A 90-es évek talán legjobb akciófilmje! - Con Air

Nehéz elhinni, de volt idő, amikor Nicolas Cage volt a legnagyobb akciósztár, olyan okos, elegáns, vicces és baromi izgalmas filmekben játszva, mint A szikla vagy a most vetített Con Air!

A kilencvenes évek második fele volt Nicolas Cage legszebb időszaka, az aranykora. Az 1995-ös Las Vegas, végállomásért Oscart kapott, majd jött az Ál/Arc és A szikla, két remek koncepcióra épült, fordulatos akciófilm, majd a Con Air - A fegyencjárat (1997), egy klasszikus, de nagyon jól megcsinált Jerry Bruckheimer-film, sok robbanással, üldözéssel, kemény arccal. A rutinos producer mindezt némi meglepetésre egy elsőfilmes rendezőre, Simon Westre (Lara Croft: Tomb Raider, A mestergyilkos) bízta, aki a legjobbat választotta ki az ígéretes projektre, amire minden magára valamit adó hollywoodi sztár jelentkezett. Mickey Rourke például annyira szerette volna megkapni Cyrus „a vírus” Grissom szerepét, hogy egy borotvaéles rohamkéssel hadonászott a meghallgatáson – persze nem ő, hanem John Malkovich lett a befutó.

És persze Nic Cage, akinek karaktere, Cameron Poe gyakorlatilag jogos önvédelemből elkövetett gyilkosság miatt került börtönbe, de most szabadulna. Csakhogy az ítéletvégrehajtás repülőgépe, a Fegyencjárat, amely őt is szállítja, a fedélzeten lévő elítélt bűnözők kezére kerül, akik túszokat is ejtenek, és hősünk mindent megtesz, hogy visszaszerezze a gépet, illetve figyelmeztesse a veszélyre a hatóságokat. Ők ugyanis seggfejek, egy darabig le sem esik nekik a gépeltérítés ténye, aztán rossz repülőt kezdenek követni, majd az egyszerűség kedvéért lelőnék a Fegyencjáratot, túszok ide vagy oda. Szerencsére azért köztük is van valaki, akinek vág az agya.

A Con Air persze nem találta fel a spanyolviaszkot, csak rendkívül ügyesen mozog a műfaj elemei között, jól használ, sőt, épít kliséket, nagyon jól van összerakva és még jobban megírva. A filmben nyüzsögnek az akármikor idézhető, frappáns egysorosok, mint: „Mégis kiben bízhat az ember, ha már egy kolumbiai drogbáróban sem lehet megbízni?”, vagy a „Tedd vissza a nyuszit a dobozba!” és persze „Az csak egy kavics” John Malkovich-tól. Aki persze most is zseniális, úgy hozza a pszichopata tömeggyilkost, hogy alig rezdül meg az arca, és ott van mellette Steve Buscemi különc sorozatgyilkosként, Ving Rhames és a komikusként is ismert David Chappelle. Persze könnyű rosszarcúakat játszani, de a jók oldalán ott van John Cusack is, Nic Cage pedig pont annyit hoz a saját, jócskán túlzó stílusából és teljes odaadásából, amennyi kell. Nekem hiányzik ez a Nicolas Cage és az ilyen akciófilmek is.

Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!