Egy-egy új Ralph Fiennes-film bemutatója mindig kisebbfajta ünnep a mozgókép szerelmesei számára. Az 58 éves brit sztár ugyanis hallatlan átéléssel formálja meg minden egyes szerepét, legyen az egy kalandvágyó magyar gróf, egy ellenszenves náci tiszt, az új Bond-filmek M-je vagy a Harry Potter-univerzum leggonoszabb varázslója. Fiennes neve tehát egyfajta fix garancia a jó minőségre, pláne ha egy olyan szórakoztatóipari nagyágyúval áll össze filmet forgatni, mint amilyen a Netflix. A The Dig (Ásatás címmel érhető el a streaming platform magyarországi kínálatában) ráadásul a színész szerelemprojektje volt, mivel a Suffolk megyei Ipswich szülötteként szó szerint egy kőhajításnyira nőtt fel Sutton Hoo-tól, a nagy-britanniai régészeti ásatások egyik legfontosabb lelőhelyétől. Épp ezért nagyon nagy kár, hogy a film töriórának igencsak felületes, kosztümös drámának viszont túl szakmázós.

Pont olyan, mintha keserű szájízzel jönnénk ki a legújabb magyar mozifilmről, amiben Kovács Lehel találja meg a Seuso-kincseket!

A hasonlatom egyáltalán nem bulváros újságírói túlzás! A Sutton Hoo-nál 1939-ben feltárt angolszász temetkezési hajót nálamnál sokkal okosabb koponyák kiáltották ki minden idők egyik legfontosabb régészeti felfedezésének: ilyen szépen rekonstruálható hajótest és ennyire jelentős mennyiségű aranykincs ugyanis együtt nemigen került elő máshol Nagy-Britanniában a VI-VII. századból. Arról nem is beszélve, hogy maga a felfedezés is ékes bizonyítéka volt a maga korában annak, hogy a „sötét középkor”, vagyis a római hódítás és a viking rablóportyák közti időszak egyáltalán nem is volt olyan sötét a Brit-szigeteken (azon persze, hogy maga Rædwald király, vagy „csak” egy szász előkelőség nyugszik-e Sutton Hoo-nál, máig jól elvitázik a tudomány).

A presztízsásatásként kezelt feltárás hátterében ráadásul egy megkapóan emberi történet is meghúzódik. A lelet megtalálásában ugyanis oroszlánrésze volt Edith Prettynek, annak a történelemkedvelő földbirtokos asszonynak, akinek a majorságán állt a hajót rejtő sírhalom. Ám még nála is fontosabb szereplője volt a feltárásnak egy Basil Brown nevű ásatási munkás, aki autodidakta módon lett a régészet és a csillagászat tudora, de mivel nem volt egyetemi végzettsége, igazából sosem fogadta be őt a sorai közé a régész szakma... Mivel azonban makacsul hitt a Pretty-birtok értékes leleteket rejtő sírhalmaiban, néhány segítővel (köztük Mrs. Pretty kertészével!) 1939-ben hivatalosan is nekiláthatott az ásatásnak. A korabeli régésztársadalmat ugyanis ekkor még egy római villa feltárása, no meg a küszöbön álló második világháború híre tartotta leginkább lázban.

A történet fenti két kulcsszereplőjét, Mrs. Prettyt és Mr. Brown-t Carey Mulligan és Ralph Fiennes alakítják a filmben, igencsak meggyőzően. Minden képkockából süt, hogy a gazdag, angol földbirtokos asszony, aki egy hatalmas, vidéki kúriában egyedül neveli a sci-fi ponyvamagazinokat faló gyerekét, és a cselédeknél megszálló, morcos kétkezi munkás mennyire ég és föld karakter (szó szerint), és mennyire más világban élnek. Hiszen ha nincs a történelem iránti szenvedélyes szeretetük, valószínűleg soha az életben nem találkoznak, pláne nem beszélgetnek így és ennyit egymással.

Kettejük idilli képsorainak aztán igen életszagú konfliktusok vetnek véget a filmben. Miután archeológus körökben híre megy, hogy Brown mekkora horderejű felfedezést tett, hirtelen az ország összes régésze csapot-papot, ásót-csákányt félredobva lohol Suffolkba, hogy beírhassa a nevét a történelembe a szász fejedelem temetkezési hajója mellé. Megindul a feltárt aranykincsekért vívott harc is az Ipswich Museum és a British Museum között, és a belelkesült tudós fők fokozatosan a háttérbe tolják Basilt. Részben presztízsből, részben igen komoly szakmai elvek miatt (hiszen ha egy autodidakta archeológus esetleg nem megfelelően tárja fel a leleteket, akkor azok könnyen az enyészeté lehetnek).

Basil a néző szeme láttára lesz apró betűs lábjegyzet a saját történelmi jelentőségű felfedezésében...

