A Nobody Sleeps in the Woods Tonight egy szép tisztelgés lett a Péntek 13. és a többi kultikus erdős-kempingezős-szörnypofás film előtt.
A Netflix idén igen nagy erőkkel készült a halloweenre, amit a koronavírus-járvány miatt most valószínűleg sokkal többen fognak jelmezes buli helyett otthoni filmnézéssel tölteni, mint a korábbi években. Az Adam Sandler-féle Hubie, a halloween hőse persze csak egy otromba vicc volt (horrornak csak nagy jóindulattal nevezhető, inkább bárgyú családi vígjáték), az Útmutató bébiszittereknek szörnyvadászathoz pedig csak egy nyomokban ijesztő elemeket is tartalmazó, könnyed ifjúsági kalandfilm, semmi köze a paráztató klasszikusokhoz.
A Netflix az igazi nehéztüzérséget tényleg halloween környékére tartogatta: a platform 24 kultikus horrorfilm csatasorba állításával gondoskodott arról, hogy sötétben még vécére se merjünk kimenni, és aludni is csak felkapcsolt lámpa mellett tudjunk (sajnos ezekből a válogatott rémisztgetésekből idehaza összesen csak 14 film elérhető). Október 28-tól pedig már elérhető a kínálatban a W lesie dzis nie zasnie nikt című lengyel horror is, ami a nemzetközi forgalmazásban Nobody Sleeps in the Woods Tonight lett – de mi az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak simán Éber erdőnek.
A Netflix szinte már sportot űz abból, hogy felkarol egy-egy ígéretes lokális produkciót, és megfuttatja a világpiacon is – no persze csak akkor, ha pontosan beazonosítható egy tipikus amerikai zsáner, amire az adott nemzeti produktum hasonlítani akar. Csak az elmúlt fél évben megnézhettük ezen a streaming platformon többek között „a lengyel Szürke 50 árnyalatát” (365 nap), a svéd Walking Deadet” (Gyilkos eső), „a thaiföldi Eltűnteket” (The Stranded) és „a belga Lostot” (Érkezés a sötétségbe) is. Most pedig itt az Éber erdő is, ami egy tisztességesen összerakott, szépen fényképezett, jó néhány ismert lengyel sorozatszínészt felvonultató tisztelgés a Péntek 13. és a többi erdős-kempingezős-szörnypofás horror előtt.
A film egy jól ismert horrorfilmes toposszal nyit: fiatalok egy csoportja érkezik meg egy tó melletti, erdei táborba, hogy ott túrázással és tábortűznél gitározással, no meg persze suttyomban füvezéssel és a másik nem tagjaival múlassák az időt. A fő különbség a jó öreg Péntek 13.-filmek Kristály-tavi táborához képest az, hogy itt ízig-vérig XXI. századi tinédzserek a lakók, akik okostelefon- és konzolfüggőek, így ez a pár nap nekik nem a vidám cserkészesdiről (vagyis inkább: úttörőpróbákról, hiszen mégiscsak lengyelekről van szó) szól, hanem egyfajta rehabilitációba oltott büntetés, ahol nincs se videójáték, se Instagram, se TikTok – hiszen ugye a hegyekben és az erdőkben a modern horrorfilmek jól bevált toposza szerint térerő sincs.
Van viszont az erdőben egy drabális kannibál sorozatgyilkos (sőt, rögtön kettő, mert hogy testvérek!), aki még csak nem is rejti álarc mögé a rút pofáját, mint Jason Voorhees, Michael Myers és a kollégáik, hadd berzenkedjen a néző az húshegynyi tokája, csimbókos haja, püffedt arca és keléses bőre láttán! Az biztos, hogy a lengyel maszkmesterek iszonyú profi munkát végeztek, és a gólem méretű, kantáros nadrágos-favágóinges tanyasi türhő ikerpár simán felveszi a versenyt ocsmányságban és kegyetlenségben Bőrpofával, és az amerikai horrorfilmek többi tipikus, beltenyészettől eltorzult, őrült redneckjével.
No persze a többi szereplő is ismerős lehet más alkotásokból. A kütyüfüggő táborlakók közt természetesen van nagyszájú, tróger sportoló (Sebastian Dela), butácska szőke bombázó (Wiktoria Gasiewska), Terminátor-filmekből és kultikus horrorokból idéző, kötelezően vicces, pufi geek (Michal Lupa) és persze az ún. final girl (Julia Wieniawa-Narkiewicz), a maga baljós, sötét titkaival, amit eltitkolt a korábbi életéből, de persze egy dramaturgiai ponton fontos lesz, hogy miért ő az egyetlen, aki meg tudja állítani a mindenkit kíméletlenül feltrancsírozó, gonosz szörnyszülöttet.
Az Éber erdő tehát nem forradalmasítja a horror műfaját, és biztosan nem fogjuk 20-30 év múlva kultfilmként emlegetni. Kapunk viszont bő másfél órányi tisztelgést a zsáner olyan megkerülhetetlen mérföldkövei előtt, mint az 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás, a '80-as években futószalagon gyártott Péntek 13-filmek, az 1977-es Sziklák szeme (és a remake-je) vagy épp a 2003-as Halálos kitérő meg a bárgyú folytatásai. Aki ezeket szereti, az biztosan nem fog idén halloweenkor unatkozni!
Ítélet: 7/10
Kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki kedveli Jason Voorhees és Bőrpofa vérengzéseit. De azok is nyugodtan tehetnek vele egy próbát, akik halloweenkor szeretik újranézni és végigröhögni a régi, VHS-en és dvd-n kikölcsönzött horrorokat.
