Washington mindig zseniális, főleg, ha hagyják, hogy egy kicsit szemétkedjen is, függetlenül attól, hogy az általa játszott karakter éppen jó vagy rossz. És ezt a hétvégén is megteheti.
Péntek: 2 kaliber (2013)
Én csak annyit mondok, Denzel Washington egy isten, és nem véletlen, hogy minden fehér srác vele akar játszani, mert akkor nekik is jut a ragyogásból, és a hétvégén három ilyen felállásból is szemezhetünk, minden napra egyet. Az elsőben Mark Wahlberg a szerencsés kiválasztott, aki eleinte Denzel ellenlábasa, hiszen mindketten a maffia soraiba akarnak beépülni, csak más-más ügynökségtől. Az egyik a kábítószerellenes hivatalnak dolgozik, a másik a haditengerészetnek, és párszor kibabrálnak egymással, mire rájönnek, együtt könnyebb a munka, amit én már az elején megmondhattam volna nekik. Az izlandi Baltasar Kormákur, aki pályáját ünnepelt művészfilmesként kezdte, zökkenőmentesen nyergelt át az akcióműfajra, ügyesen vezényli le a különben feledhető történetet, elég teret ad mindkét főszereplőnek és pár jobb karakternek, az akció pedig látványos, profi, és többet nem nagyon szoktunk kérni péntek estére.
Szombat: Kiképzés (2001)
Antoine Fuqua filmje a maga műfajában igazi klasszikus, a mocskos utcai zsarumesék egyik legjobbja, és nem csak a két nagyszerű főszereplő miatt, hanem mert baromi jól van megírva és még jobban összerakva. (Anti)hőse, Alonzo Harris a kábítószer-osztály nyomozójaként úgy él a körzetében, mint egy középkori hadúr: kegyetlen, gyors és veszélyes. Egy nap aztán új társat kap, egy zöldfülű rendőrt, akinek a közös járőrözés során megmutatja a szakma pár trükkjét, a túlélés eszközeit, ám közben végig a saját játszmáját játssza, a közös munka valójában halálos csapda, és egyben megoldás Alonzo minden problémájára. És kevés olyan film van, ami olyan tempót diktálna, olyan csavaros lenne és olyan jól lenne felépítve, hiszen itt szinte minden apróságnak jelentősége van a későbbiekre nézve, és akkor Denzelről még nem beszéltünk. Ő fürdik a szerepben, Oscart is kapott, és elképesztő, megunhatatlan az a ravaszság, számítás és karizma, amit meg tud jeleníteni. És ez nem öncélú bravúr, hanem tudatos munka, az, ami eggyel magasabb szintre emeli a filmet, és ami Ethan Hawke játékának is nagyon, de nagyon jót tett.
Vasárnap: Védhetetlen (2012)
Denzel rosszfiúnak a legjobb, illetve olyan karakterként, akinek minimum kétes a megítélése. Ilyen Tobin Frost is, aki a CIA egyik legjobb ügynöke volt, és katonai információkat adott el mindenkinek, akinek volt elég pénze. Titkokat árusított ki Észak-Koreának, terrorista sejteket segített, felmérhetetlen károkat okozott az Egyesült Államoknak. És most csak úgy besétál az ügynökség egyik titkos, fokvárosi védett házába, és feladja magát, az ott szolgálatot teljesítő fiatal tiszt pedig egyrészt örül, hogy végre történik valami, másrészt alig tér magához a csodálkozástól, máris az életét és a gondjaira bízott rab életét kell mentenie, mert terroristák ütnek rajtuk, és a kérdés rögtön az, ki az áruló és mit akar. A ma már csak Deadpoolként ismert Ryan Reynolds mindent megtesz, hogy felnőjön a feladathoz, és ez részben sikerül is neki. Jó kis izgis akciófilm ez is, ráadásul jó dumákkal!
Ezen túl megy még pénteken a szerintem kevésbé sikerült Deja Vu (2006), ahol Eva Mendes a partnere, illetve a Szükségállapot (1998) és vasárnap a Spike Lee rendezte csavaros A belső ember (2006).
