlen kősivatagokban játszódik, így nem kell hatalmas díszletekre és statiszták hadára elkölteni a pénzt, annál több marad az űrlényjelmezekre. A vadnyugati hangulat különösen az új évad első epizódjában erős, amelyben a címbéli marshal, azaz egy eldugott Tatooine-i porfészek békebírója, bizonyos Cobb Vanth kéri főhősünk segítségét. Ő az:

A karaktert kiváló színészre bízták, hiszen Timothy Olyphant számos alkalommal játszott már seriffet, legemlékezetesebb ilyen alakítása pont a kultikus Deadwood tévésorozatban volt. A jó Cobb ráadásul a Star Wars-kánon legendás fejvadászának, Boba Fettnek a páncéljában üldözi a bűnt (egyelőre nem derül ki, hogyan jutott hozzá, alighanem ez is csak egy ügyes nézővonzó csali a készítők részéről) – és mivel ez az „űrbéli spártai” mandalore-i nép hagyományos vértje, marcona főhősünk az ősök nevében mindenáron meg akarja kaparintani azt.

Csakhogy ennek ára van: segítenie kell a települést sanyargató taszken portyázók és a Dűne homokférgeire emlékeztető Krayt-sárkány megfékezésében. Ezek szintén olyan lények, amelyekkel a '77-es Csillagok háborújában már találkozhattunk (egy ilyen sárkánynak a csontvázát láthattuk a sivatagban, és az ő üvöltését utánozta Kenobi is a kanyonban) – viszont aki nem ismeri őket, vagy esetleg nem emlékszik már rájuk, az is kap annyi fogódzót a sorozatból, hogy az előzmények nélkül is élvezni tudja a sztorit, és átérezheti, mekkora fenyegetést jelentenek. A The Mandalorian ráadásul egy ügyesen átvett újabb western toposszal szépen árnyalja a taszkenekről kialakult korábbi, negatív képet (ők voltak, akik anno kupán vágták Luke-ot és elrabolták Anakin szüleit): ők a Tatooine bolygó őslakos indiánjai, akiknek ha valaki beszéli a nyelvét, és eltölt egy kis időt közöttük (mint már annyi történetben Az utolsó mohikántól a Pocahontasig), láthatja, hogy nem primitív barbárok, hanem a maguk szilaj törvényei alapján igenis becsületes népség. Soha rosszabb pilot epizódot egy sorozatnak!

2. epizód: The Passenger

A Disney az új Star Wars-filmek körül fortyogó rajongói indulatok miatt a The Mandalorian elkészítését az újító szellemű rendezők helyett inkább olyan biztos kezű iparosokra bízta, akik korábban már bizonyítottak egy-egy kasszarobbantó Marvel-blockbusterrel. Ahogy Jon Favreau a Vasember-filmeket vitte sikerre, Peyton Reed a A Hangya és A Hangya és a Darázs direktoraként ülhetett be most a rendezői székbe. És bizony a második évad második epizódja markánsan magán viseli a kézjegyét: itt már sokkal több a humor, mint az évadnyitóban. A készítők bizonyára egy könnyed filler epizódnak gondolták eredetileg ezt a részt, ahol a történet nem sokat halad előre, de jókat nevetünk a jégbarlangban rohangáló, népes pókcsalád támadásán (amihez hasonlót egyébként nem mellesleg már az Alien-filmekben A Gyűrűk Urában és a Harry Potterben is láthatunk...), és a mindent megzabáló Bébi Yodán. Az utóbbi hozzávalót azonban vagy véletlenül, vagy szántszándékkal túltolta a sorozat, szabályosan felrobbantva ezzel a fél internetet!

A történet itt ugyanis röviden összefoglalva mindössze annyi volt, hogy egy békaszerű idegen faj hölgytagja megígérte a főhősnek, hogy elmondja neki, merre találhat még mandalore-i páncélban vigéckedő harcosokat. Cserébe viszont azt kérte, vigye el őt hiperűrugrás nélkül a Tatooine-ról egy másik bolygóra, mert ha a nála lévő, megtermékenyítetlen embriók nem érnek időben oda a férjéhez, akkor a családjuknak (és talán a „békanépnek” is?) befellegzett. És ezen a ponton dobta le a nézők agya az ékszíjat, mert az epizód visszatérő poénforrása volt, hogy

Bébi Yoda olyan jóízűen falatozta be a  hatalmas veszélyben lévő utasuk utódait, mintha csak lágytojást eszegetne egy szállodában a reggelinél!

Az ártalmatlan blődségnek induló jelenetsor láttán komoly etikai aggályokat fogalmaztak meg internetszerte a nézők. Vajon a cuki kis Bébi Yoda valójában egy gonosz kannibál, aki zokszó nélkül felfal egy másik értelmes lényt? Mi van, ha pár rész múlva már a főszereplő fejvadászt fogja nyársra húzva pirítani a tűz fölött? Az ugyanis, hogy a békaasszony egy intelligens faj tagja, legkésőbb akkor kiderült, amikor megszerelt egy szétlőtt droidot, hogy annak a hangmodulátorán keresztül beszélhessen a marcona főhőssel (az epizód ráadásul muníciót adott az állatvédőknek is, akik most jogosan kérhetik számon a békatojások megevésén felháborodóknak, hogy akkor tessék ugyanennyire aggódni a borjúhúsnak vágóhídra vitt, anyjuktól elszakított fiatal tehenek miatt is).

Itt újból kibukott a sorozat egyik fájó gyengesége. No nem az, hogy sok The Mandalorian-epizód olyan, mintha valami érdekes, de a fő sztori szempontjából teljesen lényegtelen mellékküldetés lenne egy Csillagok háborúja-videójátékban, mert ezt már megszokhattuk az első évadban is. Hanem leginkább arra mutat rá Bébi Yoda közfelháborodást okozó tette, hogy lement egy rakás epizód úgy, hogy máig nincs tisztázva: az 50 éves(!!!) Bébi Yoda most akkor egy intelligens űrfaj fiatal egyede, egy felügyeletre szoruló, mindent a szájába vevő kisbaba? Vagy „csak” a hollywoodi filmek komisz kutyája, aki folyton felfordulást csinál a lakásban, mindig a legfontosabb iratokat rágja szét, és állandóan elkódorog, örökösen bajba sodorva ezzel a gazdáját? Ezt a feloldatlan dilemmát leszámítva azonban igaza van a rajongóknak: a The Mandalorian összességében sokkal jobb, sokkal hangulatosabb és sokkal „Star Warsosabb”, mint a J.J. Abrams és Rian Johnson nevével fémjelzett új filmtrilógia együttvéve!

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik imádnak mindent, ami Star Wars. És persze azoknak is, akik hatalmasat csalódtak az új trilógiában, és legszívesebben még mindig hangalámondásos VHS-en nézik újra A Jedi visszatért, mert régen minden jobb volt.