Amikor Michael Bay még menő volt - A szikla

A kilencvenes évek közepe-vége volt a legmenőbb akciófilmek korszaka, és az ekkor még nagyágyúnak messze nem számító Bay is megcsinálta a maga emlékezetes darabját.

Volt idő, amikor Nicolas Cage a kedvenceim közé tartozott: fiatal volt, vicces, menő és minden egyes szerepébe beleadott mindent, amit csak lehetett. Ma már nem fiatal, mérsékelten vicces, de még mindig ezerrel nyomja, amiért le a kalappal előtte, és néha még most is megtalálja egy jó szerep. Nem olyan jó, mint amikor például Dr. Stanley Goodspeedet, az FBI tapasztalatlan, de talpraesett és remek fizikumú vegyifegyver-szakértőjét játszotta, akinek egy csapat ex-kommandóssal és egy halálos vírussal kell szembenéznie, igaz, kap hozzá segítséget.

A film alapötletét egy könyv adta, egy bizonyos David H. Hackworth ezredes az emlékirataiban azon amerikai katonáknak állított emléket, akik titkos, a kormány által soha nem elismert bevetéseken veszítették életüket – és akik hősiességét soha nem ismerték el. Így született meg Hummel tábornok alakja, aki elesett katonái számára akar egy kétségbeesett lépéssel elismerést szerezni. Kommandósaival elfoglalja a hírhedt, de rég használaton kívüli börtönszigetet, Alcatrazt és túszul ejti a turistákat. Amennyiben a kormány nem teljesíti követelését, San Franciscót vegyi támadás éri. A katasztrófa elhárítása egy módon lehetséges: a fegyvereket ártalmatlanítani kell az Alcatrazon. Ám a ki- és a bevezető utat csak egy ember ismeri, egy börtönben ülő egykori angol ügynök.

Akinek annak idején sikerült megszöknie onnan, és akinek fejében ott vannak a börtön tervei – és akinek persze feltételei vannak. Őt kíséri el a veszélyes küldetésre a vicces vegyifegyver szakértő, akiből lassan akcióhős lesz, de nem minden zökkenő nélkül. Lehet, hogy az 1996-os A szikla alapsztorija nem túl hihető – az évtizedek óta hazáját szolgáló katona tényleg kiirtana 5 millió embert? -, de a kivitelezés remek. Cage nagyon szórakoztató, és ő maga is sokat formált a karakteren – ő találta ki, hogy Goodspeed sosem káromkodik, és ő írta a szövegének egy részét is. Ed Harris nagyszerű gonosz, ahogy az itt már koros Sir Sean Connery is igazi csibész – jöttek is a rajongói elméletek, hogy a karaktere valójában az idősödő James Bond. Michael Bay hozta a tökéletes gonoszt, a forgatókönyvbe pedig az ekkor még ismeretlen Quentin Tarantino is beleadta a saját részét.

És ez a forgatókönyv olyan jól sikerült, hogy amikor az angol kormány a közvéleményt az iraki háború előtt a saját oldalára akarta állítani, a Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereiről szóló hamis jelentéseket szóról szóra a filmbeli ideggáz rakétákról mintázták. Jó, mi?