Rendbontók – Botrány a szépségversenyen

1970-ben tüntetők zavarták meg a Miss World szépségversenyt Londonban, az HBO filmje szerint örökre megváltoztatva a verseny arculatát és megítélését. De azok a feministák, akiket itt látunk, nem tűnnek nagy rendbontóknak.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ahogyan a cirkuszokból is eltűnnek az oroszlánszelídítők és elefántidomárok, úgy fognak eltűnni a nemzetközi szépségversenyek is. Merthogy ma már ott tartunk, hogy ízléstelen és szexista bikinis fiatal lányok testét (össze)méregetni , még akkor is, ha vannak olyan lányok, akiknek egy ilyen verseny valóban sokat adhat. Merthogy milyen üzenete van annak, ha pontozzuk ezeknek a lányoknak a fenekét, mellét, haját, teljesen természetellenes mosolyát, miközben abból indulunk ki, hogy biztos tök sötétek, mert mindig a világbékét emlegetik. Egyébként amúgy sem tudom, hogyan lehet teljesen objektív szempontok alapján összemérni egy ugyanolyan csinos norvég, brazil vagy ugandai lányt, de ez már más kérdés. Vagy nem más kérdés, mert az egész tök abszurd, beleértve a versenyekre épült iparágat – csak példaként jegyzem meg, nálunk Fásy Ádám válogatja össze és viszi színpadra az ország általa legszebbnek tartott lányait.

Mint ahogy az HBO-n most debütáló brit Rendbontókból kiderül, a világszépe verseny már 1970-ben is ciki volt, és nem csak azért, mert akkor kapott lendületet a feminista mozgalom, de ez utóbbi különösen nagy hangsúlyt adott a dolognak. Vakarhatta is a fejét a Miss World szépségversenyt évek óta rendező Morley házaspár (Rhys Ifans és Keeley Hawes), akiknek azzal is szembe kellett nézniük, hogy a változó világban nem nyerhettek minden egyes alkalommal tejfehér bőrű, szőke lányok. Eközben London egyik kevésbé elegáns negyedében a kislányát egyedül nevelő  Sally Alexander  (Keira Knightley) egyetemi tanulmányait megkezdve szembesül a nemek közötti egyenlőtlenségekkel, és ez vezeti az újonnan megalakult Női Felszabadító Mozgalomhoz, bár szinte semmi közös nincs közte és a Jo Robinson (Jessie Buckley) vezette céltalan, dühös hippi feministák között, akik saját céljaikat se nagyon tudják megfogalmazni.

A művelt, több lépésben gondolkodó, világosan fogalmazó Sally érkezése azonban felrázza, és új energiával tölti meg a mozgalmat, és közösen állnak elő a tervvel: ne csak a szépségverseny helyszíne előtt tüntessenek, hanem odabent zavarják meg az élőben közvetített eseményeket. Jellemző a feministákra – mármint az itteniekre, nem általánosságban -, hogy az elején még nem értik, hogyan tudnának bejutni az épületbe, mire Sally árulja el nekik a nagy titkot: jegyet kell venniük. Mindeközben odabent is zajlanak az események: Morley-éknak meg kell felelniük az új kihívásoknak, az Apartheid elleni tiltakozásokat kikerülendő egy fekete lányt is meghívnak Dél-Afrikából – csak ő a nem létező Afrika-Dél színeit képviseli, és erre senki sem vonja fel a szemöldökét -, a műsorvezetőnek meghívott csajozógép Bob Hope (a majdnem felismerhetetlen Greg Kinnear) felesége gyanúját igyekszik eloszlatni, Miss Grenada (Gugu Mbatha-Raw) pedig úgy érzi, hogy most ő képviseli a színes bőrű lányokat szerte a világon.

Vagyis látszólag sok minden történik egyszerre – ebben benne van Sally magánélete, a szépségverseny indulóinak összebarátkozása és még más részlet is -, de a néző mégis azon veszi észre magát, hogy nem köti le a történet. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy maga az eredeti esemény nem feltétlenül volt olyan formátumú és jelentőségű, hogy az megérjen egy nagyjátékfilmet – egyszerű rendzavarásról beszélünk -, és annak is, hogy Philippa Lowthorpe  rendezőnő (A harmadik nap, A Korona, A másik Boleyn-lány) nem tudta vagy nem akarta egyformán kezelni a különböző szálakat. Bár Keira Knightley karakterének van súlya, ahogy ő is jó, akárcsak a Miss Grenadát alakító Gugu Mbatha-Raw, aki az Edward Norton rendezte Árva Brooklynnak is a legjobb szereplője volt, miközben a feminista társaság csak idegesítő kliséhalmaz, és ha nem egy női rendezőről beszélnénk, azt hihetné az ember, hogy ez valamiféle politikai állásfoglalás eredménye, de nem az.

Ahogy az sem az, hogy a szépségversenyt rendező Mr. Morley-t alakító Rhys Ifans gyakorlatilag ellopja a műsort, és ennek a korlátolt, idejétmúlt figurának annyi baja van és annyi elvárásnak kell megfelelnie, hogy én a végére konkrétan megsajnáltam.

Értékelés: 5/10

 

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu