Apu a jövőből jött - vagy a múltból

Mikor hogy persze, mert a dolog kiszámíthatatlan, de a lényeg, hogy Eric Bana mindig ruhátlanul érkezik a másik idősíkból, és mégsem vígjátékról van szó.

Az időutazásnak megvannak a nyilvánvaló nagyszerű előnyei. Az utazó megváltoztathatja a történelmet, megölheti még hatalomra kerülése előtt Hitlert, kikerülheti a jéghegyet a Titanic-kal, könnyedén megnyerheti a lottót, könnyedén elcsábíthat bárkit, ismerve annak ízlését, szeszélyeit és gyengéit, és még sorolhatnám. De mi van a hátrányokkal? Azokról ki fog mesélni? Hát majd Az időutazó felesége (2009) megmutatja, mivel kell hősének folyton szembenéznie!

Henry, a chicagói könyvtáros ritka genetikai rendellenességben szenved. Egyfajta időutazóként a legváratlanabb pillanatokban más-más idősíkban találja magát. Az egyetlen biztos pont az életében Clare. A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Különös kapcsolatuk során megélik a fiatalságukat, öregségüket, a szerelem téren és időn át is összeköti őket. Igaz, rengeteg a nehézség, hiszen a férfi sosem tudja előre, mikor fog utazni, meddig marad és hány évesen tér majd vissza, arról nem is beszélve, hogy utazásaiból mindig meztelenül tér haza. A lánnyal közösen azonban lassan, de biztosan kidolgoznak egy rendszert arra, hogyan küzdjék le az akadályokat – és hogyan szerezzenek ruhákat a legváratlanabb helyzetekben is. Boldogságukat csak két dolog árnyékolja be. Vajon a gyermekük is örökli apja betegségét? És meddig térhet vissza Henry, akit láttak korábban, vagyis később meghalni.

Audrey Niffenegger masszívan romantikus regényének megfilmesítési jogaiért már annak megjelenése előtt megindult a harc, és végül Brad Pitt produkciós cége lett a befutó, és ők olyannak készítették el a történetet, amilyen. Szégyentelenül, maximálisan romantikusnak. Robert Schwentke  rendező (Red, A beavatott-sorozat: A lázadó) két ember örök, feltétel nélküli szerelmét énekli meg minden nehézségen át – és persze ezek a nehézségek meglehetősen relatívak, nem a II. világháború dúlta Lengyelországban, a napóleoni hadjáratok alatt vagy egy orosz gulágon járunk. És ez megosztja a nézőket, van, akiknek az érzelmet ilyen feltárása nagyon bejön, másoknak egyáltalán nem, de az tény, hogy Rachel McAdams az ilyen szerepekre született, még akkor is, ha komikának és drámai színésznőnek is remek, Eric Bana pedig mindig jó, most is.