Széttépve – Egy sármos kokainfüggő vallomásai

  • Török Ákos

Szabó Kimmel Tamás zenés estje függés témakörben egy ülésben is végigér két órát, kár, hogy a színész nem mutatta meg a mélyebb regisztereit. Mert vannak neki.

Novák Eszter rendezése és Závada Péter szövege nem megy elég mélyre, nem sok teret hagy a kifejezetten jó formában lévő színésznek. Szabó Kimmel Tamás egy-egy jelenetbonbonban brillírozik, igazi átváltozó művész: egyik pillanatban önmaga, majd betépett sármőrként ront a nézőtérre, és vonz minket magával. Szelíd őrült.


Vannak benne önéletrajzi elemek, egy nehéz gyermekkor egy kemény apával, egy füvezéssel induló, majd egyre mélyebbre csavarodó drogspirál. Kevésbé szerencsés, amikor egyéb függések és a migráció keveredik a darabba. Ott kissé okító hangneművé válik az egyébként kiváló ritmusban folyó előadás.


Ebben nagy része van annak, hogy Szabó Kimmel Tamás bravúros énekes, abban is az átváltozás nagymestere, egyik pillanatban lepukkant feka énekes, a következőben már egy odabaszós népnemzeti Kukorica János. A zenék itt is lehetnének kevésbé nyálban ázóak, kivéve persze a János vitézt.


Az igazi őszinteség azonban hiányzott az előadásból, ehhez talán Tamás sem adott eleget magából, vagy éppen a Belvárosi Színház közege nem enged több drámát, mert a színész vastagon elbírná. Jó ez a Szabó Kimmel Tamás.

(10/9)