Basil Brownt egyébként valóban élete végégig amatőr régésznek könyvelte el az archeológus szakma. Bár évtizedeken át a legjobb hírű múzeumok hivatalos alkalmazásában állt, a munkásságát csak a 2000-es évektől kezdték elismerni (például emléktáblával, publikációkban való hivatkozással). Ebben nem kis szerepe volt annak a 2007-ben kiadott bestseller regénynek, amelyet John Preston írt meg a Sutton Hoo-i ásatásról egy romantikus történetbe ágyazva The Dig címmel, és ami a mostani Netflix-adaptációnak is a gerincét képezi. Preston érdeklődése a téma iránt természetesen nem puszta véletlen. Az ő nagynénje, Margaret Guido volt az egyik régész, aki részt vett a hajósír feltárásában (a filmben Lily James alakítja őt). Akkor még a Mrs. Peggy Piggott nevet használta, és a férjével, a szintén régész Stuart Piggott-tal dolgozott együtt Sutton Hoo-nál (őt a filmben Charlie Chaplin egyik színésznek állt unokája, Ben Chaplin alakítja). Preston azonban a regénye írásakor nem találta elég izgalmasnak Basil Brown kívülállóságát, ezért egy sosemvolt szerelmi szállal turbózta fel az ásatást – és sajnos ezt a Netflix forgatókönyvírója, Moira Buffini is szolgaian átvette.

Ezzel el is érkeztünk a filmváltozat legnagyobb hiányosságaihoz. Hiába ugyanis a gyönyörűen fényképezett angol táj, az apait-anyait beleadó színészek, az utolsó bicikliküllőig és mellényzsebig korhű díszlet- és jelmeztár, az Ásatásnak egyszerűen nincs lelke. Teljességgel hiányzik belőle az a fajta szenvedély, ami például az igazi Basil Brownt hajtotta. Nem túlzás azt állítani, hogy John Preston regénye és a belőle forgatott Netflix-adaptáció pont a Preston-rokon Peggy Piggott-tal bánt el a legrútabbul, és írta át az életét úgy, hogy abból a nagyobb drámai hatás kedvéért egy szerelmi háromszöget lehessen kanyarítani az eltemetett hajó árnyékában. Mrs. Piggott a valóságban egyáltalán nem olyan gyámoltalan régésztanonc volt 1939-ben, mint amilyennek a film ábrázolja, és korántsem csak azért vitték ki az ásatásra, mert a férfiakénál könnyebb testsúlya miatt alatta kisebb eséllyel szakadtak be a deszkák. Nem régészfelszerelés nélkül esett be az ásatásra a nászútjukról (hiszen már 1936-ban összeházasodtak), és nem habarodott bele a feltárás fotósába, Mrs. Pretty jóképű unokaöccsébe, Rory Lomaxba sem (akit Johnny Flynn alakít). A filmben Lomax több fényképet készít Mrs. Piggottról, mint a feltárt kincsekről – ez olyannyira csúsztatás, hogy amorózó hobbifotós a valóságban nem is volt jelen az ásatáson: végig két profi fényképész készített felvételeket, hiszen a valódi régészeknek Indiana Jonesszal ellentétben mindig gondosan dokumentálnia kell minden egyes leletet.

Az Ásatás így sajnos nem is filmdráma, sokkal inkább egy lélegzetelállítóan szép, de valahol mégis kusza történelmi tabló. Egy kapkodva leforgatott dokumentumfilm, ahol nem egy narrátor meséli el minden idők egyik legnagyobb jelentőségű nagy-britanniai ásatásának történetét, hanem Ralph Fiennes meg a többi kiváló színész játssza újra filckalapban, szoknyában, zakóban és térdnadrágban. Simon Stone rendező pedig alighanem a korabeli fotókat nézegetve pipálgatta egy listán, hogy a számos nagynevű brit régészből kiket mutattak már meg, és kiknek kell még 5 perc erejéig valahol helyet szorítani a történetben...

Nagy szívfájdalmam az is, hogy a filmváltozat ugyan többször is megmutatja azokat a kincset érő leleteket, amelyeket a hajósírba temettek az elhunyt fejedelem mellé (ezek egy része a British Museumban van ma kiállítva), ám pont arról a szász sisakról feledkeztek meg, ami mára egybe forrt a nagyközönség számára Sutton Hoo-val. Többet viszont nem is spoilereznék, inkább mindenki bogarássza át ezt a régi fotókkal és jegyzetekkel gazdagon ellátott, kiváló angol nyelvű cikket, amiből többek között az is kiderül, mennyire jó érzékkel választotta ki a stáb az igazi régészekre és a földmunkásaikra megszólalásig hasonlító színészeket. Bárcsak ilyen „rossz” lenne minden Netflix-film, mint az Ásatás!

Ítélet: 6/10

Kiknek ajánljuk? A nyugat-európai középkor iránt érdeklődőknek, a kosztümös történelmi filmek szerelmeseinek és Ralph Fiennes rajongóinak abszolút jó szívvel. Filmkedvelő régészeknek viszont csak egy marék nyugtatóval!