4 + 1 film Jézusról

  • PORT.hu

Rengeteg film készült Jézusról, akár egész életéről, akár annak egy-egy kiragadott részletéről - de olyan filmek is akadnak szép számmal, amiben épp csak megjelenik.

A Názáreti Jézus

Franco Zeffirelli minisorozata talán a legismertebb és legnépszerűbb feldolgozása Jézus életének. Hű az evangéliumokhoz, tisztességesen adja át azok tanítását - akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy biztonságos alkotás, ami a nézők ízlése és érzékenysége alapján középre van belőve. Megtekintése közben nagy meglepetések ugyan nem érik az embert, de a szereposztás nagyon erős (Anne Bancroft, Sir Laurence Olivier, James Earl Jones, Claudia Cardinale, Donald Pleasence, Christopher Plummer, Anthony Quinn, Fernando Rey, Ian McShane, Ernest Borgnine, Michael York, Ian Holm, Rod Steiger, Peter Ustinov), Zeffirelli pedig kiváló rendező. A címszereplőt alakító Robert Powell eredetileg Júdást játszotta volna, de a kamerapróbák alatt Zeffirellinek olyan megérzése támadt, hogy a göndör hajú, cinikus színész kiváló Jézus lehetne - átható tekintetű kék szeme miatt. A maszkmesterek átalakították a külsejét, és ő lett talán a legismertebb filmes Jézus, ráadásul a forgatás hónapjai alatt a korábban a vallásra és a hitre cseppet sem fogékony színész megtért.

 

Jézus Krisztus Szupersztár

1971-ben mutatták be a Broadway-n, két év múlva Norman Jewison filmet forgatott Andrew Llyod Webber és  Tim Rice mára klasszikussá vált rockoperájából. Jézus utolsó napjait a korszellem szerint áthangolva dolgozták fel, méghozzá Júdás alakjára fókuszálva. A maga korában nyilván többen is támadták a művet, istenkáromlónak nevezték, de antiszemitizmussal is vádolták - bár ezek szinte minden Jézusról szóló film vagy könyv esetében felbukkannak.

 

A Passió

Mel Gibson filmje kizárólag a szenvedéstörténetre fókuszál, és ugyan az ember hajlamos megfeledkezni arról, miféle kínokat kellett kiállnia Jézusnak, de Gibson beteg módon túltolja az erőszakot, és az egyébként nemes üzenet belefullad a rengeteg vérbe. A Passió bár hatásos és Jézus alakja miatt különösen megrendítő, de gyakorlatilag nem más, mint erőszakpornó.

 

Krisztus utolsó megkísértése

Kevés filmet támadtak annyira, mint Martin Scorsese hírhedt alkotását - a Krisztus utolsó megkísértését több országban betiltották, istenkáromlónak bélyegezték. Ez odáig fajult, hogy 1988. október 22-én a egy szélsőséges keresztény csoport tagjai a film vetítése közben felgyújtották a párizsi Sain Michel mozit, ezzel 13 embert súlyosan megsebesítettek. Bill Bright evangelista felajánlotta a Universal stúdiónak, hogy megveszi a film összes kópiáját, hogy megsemmisíthesse, és a római katolikus egyház is igyekezett az egész világon betiltatni - ahogy 1997-ben Magyarországon is sikerült elérni, hogy ne vetítsék a tévében. De tényleg istenkáromló a Krisztus utolsó megkísértése? Könnyű megfeledkezni arról, hogy Jézus egyszerre volt isten és ember - és az ember bizony természetéből adódóan hajlamos a gyengeségre. Az evangéliumokban is olvashatunk arról, hogy Jézusnak is voltak ilyen pillanatai: elfogatásának éjjelén a gecsemáni kertben imádkozott és félt, félt a rá váró fájdalomtól és a haláltól, de alávetette magát Isten akaratának. És később, a kereszten is felkiált, hogy "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?". Nikosz Kazantzakisz regénye - amelyből Scorsese filmje készült - Jézus emberi oldalát is kidomborítja, és tulajdonképpen ezért lesz igaz ez a látszólag merőben radikális értelmezés. Amikor a Sátán, magát Isten angyalának kiadva megmenti Jézust a kereszthaláltól, és a film utolsó fél órájában végignézzük, hogy Jézus családot alapít, gyerekeket nevel, majd visszatalál Istenhez és küldetéséhez pusztán kísértés, egy rendkívül emberi pillanat, és ezért lesz őszinte és erős a film, hiszen a kísértés víziója végén Jézus is rájön, hogy neki nem ez volt a sorsa - és amikor a kereszten függve rájön, hogy mindez csak látomás volt, és meg fog halni, mosolyog, mert ez az ő sorsa, amit Isten fiaként és emberként is beteljesített. 

 

Brian élete

A Monty Python klasszikusa zseniális vígjáték és remek szatíra. Szerencsétlen Briant lépten-nyomon összekeverik a Messiással, míg végül nem tud kimászni a szerepből, de a filmben maga Jézus is felbukkan - bár csak ott valahol messze a háttérben, nagyon kicsiben.