Ratched – Rettentő halálosztó lett a Főnéni

A Száll a kakukk fészkére előzménytörténetében Mildred Ratched nővér nem egy hatalommániás bürokrata, hanem – és most jön a meglepetés – egy igazi mesterbűnöző!  

Mildred Ratched nővér, vagy ahogy legfőbb ellenfele, a Jack Nicholson játszotta McMurphy nevezte, a Főnéni annak idején azért lett a  Száll a kakukk fészkére (1975) annyira emlékezetes gonosza, mert nem volt igazi gonosz. Csak egy fantáziátlan bürokrata volt, akit zavart az, ha nem működtek rendesen a dolgok, és szó szerint mindent megtett, hogy helyreálljon a rend. Ez egy teljesen újszerű karakter volt, viszont nagyon is érthető, hiszen ki ne találkozott volna már a saját hatalmával visszaélő hivatalnokkal, és nem véletlenül kapott Oscart a karaktert megelevenítő Louise Fletcher. A figura előzménytörténetében, ami stílszerűen csak Ratched néven fut a Netflixen, a készítők nem találták elég izgalmasnak ezt a formulát, és ördögi gonosztevőként hozták vissza Ratched nővért.

Bemutatkozásként egy egzaltált fiatalember (Finn Wittrock) kiirtja egy paplak szinte összes lakóját (nyilván oka volt rá!), és kivizsgálásra egy kaliforniai elmegyógyintézetbe szállítják. Ami nem úgy néz ki, mint nálunk a Lipót, ahol amúgy nem jártam, de el tudom képzelni, hanem úgy, mint egy luxusszanatórium. Ide érkezik, nyilván nem véletlenül, Mildred Ratched (Sarah Paulson) egy hamis meghívólevéllel, és bár mind a főnővér (Judy Davis), mind az igazgató (Jon Jon Briones) ugyanazzal a lendülettel ki is tenné a szűrét az elegáns épületből, Mildred nem tágít. Ügyeskedik, hazudik, kihasznál minden lehetőséget, mindenkit kijátszik a másik ellen, és mire az ember azt mondaná, hogy „Nahát, akárcsak annak idején a filmnek, a sorozatnak is Michael Douglas az executive producere!”, már ő az intézet főnővére.

Na jó, kicsit túloztunk, Mildredből csak az ötödik rész legelejére lesz főnővér, addig viszont tucatnyi emberen gázol át, a lehető legváltozatosabb, és rendszerint a legkegyetlenebb módon. A Ratched nem egy matinéműsor a showrunner Ryan Murphy korábbi munkája, az Amerikai Horror Story széles és cseppet sem visszafogott repertoárjából, így kapunk mindent, ami belefér. Lobotómiát többféleképpen is, a vécécsészén darabokra tört emberi fejet, élve megfőzést, ezerféle kínzást, tömény szexet, ezerféle érzelmi manipulációt, és nagyon, de nagyon eltúlzott alakításokat. Utóbbival amúgy semmi bajom, mert azt a túldíszített, túlszínezett világot, ami bármely belső építésznek vagy lakberendezőnek három napos folyamatos orgazmust okozna, csak így lehet életre kelteni, és Sarah Paulson, akire őszintén szólva én csakis mellékszereplőként emlékszem korábbról, elképesztő ebben a szerepben.

Nyilván a Ratched sem hagyja ki a ziccert, hogy elmesélje, mitől lett valaki olyan, amilyen, és Mildred is megkapja a maga háttértörténetét, Paulson pedig tökéletesen szövi ezt bele alakításába. Így lesz a hidegen kalkuláló cselszövő egy adott pillanatban érzékeny nő, hogy aztán megsokszorozott elszántsággal tegyen tönkre újabb áldozatokat, de van olyan is, akin valóban segíteni akar. Merthogy áldozatai szinte kivétel nélkül valóban megérdemlik a sorsukat (tudnánk kivételt is mondani, de mondjuk úgy, hogy ő amúgy is menthetetlen volt), és Murphy ügyesen játszik el ezzel az erkölcsi kettősséggel, amihez egy elmegyógyintézet nyilván eleve alkalmas terep. És még egy dologgal játszik el: a leszbikus szerelemmel, ami végigköveti a cselekményt, bár nem mindig indokoltan, de a Ratched amúgy is egy női sorozat, és itt minden női karakter zseniálisan van kidolgozva, míg a férfiak kevésbé emlékezetesek.

Judy Davis eredeti, túlpörgött főnővére, Amanda Plummer zakkant moteltulajdonosa, Alice Englert szendének látszó nővérkéje vagy Cynthia Nixon politikusnője (na jó, a polgármester mindenese, de a lényeg ugyanaz) mind több mint emlékezetes figura, de a prímet Sharon Stone viszi bosszúra éhes milliárdosnőként. Nyilván sokat dob a megjelenésén, hogy rendszerint egy kapucinusmajom ül a vállán, de ettől függetlenül is olyan ihletett tehetséggel és felszabadultsággal játszik, mint talán még soha. A Ratched néha túl sok, főleg ami a színes luxuskörítést és az erőszakot illeti, de történetként gyakran hihetetlenül izgalmas, ami pedig az alakításokat illeti, abban verhetetlen.

Értékelés: 8/10