A lány egy semmittevő, de nagyon aranyos

Keira Knightley nem akar felnőni a Későnérőkben (2014), inkább a tizenéves Chloë Grace Moretz öribarija lesz, és összeáll Sam Rockwell-lel - de nem ezért szeretjük.

Nehéz felnőni, és valakinek nem is akaródzik. Megan (Keira Knightley) húszas évei végén is csak sodródik az árral. Túlképzett, alulfoglalkoztatott, még mindig a szülei tartják el, és még mindig gimis szerelmével él együtt. Amikor egy közös ismerősük lagziján a pasija megkéri a kezét, bepánikol, elszalad, mert rájön, nem akar olyan lenni, mint a barátaik, akik már mind megállapodtak és karrierjüket építik. Minden megváltozik, amikor összetalálkozik a 16 éves Annikával (Chloë Grace Moretz), aki a haverjaival egy italbolt előtt lóg, és mivel még fiatalkorúak, őt kérik meg, hogy vegyen nekik piát. A szívességből további szívességek következnek és egy csomó együtt bulizás, aminek a végén Megan beköltözik a lányhoz és annak egyedülálló, életunt apjához (Sam Rockwell).

Az idén tavasszal tragikus hirtelenséggel elhunyt, íróként, rendezőként, producerként, színészként és vágóként is dolgozott Lynn Shelton vígjátéka nem lett óriási siker – ha jól emlékszem, nálunk nem is került moziforgalmazásba -, talán azért, mert a főhősnője által ábrázolt, filmes témaként oly sokáig népszerű „slacker” nemzedék lassan kikopott mint téma. Pedig a Későnérők (2014) rengeteg olyan témát tárgyal, ami örök érvényű, mégis tökéletesen modern, de nem ezért szeretjük elsősorban. A színészek miatt szeretjük. Azon lehet vitatkozni, hogy Keira Knightley jó színésznő vagy sem – szerintünk az, de sokan másként gondolják -, és Chloë Grace Moretz is megosztó személyiség, de Sam Rockwellt képtelenség nem szeretni. Ő egy zseni, és ezt nem most írjuk le először, aki minden műfajban otthon van.

Bár első ránézésre teljesen jellegtelen fazon, mégis egyformán csodálatos drámában, független filmben, nagy költségvetésű, hollywoodi produkcióban, netán szuperhősfilmben, és persze vígjátékban. És ezt itt is bizonyítja: a sokáig kissé lassan csordogáló sztori akkor élénkül meg igazán, amikor az ő kissé cinikus, viharvert, de mindig szórakoztató alakja képbe kerül. Ő mind a lányát játszó Moretz-cel, mint Knightley-val remek párt alkot, tényleg képes a fél filmet úgy ellopni, hogy közben mások játékát is segíti. Már csak miatta és a megannyi  szöveg miatt is érdemes a Későnérőket megnézni.