A film, amit viccből csináltak meg, mégis mindenki imádta

Steven Seagal majdnem hazavágta a barázdált arcú, örök mellékszereplő Danny Trejo első nagy filmjét, a Robert Rodriguez rendezte Machetét, de mivel az egész eleve poénként indult, ő lett benne a rossz vicc.

Ez a film szinte csak viccből készült el, bár ezt a címszerepet játszó Danny Trejo biztos nem így gondolja. Merthogy amikor régi cimborája, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino elkészítették a maguk kis játékát, a régi idők csapnivaló B-filmjeit felidéző Grindhouse: Terrorbolygót és a Grindhouse: Halálbiztost, gyártottak hozzájuk egy rakás kamu trailert nem létező, véres trash akciófilmekhez. És ezek az előzetesek hatalmas sikert arattak, különösen a Trejo főszereplésével készített Machete egy bosszúálló mexikói exrendőrről, aki családja gyilkosain áll bosszút mindenféle szúró-, vágó- és lőfegyverrel. Trejo pedig, aki mindig csak rosszarcú seggfejeket játszott, akik mindig megkapják méltó büntetésüket – gondoljunk csak a Con Air - A fegyencjárat (1997) undorító erőszaktevőjére és az ő leszakadt karjaira -, úgy érezte, végre eljött az ő ideje. És tényleg eljött.

Sokat segített mondjuk, hogy Robert Rodriguez már akkor írt egy forgatókönyvvázlatot ahhoz a karakterhez, Machete Cortezhez, aki későbbi munkáiban, a Kémkölykök szériában négyszer is megjelenik, ezt csak le kellett forgatni, némileg aktualizálni, például politikailag, és több jó csajt beletenni – ez utóbbi döntés Rodriguez húgának ötlete volt, aki vágóként dolgozott a filmen. És már meg is volt az egészestés Machete (2010), az egykori rendőr története, aki összetűzésbe keveredett az egyik mexikói drogbáróval. Miután Torrez (Steven Seagal) emberei kinyírták a családját, és majdnem vele is végeztek, a határ túloldalán, Texasban kezd új életet. Az államban választásra készülnek. Az egyik jelölt, a korrupt és hazug McLaughlin (Robert De Niro) az illegális bevándorlók ellen kampányol, éjjel pedig öldösi őket. Ezzel veszélyezteti Torrez üzletét, aki kimondja rá a halálos ítéletet. Egy ügyes csellel ráveszi Machetét, hogy nyírja ki a szenátort, majd odadobja a zsaruknak. Machete azonban nem hagyja annyiban a dolgot, elindul, hogy leszámoljon vele. Szerencsére van egy szövetségese, egy csinos rendőrnő (Jessica Alba), aki hisz neki, és akit nem hagy hidegen Machete barázdált arca és kivarrt teste.

És a Machete az, ami, egy véres, erőszakos, szexben tocsogó B-film – csaj fronton még megkapjuk Michelle Rodriguezt, Lindsay Lohant és Rose McGowant -, amely készítői ugyanakkor kikacsintanak a nézőre, mondván, tudjuk, hogy gagyi, de szerettük csinálni, mert mi is ezen nőttünk fel, ebből dolgoztunk eddig is, csak szebben tálaltuk. Danny Trejo pedig eszelősen élvezi a rivaldafényt, ezerrel dobja bele magát az akcióba és a nők karjába. Az egyetlen kakukktojás Steven Seagal, részben azért, mert eleve furcsa választás volt a cseppet sem latin színész a drogkartell vezetőjeként, másrészt, mert ő Steven Seagal, aki nem tud rendesen létezni a direct to video Steven Seagal univerzumon kívül. Itt például kapott egy szakértőt, ún. dialect coachot, aki a spanyol akcentusán dolgozott volna, de Steven egy nap után kirúgta az illetőt – félt ugyanis, hogy rajongói NEM ISMERIK FEL(!!!), ha kiejtéssel beszél.

És bár Seagal belement abba, hogy karrierje során először egy igazi gazembert, egy abszolút negatív figurát alakítson, azt már nem viselte el az egója, hogy le is győzzék – így itt ő győzi le magát, mert ő már csak ilyen. Ami egyébként vicces módon jót is tett a filmnek, amiből aztán a sikernek köszönhetően folytatás is készült a Machete gyilkol (2013) címmel.