25 km/h - Féktelen száguldás - A nyár meglepetésmozija lehet

  • Vízer Balázs

Hiába a lötyögős cím, a kissé erőltetett alapsztori és néhány félresikerült epizód, a két kibékülő testvér kalandjait bemutató német autobahn movie őszinte vidámsága és életigenlése nagyon meggyőző tud lenni.

Van az a műfaj, amikor egy család nagyon különböző, folyton veszekedő tagjai hosszú útnak indulnak, mindegy is, miért, és az út során egyre többet tudnak meg a másikról, egyre közelebb kerülnek egymáshoz és rengeteg, bölcsnek szánt dolgot mondanak egymásnak. A nézők szeretik az ilyesmit, mert olyan pozitív az üzenetük, és persze szép tájakon vágnak át, és érdekes emberekkel találkoznak közben. Ilyen volt a klasszikus A család kicsi kincse (2006) vagy a magyarok közül a Kalandorok (2008 ) Rudolf Péterrel, Haumann Péterrel és Schruff Milánnal, és még sorolhatnánk, de egyikben sem pingpongoztak! A pingpong sok mindent megváltoztat!


Mert az fantasztikus élmény, amikor filmünk elején – miután apjuk temetésén összeverték egymást – két negyvenes német pasas a padláson a The Cure zenéjére pingpongozik, snapszot iszik és kolbászt zabál. Az ilyesmitől megjön az ember életkedve. Pedig a címében sem teljesen meggyőző 25 km/h - Féktelen száguldás története nem áll túl erős lábakon. Nehéz például elhinni, hogy az örökké pörgő világfi, a jellegzetesen nagyvárosi figura Christian (Lars Eidinger) és a komótos parasztember Georg (Bjarne Mädel) testvérek, még akkor is, ha az előbbit pár évtizede arrébb sodorta a sors. Nehéz elhinni, hogy erre nyomós oka volt, hogy apjukkal volt valami gond, hiszen a film elején látott vidám régi családi videók egész másról árulkodnak, és nem derül ki semmi lényeges a témában később sem. Vagyis a közös múlt, a régi emlékek inkább csak pár sorban léteznek valahol a forgatókönyv legelején, és Markus Goller (Szimpli) rendező, a testvér dramedyk és road movie-k, akarom mondani autobahn filmek specialistája a jelek szerint ezt nem is tartotta megoldandó problémának. És ha úgy vesszük, igaza volt.

Mert nem feltétlenül az számít, hogy milyen kalandok esnek meg a két testvérrel, akik kibékülésként és a mókuskerékből való kilépésként megvalósítják még 15 éves korukban megálmodott tervüket, vagyis átszelik az országot két apró kis mopeden, és most ne egy menő Vespára tessék gondolni. Persze, mivel nem ikrek, nem lehettek egyszerre 15 évesek, és nem az egész országot szelik ketté, hanem a Fekete-erdőből indulnak a Balti-tenger felé, de mondom, nem ez számít, hanem az, hogy milyen a két testvér, milyen a kapcsolatuk és hogyan látják a világot. És a két testvér baromi jó, különösen az örökké pörgő, mindenre nyitott, de egy súlyos titkot is hordozó Christiané – pontosabban Lars Eindinger alakítása fantasztikus. Az elég felkapott Eindinger (Csillagok határán, A stylist, A tegnap virágai), aki rendkívüli módon hasonlít a Tottenham Hotspur dán középpályására, Christian Eriksenre, simán elviszi a műsort, Bjarne Mädel pedig remekül asszisztál neki.

Simán elhiszem neki, hogy hirtelen remekül tud szteppelni, hogy ostoba hippik világmegváltó tanácsaira hallgat, hogy összeszedi a sörfesztivál legjobb nőit, közük Franka Potentét, vagy magas tétű pingpong meccsre hívja ki a kemping legnagyobb darab tahóját. Mondom, a pingpong itt elég fontos tényező, de ugyanilyen fontos a táj is – feltárulkozik nekünk Baden-Württemberg, Észak Rajna-Westphalia, Schleswig-Holstein, Berlin és Brandenburg -, és a zene is, hiszen a többször is ellőtt The Cure mellett megszólal a T.Rex vagy a Yo La Tengo is. Naná, hogy a 25 km/h - Féktelen száguldás nem váltja meg a világot, és vannak részei, amit én egy az egyben kivágtam volna – rád gondolok, hippi fesztivál, egyebek közt -, de a film természetessége, remek párbeszédei és a két meglepően szerethető főhős miatt nem fogok reklamálni, sőt!

Értékelés: 7/10