Vörös pont - Zseniális alapötletet csapnak agyon a svédek

A címbéli vörös pont egy puska lézerirányzéka, amely egy gyönyörű, de nagyon hideg éjszakán vetül egy fiatal párra, és ez frappáns alapötlet, csakhogy…

Amikor megnéztük a svéd túlélőfilm előzetesét, elismerően csettintettünk, hogy ez bizony nemcsak egy nagyon ütős, de nagyon praktikus alapötlet. Merthogy a fagyos éjszakán a sarki fényre várva a szabadban éjszakázó fiatal párra szegeződő, és a címben is megjelenő Vörös pont, ami nyilvánvalóan a egy puska lézer irányzéka, egy teljesen ismeretlen fenyegetést jelent, ráadásul milyen olcsó, de nagyon hatásos filmes trükk, mert ugye kerülhetett úgy 5 euróba, jó esetben a cucc, és elég hozzá egy technikus vagy akárki, hogy működtesse, és nem csak hőseinkre hozza rá a frászt, de ránk is. Akkor még nem tudtam, hogy nagyjából 25 perc kell ahhoz, hogy előkerüljön az a bizonyos vörös pont…

Addig megismerjük a kedves fiatal svéd párt, Davidot (Anastasios Soulis) és a fekete bőrű Nadját (Nanna Blondell), onnantól kezdve, hogy a srác lediplomázik és megkéri a lány kezét. Ugrunk másfél évet, és nem boldogok. A srác sokat dolgozik, a lány orvosnak készül, de nem tud tanulni, veszekednek is. Aztán a fiú békülésként kirándulni viszi a lányt, fel északra, és az út része egy éjszaka a szabadban, a sarki fény alatt. És a sarki fény tényleg fantasztikus, minden szipi-szupi, még az is kiderül, hogy a lány terhes – majd megjelenik a vörös pont. És onnantól kezdve hőseink csak menekülnek, át a hómezőn, a viharon és a befagyott tavon, ezer akadályon át, eleinte egy szál pulcsiban, miközben találgathatják, hogy ki vadászik rájuk. A két suttyó vadász, akiknek véletlen meghúzták a kocsiját a benzinkútnál – és akkor azon az úton járunk, mint Russell Crowe Tébolyban (2020) -, vagy a fogadó vélhetően rasszista tulajdonosa, vagy sarki lidérc, vagy ki az ördög?

Alain Darborg (A tuti terv) a lehető legtöbb módon kínozza meg a hőseit, mint valami szadista játékmester, újabb és újabb fordulatot dobva be, de minden műfajnál van egy bizonyos határ, meddig lehet az ilyesmivel elmenni. Egy thriller vagy szélhámosfilm viszonylag sok csavart elbír, egy túlélőfilm már jóval kevesebbet, még akkor is, ha történetünk végén csak kiderül, hogy a fordulatok egy részére miért is volt szükség. Merthogy van nagy erkölcsi tanulság a szimpi fiatal pár és a néző számára is, ahhoz viszont Darborg nem elég ügyes vagy rutinos, hogy azt jó arányérzékkel erőltesse ránk. Merthogy ebben a műfaj a veszélyérzet és a félelem akkor működik igazán, amikor nem tudjuk, mi jelenti a fenyegetést és honnan jön az – amikor arcot kap a veszély, sokat veszít a „vonzerejéből”.

A Netflixen most induló Vörös pontban egy ragyogó, de legalábbis nagyon frappáns alapötlet adhatná a történet vázát – ezt ígéri a cím, és ezt ígérte az előzetes is -, de ehelyett thrillerbe oltott erkölcsi mesét kapunk, némi kínzáspornóval (torture porn), igaz, csak nagyon kicsivel, és ez ne riasszon el senkit. Mert ez egy jól összerakott darab, egy nagyon jó női főszereplővel és egy nagyjából elfogadható férfi főhőssel, csak ugye nem ezt vártuk, hanem valami eredetibbet, ütősebbet.

Értékelés: 7/10