Ez most a legnagyobb mindfuck – megnéztük, hogy jó vagy rossz értelemben

A múlt héten debütált Ne higgy a szemének! című sorozat azonnal a Netflix legnézettebb műsorai köré került a magyar nézők körében: az első helyen nyitott, és még mindig tartja magát a TOP3-ban. Abszolút érthető módon.

A Ne higgy a szemének! a híres angol thrilleríró, Sarah Pinborough 2017-es, magyarul is olvasható bestsellerén alapul, ami azokhoz az utóbbi szűk tíz évben elterjedt regényekhez sorakozik fel, amelyek

egyszerre ásnak a női psziché mélyére, és tárnak fel – a legtöbbször egy-egy traumával párhuzamosan – valamilyen párkapcsolati problémát, miközben nem kevés primer izgalommal is szolgálnak.

A sort Gillian Flynn 2012-es Holtodiglanja nyitotta, majd jött A lány a vonaton (2015) és A víz mélyén (2017) Paula Hawkinstól, illetve a Nő az ablakban (A.J. Finn, 2018).

Aki még nem olvasta a Ne higgy a szemének! című könyvet, annak a sorozatverzió hatalmasat fog ütni, hiszen elképesztő csattanót tartogat a végére – nem is egyet. A széria után azonban érdemes próbát tenni a regénnyel is, mert sok mindenre jobban rávilágít – annak ellenére, hogy A Megtorló ötletgazdájaként, illetve a Hannibal és a Narcos forgatókönyvíró-producereként ismert Steve Lightfoot és csapata (köztük A korona két executive producerével, Andy Harriesszel és Suzanne Mackie-vel) szokatlanul hűséges adaptációt készített.


A Ne higgy a szemének! egy harmincas nőről szól (Simona Brown – Éjszakai szolgálat), akinek gyermekét egyedül nevelő anyaként minimális kilengés jut, ezért is dobja fel annyira, amikor a sors úgy hozza, hogy egy bárban megismerkedik egy jóképű, okos és vicces férfival – akiről másnap a munkahelyén kiderül, hogy az új főnöke (Tom Bateman /Gyilkosság az Orient expresszen/ csak a felszínen olyan, mintha egy egy tömbből lenne kifaragva, és csupán annyiból állna a játéka, hogy időnként felvakkant skót akcentussal. Valójában talán neki a legárnyaltabb az alakítása, olyan finom rezdülésekkel dolgozik) . Ez már eddig is elég váratlan fordulat, ám hősnőnk, Louise másnap szó szerint összefut egy nővel az utcán – aki pedig nem más, mint a férfi, David felesége, Adele (Eve Hewson – A sebész). És Louise hamarosan azon kapja magát, hogy egyszerre lesz a titkos szeretője a férjnek és közeli barátnője a feleségnek.

Ezt a pikáns szerelmi háromszöget az alkotók

szokatlanul sok szexjelenettel mesélik el

(a könyvhöz képest ez az egyik leglényegesebb változtatás: ott nem írtak le ilyen sokat), így a domináns férfi és a valamilyen szempontból alávetett nő párosa miatt eléggé adja magát A szürke ötven árnyalata-párhuzam – de a Ne higgy a szemének! olyan, mint A szürke ötven árnyalata, ha jó lenne. A szexjelenetek ugyan itt közel sem olyan explicitek, cserébe sokkal izgatóbbak. Azt viszont, hogy mindez hova fog kifutni, valószínűleg senki sem tudja még megsaccolni sem a nézők közül.

Forrás: Netflix

 

Azt ráadásul, hogy a főhős a házaspár mindkét tagjával összejön valamilyen módon, az alkotók egy kiváló montázsban mutatják meg, amelyben gyors egymásutánban vágják egymásra a két páros különféle tevékenységeit – így van, hogy szinte egybeolvad Louise szex közben fölülről mutatott arca és ugyanő, ahogy nem a szeretőjére, hanem a barátnőjére néz fel a konditeremben, ahogy az pakolja rá a súlyokat. A frappáns kis képsornak köszönhetően szinte az az érzésünk támad, mintha a főhősnőnek két viszonya lenne.

De épp ilyen jó vizuális megoldás, hogy

a feleséget, Adele-t szinte mindig csupa fehérben veszik, amiről egy darabig azt gondolhatná a néző, hogy a tisztaság és ártatlanság szimbóluma – ám csakhamar kiderül, hogy valójában azokra az időkre utalnak vele vissza,

amikor a nő még egészen fiatalon egy elmegyógyintézet lakója volt (mivel ott fehér volt a kötelező viselet). Az őrült feleség motívuma elég hamar beidézi a Jane Eyre című Brontë-regényt (amit egyébként egyszer még meg is említenek a sorozatban), amit tovább erősít, hogy itt is van egy kulcsfontosságú tűzeset. Ám ezzel a párhuzammal sem járunk jó nyomon a cselekmény végkimenetelét illetően.

Forrás: Netflix

 

Habár az alkotók már 10–15 perc után sejtetik, hogy a szexi és romantikus viszony mellett sokkal sötétebb dolgok várnak ránk (Louise-nak ugyanis rémálmai vannak, és nyomasztó látomásait nekünk is megmutatják), ezt követően nagyon lassan csepegtetve kapjuk csak az újabb és újabb információkat – hogy az utolsó epizód aztán mindent a feje tetejére állítson. A nagy finálé történései

annyira felborítják az addig látottakat, mintha (és akkor maradjunk a már említett hasonlatnál) A szürke ötven árnyalata utolsó jelenetében egyszer csak földönkívüliek jelennének meg.

Egyáltalán nem kárhoztatjuk azokat a kritikusokat, akik úgy érezték, hogy ez a megoldás teljességgel a hajánál fogva lett előrángatva, és hogy az alkotók egyáltalán nem a szabályok szerint játszottak, és az addigi szerelmi dráma/thriller a végére egy másodperc alatt műfajt vált.

Az eredeti regény szerzőjének, Sarah Pinborough-nak egyébként kifejezetten a specialitása az olvasó tökéletes félrevezetése (lásd még: Halott vagy, Ha addig élek is), de a könyvet olvasva azért elég sok az árulkodó nyom és a gyanús elszólás, ami arra utal, hogy Adele tervez valamit. Ez a szériából teljesen kimaradt, de mentségére szól, hogy egyrészt még a regény célozgatásai ellenére is lehetetlenség kitalálni a végső (két) fordulatot, vagy akár csak számítani rá bármilyen szinten, másrészt a kötetben a két női karakter belső monológokban tárja elénk a történéseket, és szavakkal azért sokkal könnyebb sejtetni (ezt a sorozatverzió érthető módon nem vette át).

Forrás: Netflix

 

A nézőt így totális sokként érik a záró epizód történései, amit sokan talán olcsó fogásnak találnak (magát a megoldást pedig ostobának), de mi csak leborulni tudunk az előtt, aki képes volt kitalálni egy ilyen elképesztő csavart, amitől tényleg eldobjuk az agyunk. A cselekmény utolsó pillanatai pedig, amikor már rájöttünk az igazságra, olyan dermesztően gonoszak, hogy egy kellemetlen másodperc erejéig még a Mi című Jordan Peele-horror is megidéződik. De a sok hasonlat ellenére a Ne higgy a szemének! valójában nem emlékeztet semmi másra, amit korábban láttunk – próbáljunk meg örülni ennek az újdonságnak, ahelyett, hogy felháborodnánk rajta!

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu