Légből kapott eszmékbe kapaszkodva az ember tömegeket képes mozgósítani - ez az alapja az ókori Arisztophanész típustörténetének. Az ő komédiájából kiindulva Katona Imre egy merész ötlettel a cirkuszi porondon ügyetlenkedő bohócok világán keresztül mutat fricskát a társadalomnak. A Madarak című darabot 45 éve a rendszer betiltatta. Most az Újszínház viszi színre, méghozzá a szerző rendezésében.
A Madarak műfaja szerint nehezen besorolható alkotás. Mindenképpen komédia, posztmodern darab.
A színmű születésekor a kísérleti színház éppen csak kezdett kibontakozni, számtalan irányzat indul - magyarázta Katona Imre, a darab írója és rendezője. - Az alkotás előbb született, mint a meghatározás. De hasonló szöveget sem én, sem más nem nagyon írt azóta sem, így nem lett elkoptatva ez a stílus. Ennek köszönhetően napjainkban is friss és eleven tud lenni a színpadon.
Katona Imre nyelvi leleményének köszönhetően egy egészen szokatlan szöveg rendszert alkotott. A magyar kifejezések gazdagságát kihasználva egy pergő szövegű, többletjelentéssel bíró történet bontakozik ki az egymással ütköztetett szólások, közhelyek és mondatok összességéből.
Fontos, hogy két - látszólag össze nem illő mondatból, illetve a Madarak esetében szólásból, közmondásból, egymással szembe helyezve kirobban egy harmadik gondolat, amit szükségtelen már kimondani, azonban folyamatos feszültséget tart fenn a párbeszédek során. Amikor a darab íródott ezek nem csak szükségtelen volt kimondani, nem is szabadott. - folytatta Katona Imre. - A játéktér pedig a cirkuszi porond: éppúgy épül fel a stúdiószínpadon, mint az igazi, csak sokkal kisebb.
Az előtérben a kör alakú, peremes porond, a háttérben pedig egy négyszögletű felépítmény van, melyre lépcsősor vezet. A szereplők az ily módon rendelkezésükre bocsátott játékteret fogják maximálisan kihasználni. Nem mindegy például, ki kerül a körön kívülre, vagy éppen annak közepére.
Miközben a látvány a cirkuszi élményt idézi, miközben tökéletesen egyezik az ókori görög színpad felépítésével: az előtérben a körszínpad, vagyis az orchestra, a háttérben pedig a szögletes szkéné, a kiszolgáló kulissza rész. A csodálatos egyezés nem véletlen, hiszen Katona Imre színműve az ókori komédiaköltő, Arisztophanész azonos című darabja hatására íródott.
Az író - rendező nem elméleti színházat szeretne csinálni, az előadással az néző érzelmeire igyekszik hatni. Emiatt a látvány mellett a mozgás is meghatározó része a darab felépülésének.
Szelőczey Dóra átgondolt és nagyszerű koreográfiáját már elkezdték betanulni a színészek. A mozdulatok egy összetett jelképrendszerré állnak össze, mely akaratlanul felidézi múlt történelmi korszakát. Ugyanazok a szavak és gesztusok azonban más gondolatokat indítanak el a ma emberében, mint 45 évvel ezelőtt, amikor a darab megszületett és amikor néhány előadás után az akkori rendszer betiltotta.
Arisztophanész, és az ókori szerző alapgondolatát kiteljesítve Katona Imre egy emberi típustörténetet dolgoz fel: a földi lét korlátaival és bajaival szembesülő Pityi és Palkó felépíti a levegőben az ideális államot. A madarak világában azonban éppúgy élnek és visszaélnek a hatalmukkal, mint a földi társadalmak vezetői: átveszik a többiek felett a kormányzást, irányítani akarnak, megszüntetni az egyén szabadságát. Madarak hamarosan az Újszínházban.
